Kik éjfelente sírkertekből
Holt halavány emelkednek föl;
Kik, mert e földön mennyet éltek,
Mint megszedett virágra méhek,
E földre vágyva visszajárnak,
E nyugtalan, ártatlan árnyak,
E létsovár, bolyongó lelkek -
Nem ők, akik kétségbeejtnek.

Nem azok az igazi holtak,
Kik egyszer itten éltek, voltak.
Nem úgy van az, mint hiszik, tartják.
A porban a halhatatlanság.
Nem vész el innen semmi, semmi,
Csak ami nem bírt megszületni.

Üdvözitő csók, mely elcsattan,
Mi megesett, lett, halhatatlan.
Csak a testet nem öltött ábránd,
Be nem telt vágy, el nem lobbant láng,
Az elszalasztott meddő óra
Nem fordul itten vissza jóra;
Csak az van halva itt örökké,
A mult nem hozza vissza többé.
Soha többé!
Ha van tudat a túlvilágon,
Én mindig ezt az órát látom.
E hézagot a mult időben,
Mit ki nem tölt a teremtő sem,
Mely visszaásit onnan rája,
Mint a halott leesett álla...
És látom, hogy vigyorogja a szót,
Mit a halál belé fagyasztott,
Gúnnyal, kárörvendőn, örökké:
Soha - tudod-e? - soha többé!

Kit örök ifju hajnal képe,
Megújulás bibor mezébe
Öltözködő vidám tavasszal
Az ébredés meg nem vigasztal;
Ha fényes égen ragyogó nap
Arany szegélyt fest a lomboknak,
S alattuk néma a madár,
Mert vágya, üdve telve már,
S csak néha tör ki kebeléből
Egy halk nyögés a fojtó kéjtől;
Ha lábhegyen jár, hallgatózva
A titkokat rejtő bozótba'
A hőn sohajtó lebke szél,
És mint a méz a méheszárnyon,
Már csak az ingó játszi árnyon
Szállongó illatár beszél
Az isteni gyönyörről, melybe'
Erdő-mező alél pihegve;
Ha attól, ami neked fáj itt,
Emléked egy nagyot villámlik,
S egyszerre mind föltűnni látod,
Mit elveszitett ifjuságod;
A tünde lényt aranyhajával,
Halhatlanító ajakával,
Honnan feléd mosolygva, nyitva
Az örök üdv csodája, titka;
S a vágytól, mert azt el nem érted,
Újból, örökké forr a véred,
Forr itt a földön, lenn sirodban,
A menyországban, a pokolban;
Csillag, nap válna porló röggé,
E tűztől nem menekszel többé;
Ha vagy, ki földön e sort érted,
Im, ládd, mi az örök kisértet...

 


Elemzések

A vers teológiai szempontból megfogalmazott kérdéseket és gondolatokat tartalmaz. A versben elhangzik az örök hála és a halhatatlanság témája, valamint a földön tapasztalt hiábavalóság és az örökkévalóság közötti ellentét.

Bibliai szempontból a versben megjelenik az emberi vágyakozás és a hiábavalóság témája. Az emberi vágyakozás és az elégedetlenség a Teremtést követően az emberiség bűnbeesésének eredményei. Az örökkévalóság keserűséget és hiábavalóságot eredményez a földi vágyainkhoz és törekvéseinkhez képest.

A patrisztika nézőpontjából a vers fókuszában az eljövendő élet és az örök boldogság áll. A patrisztikus gondolkodók hangsúlyt fektettek az isteni kegyelemre és az emberi lelkek örök üdvösségére. A versben megjelennek az örök életben való hit kérdései és a halál utáni lét jelei.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenik a lélek örök élete és a teste hiábavalósága. A skolasztikus gondolkodók hangsúlyt fektettek a lélek és a test dualizmusára, valamint a test halandóságára és a lélek halhatatlanságára. A versben megjelenik a test és az elme, illetve a földi kétségbeesés és az isteni üdvösség kontrasztja.

Ezen nézőpontokon túlmenően a vers további értelmezéseket is lehetővé tesz. Például a halál utáni lét és az örökkévalóság kérdése beleillik a modern existencialista gondolkodásba is. A versben megjelenik a hiábavalóság és a halál misztikus és titokzatos vonzása, ami az emberi sors mélyebb értelmét és a létezésnek a szerepét feszegeti.

