Minő világ, mi nép! Örök hatalmak!
Mint hazatérő csürhe, hogy rohannak -
Moslék szagát ha szél orrukba hozza,
Egymást elütve, sírva, orditozva,
Hogy ki legyen előbb a vályunál,
Amelybe aztán menten beleáll;
Mert neki asztal-, konyhahulladék,
Tányérnyál mind nem elég ronda még,
Beléfüröszti mocskos körmeit;
Füszere a piszok, mely édesít -
Rohannak ezek is, pedig talán,
Úgy látom, emberek; és mi után?
Kenyér, fügelevél, tápszer, ruházat?
Hisz neki ebből van több, mint elég.
Mind szükséges dolog; piha, gyalázat!
Keresse ezt a pór, hitvány cseléd:
De pár hüvelyknyi hitvány rongy után,
Mely még hitványabb rongy szivét takarja,
És neki büszke kiváltságot ad.
Jogot: megvetni mélyen másokat,
Kiknek "komisz" dologban fárad karja.

Mert ásni, vájni a termő talajt,
Hogy mindennapra lenne bő falat;
Megvédni vérrel azt az ellenségtül,
Meghalni névtelen, dicsőség nélkül,
Izzadni másokért - igavonó,
Buta baromnak, parasztnak való.

S a veriték is bűzlik, becstelen;
Tenyér, ha kérges, szalonképtelen.
Vad, hosszu körmöt sem nevelhet rajta
- Előkelők mellőzhetlen divatja -
Mit annak jelvényéül visel ő,
Hogy íme ő is munkakerülő...

Minek keresse ő azt, ami van?
Dicső, nemes csak, ami hasztalan.
Kenyér? Fi donc! ebe sem rágja azt.
Keressen, akinek nincs, a paraszt.
De egy szalag, csillaggal vagy kereszttel,
A mellre tűzve, ah! ez megkeresztel
Előkelővé, akinek szabad
Kergetni, ami még szebb föladat,
Mert hát bizonnyal még érthetlenebb:
Gázolni azt, mit a szegény vetett,
Vörös kabátban, - nemde martialis?
S novemberben! kaphatnának náthát is! -
Egy falut érő drága paripán,
- S ha ez kidől, az még a "stikli" ám -
S ugyan miért? Miért! Hát csak keresd,
Mi semmitérőbb, mi fölöslegesb,
És megtalálod: egy leharapott
Megtépett róka- vagy csak nyulfarok!

Ti gyermekded olympi istenek!
Mik voltatok ti? Ide nézzetek!
Nem érzitek, hogy le vagytok pipálva?
Im a nagyuri juxok netovábbja!

Nos, szív, hazafi-szív, te telhetetlen!
Nem hiszed-e, hogy győzni fogsz e jelben?
Vagy nem tudnád, hogy mit jelentene:
Hogy ím hazádnak van már mindene!
Vasút, országos és családi - "görbe" -
Mint mondogatják némely "mokra" körbe;
Közép-, fő- és népiskolád, amelyben
Tanitanak három-, négyféle nyelven,
Megannyi szebbnél-szebb hazafiságot;
Több nem lehet már államadósságod.

És amit nem látott még a világ,
Országod őrzik idegen fikák;
S még önmagadtól is nem véd-e meg
A németül vezényelt hadsereg?
Van mindened, népem, vagy mégse látod,
Hogy csak a nyúl- és rókafark hiányzott?
Hát ezt meg ők - bár átkozottul drága -
Leteszik ím a - haza oltárára...
Csak ne legyünk durae capacitatis!
Nem pártfogolják ők már a cigányt is?
Rajzot, festészetet a makaón,
A mozgó plasztikát a színpadon;
A klasszikust, ameddig meztelen
Megtoldva azzal még, hogy eleven;
A könyvet? - annak két hibája van:
Hogy nem mulékony, nem haszontalan,
És ami fő, hogy olcsó is neki,
A dsentri, polgár is megveheti.

A dsentri, úgy-e? a nemes gyerek?
Ábrándozó szegény! Nem ismered
Ezt a kamasz növésü napraforgót,
Kinek létcélja: nézni Maxi grófot,
Hogy mit, hogyan csinál? Eltört a lába?
Mankón bicegve megy az úri bálba?
Megvan! hahó - mankót vesz mindenik.
A táncterem sántával megtelik.
S van, aki, hogy legyen komoly fitor,
Ép lábát eltöré - excelsior!

S a polgár? Ah, de hát van ez? Barátom,
Harminchat éven át aludtál, látom.
Van itt, ki mondja büszkén: ő paraszt.
Hajh! e hazában ez az egy - igaz.
És voltakép, nézvén nyugot felől,
A többi is csak még nagyobb, belől;
A különbség csak, hogy van címeres,
És akinek még ez nincs, erre les...

