Első változat

Mig a mesés homályos távol
Választa el minket egymástól,
Bár, mely felőled jött, a hír szele,
Öldöklő volt, mint Számum lehe:
Hogy megfertőzve a szűz, szent oáz,
Körülte rabló ellenség tanyáz.
S bár rejtve, hogy mind ez való, igaz,
Szivemnek csak enyhe ír volt a vigasz.

Hogy végtelen tér és örök idő
Csak egyszer alkotott bár olyat, minő
Te voltál s hasztalan repül tova
Hozzád hasonlót nem szül már soha
De csak nekem, csupán az én lelkemben
Voltál ilyen, és amit vesztettem
- Bár égető fájdalma óriás -
De azt nem nyerheté el senki más.

A végtelenben két átellenes
Irányban bolygó egyén
Száz üstökös és örökkévaló időben
Csak egyszer találkozhatik
Csak földi voltál bárki másnak
      földi mint a többi
Ők nem
Most már mindennek vége
Tündérregénknek vége
Eltünt az árnyerdő éke, lomb virág
Lelkünkben az erdők sűrűje és a lomb
      láttalak
      fényalak
Hogy java nem lesz
De istenekké csak így válhatunk
      mi ketten
De istenekké válhatnánk mi ketten
És egyesülnénk egy érzelemben.
De ezt meg te nem tudnád
De hasztalan - a földiség határa
      virág
Nem bir el ennyi üdvöt
De meg volt írva, hogy teljék be az átok ott
Most már tudod
Nem járthatnak velünk már csábos képek
Mi láttára mered föl égnek a fa
Effélét a férfi képzel
Vázak vagyunk
Kényes valók

      Második változat

Mig a mesés, homályos távol
Választa el soká egymástól,
Bár, mely felőled jött, a hír szele
Öldöklő volt mint Számum lehe,
Hogy megfertőzve a szűz szent oáz
Körülte rabló ellenség tanyáz...
S bár sejtve csak, hogy mind való igaz,
Szivemnek mégse volt elég vigasz:

Hogy végtelen tér és örök idő
Csak egyszer alkotott olyat, minő
Te voltál s hasztalan repül tova
Hozzád hasonlót nem szül már soha.
De csak nekem, csupán az én lelkemben
Voltál ilyen és amint én vesztettem
- Bár égető fájdalma óriás -
De azt nem nyerheté el senki más
Csak földi voltál bárki másnak földi
Szép martalék, esendő mint a többi
De nem egyetlen, nem egek szülötte
Mert engem ért az átok
Hogy én égbe látok
Én téged fényalak
Tündérnek, istennőnek láttalak
Kit csak imádni mertem
      míg mások
Most hogy már újra színről színre látlak -
- Közöttünk megásott sírja ifjuságnak
Lehullt a fátyol mindkettőnk szeméről
Eltünt a köd az - ábrándok délibábja
Miben csalódott mindegyikünk jól látja
És irigyeljük azt amit egyedül elért a másik
Enyém a lesz tied a volt
      mi valóbb
      remény vagy ami volt
Mi nem kevés, de lehet
A reményt vagy ami végbement
Téged kiformált
Te meghóditottad a földet, én az eget
Te életet én csak nevet
Örök nevet a csillagok között -
Én jobb voltam az égbe jutok öröklétbe
Te meghaltál mert az ég helyett
A földet választottad
És mégis mindketten bánjuk sorsunkat
És mindegyikünk jobban szeretne a másikkal
Örökké mindig. Már is elválaszt bennünket - kezed
Összekötik szivünk
Enyém a soll tied a haben
Neked van emlékezeted
Nekem nincs az se, reményem sincs

 

Elemzések

A vers természettudományos szempontból kevés konkrét információt tartalmaz, így a mai legfrissebb felfedezésekkel kevés kapcsolódási pontja van. Azonban néhány elem és fogalom, amelyekre a vers utal, összekapcsolhatóak néhány ilyen felfedezéssel.

A vers elején a "végtelen tér és örök idő" kifejezés felveti az űrkutatás és az univerzum méretével és korával kapcsolatos ismereteket. A végtelen tér utalhat az univerzum végtelenségére és gazdagságára, amit felfedezéseink és méréseink folyamatosan kutatnak. Az örök idő utalhat az univerzum kora és a világűrben található objektumok kora kutatására.

A versben említett "száz üstökös" utalhat a Naprendszeren kívüli égitestekre, amelyeket napjainkban is folyamatosan fedeznek fel. Az elmúlt évtizedekben az üstökösekkel kapcsolatos kutatások jelentős fejlődést értek el a Naprendszer és a világegyetem keletkezésének és fejlődésének megértésében.

