Vége van, mindennek vége.
Oh, lelkem gyönyörűsége,
Boldogságom menedéke,
Szülőföldem szép vidéke -

Szép fiatal sűrü erdő,
Illatot, bübájt lehellő,
Tündérek, csodák tanyája,
- Oh hogy bánt most a pompája!

Egykor itten, réges-régen,
Hogy örültem, hogy reméltem!
Gyöngy a fűben, lomb az ágon,
Csupa öröm a világon.

Most is úgy van, minden úgy van,
Ahogy akkor, változatlan.
Csak az ágon a madár szól
Elveszett tündérországról!...

Nem is arról, ami megvolt;
Az egészen többé nem holt.
Szeget vert a mult időbe,
Él az ottan mindörökre.

Ifju erdő, arany keret,
Benne édes emlék helyett
Kisértetek, hazajárók,
Soha el nem ért ábrándok:

Álmaikban meggyilkoltak,
Le nem zárt szemü halottak.
Elszalasztott óra üdvét
Meg nem hozza egy öröklét!

Vége van, mindennek vége.
Be oda a sűrüségbe -
Leborulva, elfeledten
Megsiratni, hogy születtem!

 


Elemzések

A vers egészen teológiai szempontból is értelmezhető, mivel kifejezi az emberi élet múlhatóságát és az elmúlás okozta fájdalmat. A költőben felvetődik a kérdés, hogy mi az élet értelme és hogyan értelmezhető a múlás.

A bibliatudomány szempontjából a vers felveti az emberi élet múlhatóságának és a földi élet értelmének kérdését. A versben megfogalmazódik a vágy az öröklét után és az örök boldogság utáni vágyakozás. A múlt időben, igazságban megbúvó "Szeget vert a mult időbe, Él az ottan mindörökre" sorok az emberi múlhatóságra és a halandóságra utalnak. A halottak emléke a múltban él tovább, és az öröklét utáni hit is megjelenik a versben.

A patrisztika nézőpontjából nézve a vers tükrözi az emberi lélek hiányát és az örök boldogság utáni vágyakozást. Az "El nem ért ábrándok" megjelenítik az emberi vágy utáni törekvést és öröm utáni vágyakozást. Az emlékek, az ábrándok és az öröklét képe a lélek utazását jelképezi a földi élettől az örök boldogság felé.

A skolasztika nézőpontjából a vers kifejezi az emberi élet múlhatóságát és értelmetlenségét. Az elmúlás és az örök hiánya az élet értelmét veszi el, amit a "Vége van, mindennek vége" és "Be oda a sűrüségbe" sorok fejeznek ki. Az elmúlásból következő fájdalom és elveszett boldogság érzése jelenik meg a versben.

Más nézőpontból nézve a vers a múlás és az elmúlás fájdalmát és keserűségét fejezi ki. A költő elveszítette az otthonának számító vidéket és az élet szépségeit, ami miatt fájdalmat érez. Az élet múlhatósága, az öröm elvesztése és a múltban élő emlékek a központi témák a versben.

Ebben a versben Vajda János a természettel, konkrétabban a szép vidékekkel, erdőkkel kapcsolatban érzett boldogságát és gyönyörűségét fogalmazza meg. A vers elején megemlíti, hogy vége van mindennek, ami utalhat arra, hogy a természeti környezetünk és az ehhez kapcsolódó élmények megváltozhattak a modern természettudomány felfedezései miatt.

A versben említett erdőről és annak szépségéről szólva Vajda János lehet, hogy a fotoszintézis vagy a növények kommunikációja során felfedezett új ismeretekre utal. Ez utalhat arra, hogy az erdő nemcsak fizikai entitás, hanem egy összetett és kommunikatív élőlény-együttes is.

A "Tündérek, csodák tanyája" rész valószínűleg a fantasztikus, rejtélyes és megmagyarázhatatlan jelenségekre utal, amelyek még mindig a természettudomány határain kívülre esnek. A modern természettudomány legfrissebb felfedezései között számos olyan jelenség van, amelyet még mindig nehezen tudunk megmagyarázni, vagy amelyekre még nem ismertek a válaszok.

