Csöndes egész világ, béke van a földön.
Édesen szendregve pihennek a népek.
Mint a forró nyári dél a néma erdőn,
Olyan a föld, s olyan édes most az élet.

Néha csendűl egy-egy alvó nyáj kolompja,
Mert a szemtelen légy mostan lakomázik:
Mikor az oroszlánt az álom elnyomja,
Csúszó-mászó féreg a fülébe mászik.

Egy-egy alvó bogár donog itt-ott halkan,
S gyönge nyögést hallat a fához ütődve;
Az is elenyészik egy félénk visszhangban,
S tetszhalotti álom nyomul az erdőre.

Minden csöndes, minden álmodik és boldog;
Csak én vagyok ébren, engem éget a nap;
Nekem fáj a sugár, mely hiába ragyog,
Homlokomon vampír: vérivó gondolat.

Majd ismét ugy rémlik, mintha minden ember
Mind meg volna halva, el volna temetve;
Csak én magam élnék, csak én volnék éber
Egyedűl! egyedűl! s én is megmeredve.

Ijeszt a csöndesség, s szólni mégis félek.
Hallgatózom, hogyan zsong a sok koporsó;
Bennem az undortól rezzen át a lélek,
Hallom, a rút féreg hogyan őröl, morzsol!

Körülöttem, mint az oceáni habok,
Egymást érve, némán feküsznek a holtak.
Mind olyan mosolyban meredt, nyugodt arcok;
Azt hiszem, alusznak s édesen álmodnak.

Anyja karjaiban szenderg a csecsemő,
Mintha csak szopása szakadt volna félbe.
Kedvesének kezét fogja a szerető,
S tündér csengetyűnek hangja cseng fülébe.

Hallja még és fogja hallani örökké:
Szeretlek, szeretlek! És az ajk oly duzzadt,
Mintha a végső csók lenne itt elsővé,
S mint a parázs égne csöndes hamu alatt.

Mintha a hős harcos kardjával kezében
Szép halálával még itt is dicsekednék.
A fukar még érzi ezreit zsebében,
A hitbuzgó mondja: ott fönn vár a mennyég!

Haza, emberiség, kedves, dicsőség, hit,
Egyik megjutalmaz, ha a másik megcsal.
Egyiktől szeretve voltak ezek mind itt -
S aki volt szeretve, az soha meg nem hal.

Mind olyan elégült, mind oly panasztalan;
Nem nyílik sohajra egyetlen egy ajak.
Csöndes a levegő, az éj csillagtalan,
Nem tudom valóban, élnek-e vagy halnak.

Mindegy; azt tudom csak, hogy szerettek, éltek,
S testben, mint a fű, fa, bogár, halhatlanok.
- Ah sátáni testben megátkozott lélek!
Hűtlen, önző fajzat! elmulandó vagyok!

 

Elemzések

A vers teológiai szempontból a halál, az egyedüllét és a halhatatlanság témáit boncolgatja. Az alábbiakban részletesen megvizsgálom a verset a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjából.

Bibliai szempontból a vers megmutatja az emberi létezés alapvető paradoxonát. A csendes és boldog világban az ember személyisége feltűnik, mint az egyetlen ébren lévő. Az ember fájdalma és gondolatai azonban különböznek a többi teremtménytől. Az ember tapasztalása a bűn és a szenvedés felfogására kényszeríti, miközben a körülötte lévő világ ártalmatlanságot és békeérzetet sugároz.

A patrisztikus nézőpontból nézve a vers kifejezi az elidegenedést és a bűn következményeit. Az ember fájdalmat és undort érez a halottak közelségétől, ami a bűnre és a halálra való emlékeztetést jelképezi. A vers elsősorban az emberi önreflexiót próbálja bemutatni, hogy magába nézve felismerje a bennünk levő halandóságot és bűnt. Az ember itt az egyedüllétét és a szénátás mögötti félelmét éli át, ami felkészíti a lelket a megtérésre és az örök életre.

Skolasztikus nézőpontból a vers kifejezi az emberiség sebezhetőségét és a halál közelgését. A versben az emberek alszanak és álmodnak, miközben minden körülöttük elhalványul vagy elenyészik. Az emberi létezés hiábavalóságát és átmenetiségét jelképezheti. A végtelen vélemény, hogy az emberi élet mulandó, de a szeretet és az igazságosság hite örökkévaló. A vers azt is kifejezi, hogy az ember halandó testben él, de az örök haza és halhatatlanság vágya lélekben él.

Ezen kívül a vers is más értelmezési lehetőségeket is kínálhat. Például az egyedüllét és a halál élménye a modernisták számára a modern élet elidegenedettségének és a spirituális válságnak is kifejezése lehet. A versben megjelenő motívumok és képek visszatérőek a világirodalomban és a romantikus irodalomban is, ahol az egyedülálló és a halhatatlanság témái gyakoriak.

Összességében elmondhatjuk, hogy Vajda János "Egyedül" című verse teológiai szempontból a halál és az egyedüllét tapasztalatait osztja meg velünk. Az emberi létezés paradoxonját, az elidegenedést és a bűn következményeit mutatja be. A vers kapcsolódik a bibliai, patrisztikus és skolasztikus gondolkodáshoz, de más értelmezési lehetőségeket is felvet.