A versben a "fényalak" kifejezés utalhat a világosság, a fény és a részecskefizika kutatására. A fény dualitása, részecske és hullám természete és az ezzel kapcsolatos kvantumfizika is kutatási területek, amelyek az elmúlt évtizedekben jelentős fejlődést éltek át.

A versben megemlített "vázak" és "kényes valók" szintén utalhatnak a testi valóság és az emberi test felépítése kutatására. A biológia és az orvostudomány területén jelentős előrelépések történtek az emberi test és annak működése megértésében, valamint a testi betegségek kezelésében.

A versben a természettudományossal kapcsolatos elemek inkább a metaforák formájában jelennek meg és a költői képek közvetítésére szolgálnak. Azonban ezek a képek továbbgondolhatóak és összekapcsolhatóak a mai természettudomány eredményeivel.

A vers teológiai szempontból a szerelem és a sors problematikáját boncolgatja. A költemény első változatában a szerző találkozik a szerelmével, de a külső akadályok miatt nem tudnak egyesülni. Itt megjelenik a mesés, homályos távol, ami a menny és a föld közötti távolságot jelképezi. A hír szele, ami az ördögöt jelképezi, megfertőzi a szűz, szent oáz környékét, és ellenségeket vonz köré. A szerző itt a biblikus történetekben fellelhető ártatlanság és bűn motívumára utal. Ugyanakkor a szerző szívében még enyhe írás jelenik meg, ami a vigasztalást és a hitet képviseli.

A vers második változatában pedig a szerző ráeszmél arra, hogy az igazi szerelem csak egyszer jön el az életben, és utána hiába várakozunk, hasonlót nem találhatunk. Itt a patrisztika nézőpontja jelenik meg, miszerint Isten csak egyszeri alkotásokat hoz létre. A szerző azt mondja, hogy csak a saját lelkében találkozott ilyen szerelemmel, ami pozitív hangot ad a tartalomnak, hogy kizárólag ő tapasztalhatta meg ezt az életet teljesen átölelő érzelmet. Ebben az elemzési szempontban megjelenik a bibliai tanítás, miszerint Isten mindenkinek egyedi küldetést szán.

A versben megjelenik a skolasztika nézőpontja is, amikor a szerző beszél arról, hogy a földi voltában a szeretett nő csak egyike volt a sok szép asszonynak, de az égbe nézve olyan isteni lénynek tartotta, akinek csak ő imádhatta. Ez skolasztikus gondolkodásra utal, miszerint a szerelmi érzelmek és a földi szépség csak múlandóak és viszonylagosak, míg az égbe nézve Istenhoz közelebb jutunk.

A vers végén a vallás jelenik meg, amikor a szerző azt mondja, hogy Istenekké válhatnának ketten, és egyesülnének egy érzelemben. Ez arra utal, hogy a szerző szeretné, ha a szerelme eljutna az örömök birodalmába, ami a teológiai értelem szerint az isteni boldogságot és a mennyek országát jelenti.

Összességében a vers teológiai szempontból a szerelem, a sors és a vallás kérdéseit boncolgatja, illetve betekintést enged a bibliai tanításokkal és a vallásfilozófiákkal való összefüggésekbe.

A vers irodalomtudományi szempontból a következő összefüggésekre utal:

1. Verselés és költészeti elemek: A vers hagyományos verseléssel és rímeléssel rendelkezik, ami a magyar irodalom hagyományait követi. Emellett a ritmus, a rímek és a sorhosszak váltakozása is jelen van a versben. A versben megtalálhatók továbbá költészeti alakzatok, mint például az ismétlés, az emelés vagy a leereszkedés.

2. Témák és motívumok: A versben megjelenik a távolság, a vágyakozás és a veszteség témája. A távolság az emberi kapcsolatok elidegenedését, a vágyakozás a hiány érzetét, míg a veszteség a múlt elvesztését jelképezi. Ezek a témák általánosak és a nemzetközi irodalomban is gyakran előfordulnak.

3. Szimbolikus jelentés: A versben számos szimbólum található, például a homályos távol, az oázis, az ég és a föld. Ezek a szimbólumok szélesebb jelentéstartalommal rendelkeznek, és általánosságban is értelmezhetők. Az ég és a föld például az emberi és isteni szférák közötti kapcsolatot szimbolizálhatja.

4. Nyelvi eszközök: A vers nyelvezete lírai és képi. Az állítások mellett metaforák, hasonlatok és megszemélyesítések is jelen vannak a versben. Ezek az eszközök erősítik a hangulatot és a kifejezésmódot.

A vers mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén olyan témákat és eszközöket használ, amelyek a lírai költészet általános jellegzetességei. Emellett a vers kifejezi az emberi kapcsolatok és az önmagunkkal való küzdelem általános témáit is. A nyelvezete és a költészeti eszközei pedig segítenek kifejezni a témák mélységét és érzelmességét.