elkeseredett, világfájdalmas lelkeknek
      Jovanovits János után szerb eredetiből

Élő fájdalom e világ;
Kemény próba, test, léleknek.
Nincsen itten békessége
Se városnak, se vidéknek.

Ez a világ örök zsibaj;
Föl sem veszi érzelminket.
Boldog, aki elrejtőzik,
Boldogok a szerzetesek.

Amig ifjú vagy, csak küzdesz;
De midőn erőd elhagyott,
Csodásan, hivogatólag
Szólnak a zárdaharangok.

A világ lök, rád nehezül,
Egyre csak sért, gyötör téged,
Hogy ha neki hátat fordítsz,
Ki venné rossz néven tőled?

Hát bizony csak fordíts hátat,
Hisz ő sem törődik véled;
Ha lát, megvet, és ha dicsér,
Akkor épen megcsal téged.

Ha a terhek összezúztak,
Lelkedre sötétség borul.
Hát csak eredj kolostorba,
- S igyál buzgón a jó borbul.

 


Elemzések

Vajda János "Tanács" című versét irodalomtudományi szempontból a magyar és nemzetközi szépirodalmi összefüggések alapján értékelhetjük.

Magyar irodalmi összefüggések:
- Vajda János "Tanács" verse a 20. századi magyar líra egyik jelentős alkotása. A versekben megjelenő világfájdalom és existenciális kérdések a kortárs magyar lírát erősen befolyásolták.
- Az építkező zárdának szentelt sorok összekapcsolhatók a középkori magyar irodalommal, ahol a zárda élete fontos témája volt a verseknek és prózáknak.
- A maga korában a versek a szocialista realizmus követelményei szerint íródtak, ami megjelenik a költő társadalmi kritikájában és a zarándokútról szóló részekben.

Nemzetközi irodalmi összefüggések:
- A világfájdalom és az emberi szenvedés ábrázolása nemzetközi irodalmi motívum, amely megtalálható számos irodalmi műben, például Fjodor Dosztojevszkij vagy Franz Kafka műveiben.
- A versek hőseinek küszködése és az elrejtőzés témája összekapcsolható a reneszánsz lírával, ahol a világ iránti csalódás és a vallási menedéket kereső egyének témája gyakori volt.
- A zárdaharangok alapján meríthetünk összefüggést a középkori európai irodalomból, ahol a kolostorok és az ottani élet fontos motívumok voltak.

Ezek az összefüggések az irodalomtudományi elemzés során segítenek megérteni a "Tanács" versét és kapcsolatba hozni a magyar és nemzetközi irodalmi hagyománnyal.

A vers Vajda János Tanács című műve, amely a természettudományos szempontból vizsgálva, nem mutat direkt kapcsolatot a mai legfrissebb felfedezésekkel. Azonban, az alábbiakban részletesen bemutatjuk, milyen természettudományos összefüggéseket lehet felfedezni a versben.

1. Az élő fájdalom és a kemény próba: A vers kezdése említi az élő fájdalmat, ami a világban jelen van. Ez a rész felidézheti az evolúciós biológia törvényeit, amelyek kimondják, hogy a túlélés és az adaptáció nehéz feladatok a testnek és léleknek.

2. A világ örök zsibaja és érzelmek felvétele: A versben a világot örök zsibajnak leírják, hogy nem veszi fel az érzelmeket. Ez a rész arra utalhat, hogy az érzelmek és az emberi tapasztalat megértése még mindig nyitott kérdés a természettudományban.

3. Boldogság és a szerzetesek: A szerzetesek boldogsága említése a versben arra utalhat, hogy számukra a vallás vagy a meditációs gyakorlatok segíthetnek megbirkózni a világ nehézségeivel. Ez a rész összekapcsolható a pozitív pszichológia és a mentális egészség kutatásaival.

4. A terhek összezúzása és a kolostorba menekülés: A vers utolsó részében említik a kolostorba menekülést, amikor a terhek összezúzták a lelket és sötétség borul rá. Ez a rész arra utalhat, hogy a természettudományban a stressz és a mentális betegségek kezelésének fontosságával foglalkoznak.

Bár maga a vers nem tartalmaz konkrét tudományos témákat vagy felfedezéseket, mégis kapcsolatot teremthetünk a legfrissebb természettudományos kutatásokkal, ami a világ működését és az emberi tapasztalatokat illeti.

A vers teológiailag az ember és a világ kapcsolatára és az elvonulás, szerzetesség lehetőségére reflektál. Az első sorokban megjelenő "elkeseredett, világfájdalmas lelkeknek" megfogalmazás a patrisztika és skolasztika időszakát idézi, ahol a világ fájdalmas volta és az abból való menekülés került a hangsúlyba. Ez a megközelítés összhangban áll a korabeli szerzetesi gyakorlatokkal is, amelyek a világtól való elvonulást, a társadalomtól való elszakadást és a spirituális életre való koncentrációt helyezték előtérbe.

A versben megjelenik az a dualitás, hogy a világ kemény próbát jelent testnek és léleknek egyaránt. Az emberi érzelmek átvételének hiányától és a békesség hiányától beszél, ami ellentmondásba kerül az emberek rendszeresen megtapasztalt világi zajaival és nyugtalanságával. Ez a megfigyelés a bibliatudományi és patrisztikai szempontokat is tükrözi, amelyek hangsúlyozzák, hogy a világ és az emberi természet önmagában hiábavaló és csábító, és csak a spirituális törekvések által érhető el igazi béke és boldogság.

A versben megjelenik a szerzetesség is, mint az eljutás egyik módja a spirituális élet felé. Az ifjúság küzdelme a testi és lelki erejével kapcsolatos, de idős korban a zárdaharangok csodásan és hivogatóan szólnak. Ez a felfogás a patrisztikus és a skolasztikus teológiában megfigyelhető, ahol az elvonulás és a szerzetesség az életfázisokkal, a világi és a spirituális kötelezettségekkel való kapcsolatban jelenik meg.

A versben megjelenik az a kérdés is, hogy a világ hogyan bánik az emberrel, hogyan sértegeti és gyötri, és hogy az ember szembefordul-e vele. Ez az aspektus arra utal, hogy a világ nem érdekli az embert, csak akkor köszönti meg és dicsér, amikor ténylegesen csalja. Ez a megközelítés kapcsolódik a bibliai tanításokhoz is, amelyek arra intenek, hogy az ember ne támaszkodjon a világ anyagi értékeire és örömeire.

A vers utolsó része arra utal, hogy ha a terhek összezúztak és sötétség borul a lélekre, akkor az elvonulás és a kolostorba való menekülés lehet a megoldás. A "jó borbul" kifejezéssel pedig a test és a lélek megnyugvását, vigasztalását és a spirituális törekvésekkel való örömét fejezi ki. Ez a megközelítés a patrisztika és a skolasztika teológiai felfogásához kapcsolódik, amely a testi vágyak és örömök elutasítását és a spirituális törekvéseken keresztül való boldogságot tartotta fontosnak.