A versben megjelenik a halottak utáni vágy, valamint az emberi lélek és tudatosság természete. A költő megkérdőjelezi a halhatatlanság fogalmát, és kijelenti, hogy semmi sem veszik el teljesen, csak azok az álmok és vágyak, amelyek nem valósultak meg.

A versekben szerepel a halál és az örök ifjúság motívuma, amelyek a természettudományban folyamatosan kutatott témák. Az örök ifjúság bibor mezébe öltözött képe a tudomány legújabb felfedezéseivel kapcsolatos lehet, például a sejtek regenerálódásával vagy az öregedési folyamatok megértésével.

A versekben megjelenik a természeti jelenségek leírása, például a fényes égen ragyogó nap vagy az illatok beszéde, amelyek a természettudományok területein történt felfedezésekkel és megfigyelésekkel kapcsolatosak. A madár csendessége és a szél hallgatózása a természet rejtett titkait és kommunikációját említi.

A versben megjelenik a vágy és az emlékek fontossága, amelyek a modern pszichológia és agykutatás terén történt felfedezésekkel kapcsolatosak. A vágy és az emlékek hatása az emberi életre és érzelmi állapotra számos kutatás tárgya volt.

Az örök kisértet motívuma valójában az emberi lélek és tudatosság természete, ami kapcsolatban áll a kognitív tudomány, az agy kutatása és az emberi tudatosság vizsgálatával. A vers kifejezi az emberi lélek visszatérési vágyát és a múlt emlékeinek állandó jelenlétét az ember életében.

Mindenekelőtt fontos megjegyezni, hogy a vers művészi alkotás, így a benne szereplő kifejezések és képek nem wissenschaftlich, azaz tudományos igazságokat tükröznek, hanem az emberi érzések, vágyak és gondolatok megjelenítése a költő egyéni perspektíváján keresztül.

A versanalízis során figyelembe vehetjük a következő összefüggéseket a magyar és nemzetközi szépirodalomban:

1. Témák: A versben megjelennek olyan témák, mint a halál, az öröklét, a vágy, az idő múlása, az emlékezet, az ifjúság elvesztése. Ezek a témák általánosan használtak a lírai költészetben, tehát számos más műben is fellelhetőek.

2. Formai megoldások: A verses szerkezet és ritmus az irodalomtörténet különböző időszakaitól függően változhat. A "Kisértetek" című vers esetében a formai jegyek nem mutatnak specifikus összefüggést sem a magyar, sem a nemzetközi szépirodalomban, mivel a vers hagyományos rímes struktúrával rendelkezik.

3. Motívumok: A halál, az öröklét és a vágy motívumai széles körben használtak a lírai költészetben, mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. Ezek a motívumok segíthetnek azonosítani a verset az irodalmi hagyományokban.

4. Stílus: A vers stílusa és nyelvezete is befolyásolhatja az irodalomtörténeti összefüggéseket. A "Kisértetek" stílusa a romantikus lírai költészet jellemzői közé sorolható, amely az 19. században volt népszerű mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

5. Intertextualitás: A versben lehetnek olyan utalások más művekre vagy írókra, amelyek szintén befolyásolhatják az irodalomtörténeti összefüggéseket. Az ilyen utalások segítségével a vers kapcsolatba léphet más, hasonló témákat feldolgozó művekkel.

Ezek a lehetséges összefüggések az alábbiakat jelenthetik:

- A "Kisértetek" vers a romantikus líra és az emlékezet költészete közötti kapcsolatot érheti tetten.
- A halált és az öröklétet feldolgozó motívumok számos más szerző műveiben is megtalálhatóak, például Edgar Allan Poe vagy Emily Dickinson műveiben.
- A versben alkalmazott romantikus stílus és nyelvezet összehasonlítható más romantikus írók mintájával, és ezáltal kerülhet kapcsolatba szerte a világban alkotó hasonló korszakbeli költőkkel.

Végül fontos megjegyezni, hogy a konkrét összefüggések és kapcsolatok függhetnek az értékelő végzettségétől és az irodalomtörténeti ismeretek szintjétől. Az irodalomtudomány folyamatosan változik és fejlődik, így mindig lehetnek új felfedezések és összefüggések a vers elemzése során.