A vers azt is kifejezi, hogy a múltban az erdőben való séta örömöt és boldogságot jelentett a költőnek, de már nem. Ez feltehetően a környezetszennyezés és az emberi tevékenységek hatásainak következménye lehet, amelyek megváltoztatták az erdők és természetes vidékek állapotát. Ez a rész tehát arra utalhat, hogy a modern természettudomány felfedezései olyan problémákat és kihívásokat tárnak elénk, amelyek megváltoztatják a természetünkhöz való viszonyunkat.

A vers a múltidő használatával és a mult időbe vetett remények és ábrándok felsorolásával azt is kifejezi, hogy a múlt és a jelen találkozása sok kérdést és ambivalens érzéseket hozhat elő. Ezek az érzelmek és érzések összefüggésbe hozhatók a természettudományban tapasztalt fejlődésekből eredő etikai és filozófiai kérdésekkel, például a genetikai manipulációval, az ökológiai válsággal vagy az emberi beavatkozással a természetes folyamatokba.

Összességében a vers természettudományos szempontból úgy tűnik, hogy érzelmeket, tapasztalatokat és kérdéseket fejez ki a természet és az ember kapcsolatával kapcsolatban, figyelembe véve a modern természettudomány legfrissebb felfedezéseit és fejleményeit.

A vers Vajda János "Vége van" című műve, amelynek az alábbiakban irodalomtudományi szempontból történő elemzése következik.

1. Témák: Az elkövetkező elemzés során a következő témákat fogjuk vizsgálni:

- Elszalasztott álmok és vágyak: A vers kiemeli az elszalasztott, meggyilkolt álmokat és vágyakat. A költő azon az érzésen keresztül beszél, hogy elveszett valami értékes, és most már nincs lehetőség arra, hogy visszahozza vagy megélése teljes mértékben megtörténjen.

- Az idő múlása: Az idő fontos szerepet játszik a versben. A múlt idő és a jelen idő közötti kontraszt kiemelése a költő által létrehozott időbeli dimenziókat és a múlthoz való viszonyt fejezi ki.

- Szeretett vidék elvesztése: A versek visszatérő témája a szülőföld elvesztése és az, hogy a költő már soha nem térhet vissza oda, ahol boldog volt és ahol az álmok és remények megvalósulására vágyott.

2. Stílus:

- Hangulat: A vers melankolikus hangulatot sugároz, amely a múlt elvesztését és az elmúlás érzését fejezi ki. A költő saját érzéseit és gondolatait is bevonzza a versbe.

- Metrum és rím: A versben nincs egyértelmű metrum és rímelési rendszer. Ritkán, a versben használt rímek inkább a hangulatot fokozzák, semmint a strukturális szerepüket játszák.

3. Kapcsolatok a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén:

- A magyar romantikus líra és Vajda János: A versben megfigyelhetők bizonyos romantikus lírai elemek és a magyar romantikus líra költőinek hatásai, köztük Arany János és Petőfi Sándor. A vers kiemeli az érzelmeket és az individuális tapasztalatokat, és a lírai én megjelenése dominál.

- Az elveszett álmok és vágyak motívuma a nemzetközi szépirodalomban: Ezt a témát és motívumot megtaláljuk a nemzetközi szépirodalomban is, például William Shakespeare vagy John Keats műveiben. Az elveszett álmok és vágyak témája az emberi természet és az időbeli dimenziók elválaszthatatlanságát mutatja.

- Történelmi és társadalmi kontextusok: A versben megfigyelhető az elkövetkező elemzésben található motívumok és témák kapcsolata a magyar történelemmel és társadalommal. A vidék elvesztése és a múlt idő emlékei áthallást jelenthetnek a századforduló korszakára és a modernizáció hatásaira Magyarországon.

Összességében, Vajda János "Vége van" című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva megfigyelhetjük a múlt elvesztését, az elszalasztott álmok és vágyak témáit és a romantikus líra hatásait a magyar és a nemzetközi szépirodalomban. A versben megjelennek melankolikus hangulatok, és a személyes érzések és gondolatok dominálnak. A vers történelmi és társadalmi kontextusokkal kapcsolódik, és az időbeli dimenziókat hangsúlyozza, különös tekintettel a múlt és jelen idő közötti kapcsolatokra és ellentétekre.