Megérthetetlen, fölfordult világ!
Majom utánoz embert legalább;
Itt egy majom a másikat majmolja,
Az hogy nem is - ha még csak ennyi volna,
De fényözönből porba száll a sas,
Nem kell neki a fenséges magas.
Ott fürdik mint a csirpelő veréb.
A költőnek babérja nem elég.
Eszét veszíti elsőrendü csillag:
Egy fénybogár után eped, kacsingat.
Elhagyja dicskörös helyét, nem boldog,
Míg nem kap innen egy fületlen gombot...
Abdéra ez vagy Sodoma förtelme?
S én, - én is! - élek, élni tudok benne?
De hát nem volna itt már semmi ép?
Az nem lehet! Van, igenis, a nép.
A nemzet ős fájának törzse még jó,
Csak lombjait pusztítja ronda hernyó,
Mit megnövelt a mostoha idő.
De kertészkés levágja majd, s kinő...
Vagy eljövend a jótékony vihar,
Élősdi férget letipor, kimar;
Az ezeréves tölgy kihajt még újra,
Egy fényesebb, dicsőbb nagy fordulóra.
Virulni fog a második ezerben,
Meglombosodva gazdagabban, szebben...
- Hazám, eged bár egyre csak sötétül,
Én nem tudok meghalni e hit nélkül!...

 


Elemzések

A vers természettudományos szempontból vizsgálva, az alábbi elemekre lehet figyelni:

1. Környezetszennyezés: A versben említett csürhe szennyezi és szagosítja a környezetet. Ez a szennyezés képes a széllel terjedni és befolyásolhatja a levegő minőségét. A versben a szennyezéssel együtt járó problémákra is utalnak, mint például a veszekedés és az egymásra feszülés a táplálékért.

2. Élelmiszerpazarlás: A versben említett szemétre várakozó csürhének van elég ételük és a versben megemlítik, hogy vannak olyanok, akiknek a többi szükséges dolog helyett luxusruhára és más fölösleges tárgyakra van szükségük. Ez felveti az élelmiszerpazarlás és a túlfogyasztás problémáját.

3. Munka és termelés: A versben említik az emberek ásását és vájását, hogy termékeny talajt teremtsenek az élelmiszertermeléshez. Ez utal a mezőgazdaság fontosságára és arra, hogy a földművelési tevékenységek mennyire fontosak a táplálkozás szempontjából. A versek említik a munka és az izzadás fontosságát a természettudományok területén is, ahol a kutatók és tudósok keményen dolgoznak az új felfedezések és eredmények elérése érdekében.

4. Környezetvédelem: A versben nem közvetlenül említik a környezetvédelmet, de a természeti katasztrófák, mint például a vihar, és a természeti kincsek megőrzésének fontossága is megjelenik. Az utolsó versszakban azt mondja, hogy az ezeréves tölgy újra kihajt majd, ami azt jelzi, hogy az emberiségnek meg kell védenie a környezetet és a természeti erőforrásokat a jövő generációi számára.

5. Technológia és fejlesztés: A vers utal a vasútra és az országos és családi infrastruktúrára, amelyek a technológia és a természettudomány fejlődését jelzik. A vers említést tesz a színházi és mozi előadási technikákról is, ami további technológiai és tudományos fejlesztések eredménye.

Összességében, bár a vers nem közvetlenül utal a mai legfrissebb természettudományi felfedezésekre, számos elemet tartalmaz, amelyek kapcsolatban állnak a természettudomány legújabb eredményeivel és problémáival. A vers kritikája és üzenete arra ösztönzi az olvasót, hogy gondolkodjon a természeti erőforrások fenntartható felhasználásáról és megfordítsa a környezeti és társadalmi problémákat.

A vers egy társadalomkritikai hangvételű mű, amely a korabeli magyar társadalom problémáit és állapotát tükrözi. A költő kritikával illeti a társadalom egyes rétegeit, mint például a munkakerülő parasztokat, akik inkább hajszolják egymást a vályunál a maradék kosztért, mint hogy dolgozzanak és termeljenek. Kritizálja az előkelő társadalmat, akik semmiért sem törekednek, csak a látványos és haszontalan tárgyakra vágynak, valamint a kamaszokat, akik az államot és a társadalmat szolgálják a divatok és közönséges szórakozások követésével.

A versben megjelenik az évszázadforduló társadalmi és irodalmi hangulata, amikor a polgári fejlődés korszaka elkezdődött Magyarországon. Az elit társadalmi rétegek vágya az előkelőségre és divatra, valamint a paraszti réteg munkakerülése és kiszolgáltatottsága jelenik meg a vers sorai között. A költő az elzárkózást, közönyt, hiúságot és felszínességet kritizálja, azokat a jelenségeket, amelyek meghatározták és torzították a korabeli társadalmat.

