Még fehér a világ,
Még fagyva a patak.
Még alszik a virág
A hólepel alatt.

Még alszik, szendereg,
De immár mindenik -
Természet, emberek
Tavaszról álmodik.

Kórház a tél; mit ér?
Élet, gyönyör csak az,
Ha újra visszatér
Az ifjú, szép tavasz.

Ha madár énekel,
Derült, ragyog az ég.
És dallal telik el
És balzsamos a lég.

Repülnek odafenn
Aranyos fellegek.
- Kinyílnak idelenn
A kioszk, a sziget.

Aztán az igazi,
A legfőbb netovább,
Mi erre fölteszi
A fényes koronát:

Ha majd egy szép napon,
Egyet füttyentve rád,
Te izzó Babylon,
Fülledt poros világ.

Rohan velem vigan
Füstölgő gyorsvonat,
Gond, bú, amennyi van,
Mögöttem elmarad.

Zakatol a kerék;
Megyek, megyek, megyek,
Meglátlak újra még -
Te kedves, szép, kinek

Képével alszom el,
Szerény paradicsom,
Jobb, mint amaz, mivel
Itt semmi tilalom.

A mennyből egy darab;
S bár drágább semmi sincs,
Olcsón adod magad
Oh, Rohits, oh, Rohits...

Az erdő bérc fokán
Nem hatolt át a szél.
Az ember itt csupán
Csak él, csak éldegél.

Az idő folydogál
Szép lassan, egyaránt.
Künn a világ hogy áll?
Az itt senkit se bánt.

Te másik otthonom,
Te kedves békehely.
Egyetlen fájdalom,
Ha tőled válni kell -

S oly hamar eljön az
Utolsó pillanat!
És lesz-e több tavasz?
Bús, méla gondolat:

Törvényed földiség,
Mért oly fukar, irígy?
Ha oly rövid a lét,
Miért nem mindig így?

 


Elemzések

A versben megfigyelhető, hogy az első három versszak a tél végét, a tavasz közeledtét írja le, míg az utolsó három versszak az elkövetkező tavasztól való elválást és az idő múlásával kapcsolatos kérdéseket boncolgatja.

A költő egyik célja a természeti képek, hangulatok, kontrasztok megjelenítése. A vers elején a hideg, fehér világ és a fagyott patak jellemzőek, míg az utolsó versszakban a madárdal, a derült ég és az aranyos fellegek ábrázolása a tavasz beköszöntét és az élet megújulását szimbolizálja. Ezek a motívumok nemcsak a magyar irodalomban, hanem a nemzetközi irodalom területén is gyakran felbukkannak a szépirodalmi művekben, hiszen a természeti motívumok és a változás/átalakulás témája sok irodalmi műben fontos szerepet játszik.

A versben szerepel továbbá egy általános emberi élményt is felidéző motívum, a tavasz vágya és az ifjúság szépsége. Ez az örök fiatalság illúziója sok szépirodalmi műben megjelenik, és például a reneszánsz kortól kezdve gyakran szerepel a szerelmi lírában is.

A vers költője a végén megemlíti az "izzó Babylon"-t, amely egy útitervet és vágyott célpontot jelent a költő számára. Ez a vágy és az utazás motívuma is jól ismert nemzetközi irodalmi művekből.

Másik összefüggés a versben az idő múlásával és a múlhatatlansággal kapcsolatos gondolatmenet. A második három versszakban a költő a szépség és az öröm pillanatosságával foglalkozik, majd a következő versszakban a múló idővel és a halandósággal kapcsolatos nyugtalanságot fejezi ki. Ez az idő múlásával, a múlandósággal és a halandósággal foglalkozó filozofikus kérdés egy gyakori témája a nemzetközi szépirodalomnak is, például Shakespeare szonettjeiben vagy a romantikus kor műveiben.

Végül, a vers szerkezete és ritmusa is fontos elem az irodalomtudományi elemzésben. A vers jambikus sorokkal és egyszerű rímképletekkel íródott, ami a hagyományos költészet eszközei közé tartozik. Ez a költeményi forma is gyakran felbukkan a magyar és a nemzetközi költészetben.

A vers, Vajda János Tél utója, teológiai szempontból is értelmezhető és érdekes kapcsolatokat mutat a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira.