A vers természettudományos szempontból elemzésekor számos dologra lehetünk figyelemmel. Az alábbiakban felsorolok néhány olyan tényt és összefüggést, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatók:

1. A vers elején említett csend és béke a földön az ökorendszerre utalhat, ami a mai természettudományban egyre nagyobb hangsúlyt kap. Az ökorendszer az élőlények közötti kölcsönhatásokat vizsgálja, és arra törekszik, hogy megtalálja az egyensúlyt a környezeti tényezőkkel.

2. A versben megjelenő állatok viselkedése kapcsolódik a viselkedéselemzéshez. A légy, amely lakomázik az oroszlán álmában, a táplálkozási módszerekkel, valamint az állatok közötti kapcsolatokkal kapcsolatos ismereteket juttatja eszünkbe.

3. A fához ütődő bogár nyögése és az erdőre nyomuló tetszhalotti álom a hangkutatás, a hanghullámok terjedésének és az akusztikának a témájára utalhat. Az új kutatások lehetővé teszik a hangok és a zajok detektálását és elemzését akár az erdő mélyén is.

4. A sugár, amely égeti az embert, természetesen a napból érkező sugárzásra utal, amely a mai természettudomány és az asztrofizika kutatási területébe tartozik. Megértettük, hogy a Nap által kibocsátott sugárzásnak káros hatásai lehetnek az emberi egészségre, és számos olyan technológiai és gyógyászati fejlesztés történt, amelyek ezt a problémát kezelik.

5. A versben megjelenő temető, a holtak és a koporsók említése felidézheti a halállal kapcsolatos tudományos kutatásokat. Az új technológiák lehetővé teszik a holttestek és a koporsók kompozíciójának vizsgálatát, valamint az elhunytak genomjának azonosítását és elemzését.

6. A harmadik versszakban az alvó csecsemő és a szerető párosa említése az emberi viselkedés biológiai alapjaira utalhat. A fejlődéspszichológia és a genetika egyre többet tudnak arról, hogyan alakul ki az emberi kötődés és hogyan befolyásolja az életünket.

7. A hit és a vallás említése az emberi kultúrával kapcsolatos kutatásokra utalhat. A kulturális antropológia és a vallástudomány egyre többet tudnak arról, hogyan alakulnak ki és működnek a hitrendszerek, valamint hogyan befolyásolják az emberek életét.

Ezen összefüggések és témák csak egy részét adják a mai természettudománynak. A vers számos más elemzési szempontot is felvet és összefüggéseket von a természettel és emberrel.

A vers rímképlete abab, azaz kereszt- és párrímekkel dolgozik. Az egyik lehetséges szempont a verset elemződik a forma, azaz a verselési kérdések, mint a rímképlet és ritmus területére. A vers minden sora hat szótagos, így alkotva egy arányos és ritmikus struktúrát. A versfelépítés harmonikus és szimmetrikus, ami kifejezi a nyugalmat, a csendet és a béke hangulatát.

A versben található képek és hasonlatok is érdekesek az irodalomtudomány szempontjából. A szerző többször hasonlítja a néma erdőt a forró nyári délhez, ami a természeti-környezeti képekhez sorolható. Ugyanígy a légy a fülébe mászó képe és a féreg morzsolása is az élővilágot és az emberi testhez kapcsolódó képek közé tartozik. Ezek az alkalmazott képek érzéki benyomásokat közvetítenek és hozzájárulnak a vers hangulatához.

A vers tartalmilag is kifejezi az egyedüllét, a fájdalom és a halál motívumát. A szerző magányosan ébred, miközben körülötte mindenki alszik és boldog. Ebben a részben a vers az egyedüllét, az elszigeteltség és a fájdalom fontosságát hangsúlyozza. Aztán a szerző úgy érzi, mintha a többiek halottak lennének, és csak ő maga ébren maradna. Ebben a részben a vers érinti a halál motívumát is.

Az emberek alszása és az elhunytak szelleme közötti összefüggés megjelenhet a magyar és nemzetközi szépirodalomban is. A halottak szellemének jelenlétét és befolyását számos műben ábrázolták, például a hagyományos népköltészetben és a klasszikus irodalomban is. Emellett az egyéni és társadalmi magány témája is gyakran megjelenik a szépirodalomban, például Edgar Allan Poe vagy Emily Dickinson munkáiban, akik a magányban, elszigeteltségben és a halál motívumában merültek el.

A versben megjelenő bensőséges hangvétel és az ábrázolt érzelmek is jellemzőek az irodalomra. Az egyéni érzések, gondolatok és élmények átélését és kifejezését gyakran tartják az irodalom alapvető elemének a szépirodalomban. A szerző által megfogalmazott érzések és gondolatok az olvasóval való kapcsolat megteremtéséhez és az azonosulás elősegítéséhez is hozzájárulnak.

Összességében a Vajda János "Egyedül" című verse számos irodalomtudományi összefüggést tartalmaz, amelyekre a magyar és nemzetközi szépirodalomban is találhatunk példákat. A vers formai felépítése, a képek és hasonlatok használata, a tartalmi motívumok és az egyéni érzelmek közvetítése mind fontos szempontok az irodalmi elemzés során.