A vers elemzése során fontos kiemelni a korabeli társadalomtudományi és irodalomtörténeti kontextust is. Az irodalomtörténeti szempontból a vers tartalmazza az évszázadforduló idejének jellemző konfliktusait és hangulatát, és a költő kritikája és társadalomleírása a Magyarországon zajló társadalmi változásokkal és problémákkal kapcsolatos.

A nemzetközi szépirodalmi összefüggések között megemlíthetjük Friedrich Nietzsche gondolatait a morál, az erkölcs és a felemelkedés problémáiról, valamint a társadalmi rétegek közötti konfliktusok elemzését az orosz irodalomban, mint például Fjodor Dosztojevszkij műveiben. Az általános társadalmi jelenségek és problémák, mint például az előítéletek, a kirekesztés és a hatalmi viszonyok, szintén felismerhetőek a versben.

Jelennek meg továbbá olyan irodalmi eszközök a versben, mint például az emelkedett hangnem, a számos szójáték és metafora, valamint a visszatérő kérdések és ellentétek. Ezek az eszközök a vers hangulatát és hatását erősítik, és segítenek a költő üzenetének és társadalomkritikájának átadásában.

Összességében a vers irodalmi értékekkel rendelkezik, amely számos társadalomtörténeti és irodalomtörténeti összefüggést hordoz magában. Jól tükrözi a korabeli magyar társadalom állapotát és problémáit, valamint kapcsolódik a nemzetközi szépirodalomban megjelenő hasonló témájú és stílusú művekhez.

A vers teológiai szempontból számos érdekes témát érint. Az első részben a költő leírja a világot és annak lakóit, és rámutat a hiábavalóságukra és önzőségükre. Az emberek egymásról sem gondoskodnak, és csak saját érdekeiket nézik, még ha van is elég mindennapi szükségletük. Ez a bűnös állapot leírásaként értelmezhető, amellyel az embert Krisztus kereszthalála által szeretné megszabadítani.

A versben szereplő ellentéteket és felszólításokat a bibliatudomány módszereivel lehet elemezni. Az ellentétek jól tükrözik az emberi természet bűnösségét és azt, hogy az embereknek mennyire nehéz az önzetlenség és szeretet gyakorlása. Az embereknek nehéz eldönteni, hogy mi az igazán fontos, mi az, amit valóban érdemes keresni és elérni az életben. Ez a dilemmáikat és az ember bukásának okait az írásbeli szövegeinek vizsgálatával és a keletkezési körülményeknek a megértésével lehet jobban megérteni.

A patrisztikával kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy az antikvitásban és középkorban a lelkiség kérdéseinek elemzése aktuális volt. Az egyházatyák olyan teológiai megközelítéseket dolgoztak ki, amelyek a bibliai szövegeket az újszövetségi próféciák fényében értelmezték. Ezek az értelmezések kiemelték az örök értékeket és az emberi természet helyes útját. A versben leírt bűnös állapotot az egyházatya szemével vizsgálva megértjük, hogy az emberek önzősége és hiába való törekvéseik az Ószövetség és az Újszövetség alapján bűnös állapotok, amelyeket csak Isten kegyelme és Krisztus közvetítő műve által lehet megszabadítani.

A skolasztika szempontjából fontos szerepet játszik a tudományos gondolkodás és a filozófiai megközelítés. A skolasziták törekedtek az értelem és a hit összeegyeztetésére, és megpróbálták racionálisan megközelíteni a teológiai kérdéseket. A versben leírt önzőség és érdekhajhászás a skolasztika szerint a bűnnek és az emberek hibáinak tudható be. A skolasztika alapelvei szerint a természetes törvények és az erkölcsi normák az isteni rend megnyilvánulásai, és a bűn és az emberi hibák megszegik az isteni terveket. A skolaszta megközelítés azt is megértetés adja, hogy az ember természete hibás és hogy csak Isten kegyelme engedélyezi a megváltást.

A versben leírt helyzet és problémák analitikus szemlélethez is kapcsolhatók, amelyek az érzékelési folyamatokat elemzik. Az emberi természet hiányosságaira és az emberek közötti kapcsolatok torzulásaira vonatkozó problémák a társas érzelmek és az emberi viselkedés klinikai kérdéseit ismeri fel. Az analitikus megközelítéssel a bűn, az önzőség és az érdekhajhászás gyökeréig lehet elmélyedni, és megérteni, hogy miért hajlamosak az emberek ezekre a viselkedésformákra, és hogyan lehet megváltoztatni ezeket a hibákat.

Összességében a vers teológiai megközelítése sok irányból vizsgálható és érdekes értelmezéseket kínál a bibliai tanítások és a teológiai gondolkodás.t