A bibliatudomány szempontjából a versben található természet leírások és a tavaszi életre való várakozás visszavezethetőek a Teremtéstörténetre. A vers elsorolja a természeti elemeket, mint a hólepel alatt alszó virágok és a fagyva álló patak, amik megfeleltethetőek a Teremtés hatodik napjában megteremtett növényeknek és állatoknak. Ezen keresztül a vers a Teremtéstörténetben megjelölt rendet és harmóniát sugallja.

A patrisztika szempontjából a vers kifejezi az emberi vágyódást a természet megszépítésére és a világ felépítésére. Az ember és a természet közötti kapcsolatot ábrázolja, amelyben az ember közvetítő és megszentelő szerepet tölt be. Az ember ereje és alkotói képessége által várja a természet és az emberek a tavaszt, és így hoznak megszentelődést és új életet a világba.

A skolasztika nézőpontjára nézve a versben felmerül a bűn és a megváltás témája. A versben a téli hideg és sötétség szimbolizálja a bűnt és a szenvedést, míg a tavasz és az újjászületés a megváltást jelképezi. A vers végén szereplő "Rohits" név a latin "redemptio" (megváltás) szóból eredeztethető, és így a vers hívogat a megváltásra és a bűnből való megszabadulásra.

Emellett a versben felmerül a halandóság és az idő múlása téma is, ami a teológiai gondolkodásban gyakran előkerül. Az idő múlásának lassúsága és a fájdalom a változásra utal, amely végül az utolsó pillanatban és a halálban teljesedik ki. A vers felteszi a kérdést, hogy miért olyan rövid az élet és miért nem mindig így van, ezáltal megjelenítve a humanista és filozófiai kérdéseket a teológiai kontextusban.

Végül, a versben megjelenő keresztény szimbólumok és utalások, mint például a mennyből egy darab, vagy a paradicsom, erősítik a teológiai értelmezést, és segítik a verse mélyebb megértését. A versben a természet jelképes formában jelenik meg, és általa a versekben felvetett kérdésekre találhatunk választ a vallási és teológiai perspektívából.

A vers természettudományos szempontból történő elemzése során számos természeti jelenséghez és folyamathoz kapcsolódó elemeket lehet azonosítani.

Az első néhány sor hideg időben játszódik, ahogy a vers beszélője leírja a téli környezetet. A "Még fehér a világ" és a "Még fagyva a patak" utal a hótakaróra és a jegesedett vízre. Ez természetesen kapcsolódik a hőmérséklet és a meteorológiai jelenségekhez.

Azután a vers áttér a tavaszra és a természet felébredésére. A "Még alszik a virág" sor jelzi, hogy a növényeknek át kell menniük a téli dormancia állapotából a tavaszi növekedésre és virágzásra. Ez kapcsolódik a botanikához és a növényi élettanhoz.

A vers további részeiben a madarak énekelnek és az ég ragyogóvá válik. Ez a madarak tavaszi éneklésére és a napsütéses időjárásra utal, amely szintén a természet felébredését jelzi. Ezek a madarak valószínűleg az ornitológiával kapcsolatosak, és az ég ragyogása a meteorológiához kapcsolódik.

A versben található kioszk és sziget utalhat arra, hogy a természeti környezet változásával együtt megjelennek az ember alkotta struktúrák és építmények. Ez lehet kapcsolódni az építészethez és a városi fejlődéshez.

A vers végén a "Füstölgő gyorsvonat" utalhat a közlekedési fejlesztésekre és a technológiai előrehaladásra, amelyek a természeti környezetben bekövetkező változásokhoz vezethetnek. Ez kapcsolódik a közlekedéstudományhoz és az infrastruktúrához.

A versben megjelenik egy képzeletbeli személy, Rohits, aki lehet egy jelkép a modern ember számára, aki a természet és a városi vagy technológiai környezet között ingázik. Ez lehet kapcsolódni az ökológiahoz és a fenntarthatósághoz.

A vers utolsó részében a beszélő egy másik otthonról beszél, amely egy békeségben lévő helynek tűnik. Ez a természeti környezethez való kapcsolódást, a természet megbecsülését és a természeti területek fontosságát mutatja.

Összességében a vers számos természettudományos témával kapcsolódik, beleértve a meteorológiát, a botanikát, az ornitológiát, az építészetet, a közlekedéstudományt, az ökológiát stb. Ez egy kapcsolatot hoz létre a természettudomány friss felfedezéseivel és a természet és az ember közötti kapcsolattal.