A szél odakünn birkózik a fákkal,
És zörgeti, rázza az ablakot.
Itt benn a falon egyhangú zajával
Az örök idő halk lépte kopog.
Lép erre egyet, lép egyet amarra,
És tolja odább a percmutatót,
Míg teljes a kör; aztán üt az óra,
És kezdi, ahol végzé, ugyanott.

A szél odakünn dúl-fúl szakadatlan;
Sebes eső veri a födelet.
Mint nyáj, ha komondor űzi avarban,
Szaladoznak a hamvas fellegek,
Egymásra nyomulva, eltünedezve,
Mint lelkemen át a gondolatok...
És nézem az ingát, hallgatom egyre,
Nem szólal-e benne egy nagy titok?

Szirmok, levelek röpködnek a légben.
Körtáncban az élet és a halál.
S e nagy mindenség végtelenében
Soha egyenlő két gyönge füszál!
Végkép elenyészők csak mi vagyunk hát?
Jár, jár az idő és mégse halad,
Csak tolja muló létünk mutatóját,
S lejárja, de ő maga helybe marad.

Viódik a fény a homállyal az erdőn.
Egy percnyi derűt vált hosszu ború.
Sikoltva a szél üzenget a kürtőn;
Akár a kuvikhang, oly szomorú!
E földi világon, fellegeken túl
Halhatlan az, ami soha nem él.
Mi lett, született, mind eltünik, elmúl;
Ember, fű, virág; árnyék, falevél...

A szél odakünn birkózik a fákkal,
És zörgeti, rázza az ablakot.
Itt benn a falon egyhangu zajával
Az örök idő halk lépte kopog.
Lép erre egyet, lép egyet amarra,
És tolja odább a percmutatót,
Míg teljes a kör; aztán üt az óra,
És kezdi megint, hol hagyta, amott...

 

Elemzések

A vers természettudományos szempontból vizsgálva több friss felfedezéssel is kapcsolatba hozható.

Az első versszakban szereplő "örök idő" és "percmutató" szavak arra utalnak, hogy az idő múlása és az órarendszerrendszer kapcsolatos témákat érinti. A modern kvantumfizikai kutatásokban az idő és az idő múlása jelenségeit tanulmányozzák, és napjainkban még mindig több kérdés megválaszolásra vár ezen a területen.

A második versszakban a "fellegek" és a "hamvas fellegek" szavak az atmoszféra jelenségeire utalnak, úgy mint az időjárás és a légköri folyamatok. Az atmoszférikus tudományokban folyamatosan fejlesztik a különböző időjárási és légköri jelenségek modellezését és megértését.

A harmadik versszakban a "fűszál" és a "muló létünk mutatója" kifejezések az élet és az idő múlására utalnak. A mai biológia, genetika és életkutatási területeken olyan felfedezéseket és kutatásokat végeznek, amelyek a halandóság, az öregedési folyamatok és a hosszabb élettartam témáit érintik.

A negyedik versszak a fény és a homály közötti váltakozást írja le. Az optika, az elektromágneses spektrum és a fény terében napjainkban is folyamatos fejlődés és kutatások folynak.

Összességében a vers természettudományos szempontból számos olyan témát érint, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel és kutatásaival összefüggésbe hozhatók.

A vers teológiai szempontból az idő múlásának, a mulandóságnak és a halandóságnak a problémáját boncolgatja. A versben megjelenik a természeti elemek (szél, eső, fény) szimbolikus jelentősége, ahogy az emberi lét (ember, virág, falevél) múló természete is megjelenik.

Bibliatudományi nézőpontból értelmezve a verset, az idő múlásának jelképei utalhatnak az Ószövetségben megjelenő Istentől jövő ítéletre. Az örök idő, a halk lépte pedig az Istentől jövő időtlenségre, az Isten jelenlétére utalhat.

Patrisztikus nézőpontból az idő múlásával kapcsolatos dilemmák keresztény filozófusok, például Szent Ágoston, Szent Tamás vagy Szent Bonaventura gondolatain alapulhatnak. Ők arról elmélkedtek, hogy az idő hogyan kapcsolódik az örökléthez és az örök időhöz, valamint a múlandó világhoz.

Skolasztikus nézőpontból is érthető a vers: a kreációban megjelenik az idő dimenziója, ami az elmozdulást, a változást jelenti. Ez az idő mozgás állandóan ismétlődik, a percmutató, az óra ütései pedig az idő folyamatosságát és ciklikusságát jelképezhetik.

Ezen kívül, a versben megjelenő örök idő és az idő múlása közötti ellentét és feszültség is általánosan emberi tapasztalat, amely filozófiai és vallási kérdéseket felvet.

A vers az emberi létezés kiszolgáltatottságát, az idő múlásával szembeni tehetetlenséget és az összes létező mulandóságát fejezi ki. Mivel az emberi élet és a teremtett világ véges, el van rendelve a halálra és a múlásra, a versben ez is jelen van.

Mivel a vers többértelmes, lehetne más megközelítések is alkalmazni. Például a versekben megjelenő természeti elemekkel, mint a szél, az eső vagy a fény, lehetne asszociálni a lélek és az isteni jelenlét közötti kapcsolatra vagy éppen az ember és a teremtett világ közötti kapcsolatra. A versben megjelenő ellentétek, például a derű és a ború, a szépség és a mulandóság is számos egyéb filozófiai vagy teológiai gondolattal kapcsolatba hozhatóak lehetnek.

A vers elején a költő a természeti jelenségek (szél, eső) által megteremtett hangulatot ábrázolja. Ez a lírai én belső állapotát tükrözi, aki bezárva van egy falak között, és a külvilág zajai által folyamatosan emlékeztetve van az idő múlására. Ez a tematika a magyar és nemzetközi szépirodalomban is gyakori, hiszen a természet és az emberi időérzékelés kapcsolata számos költő és író számára fontos inspirációt jelentett.

Az idő tematikája is fontos szerepet játszik a versben. A lírai én körülöttünk zajló idő jelenségeit figyeli, és a percmutató tovább mozgatja az idő kerekét. Ez a motívum a nemzetközi szépirodalomban is gyakran előfordul, például T.S. Eliot Kortársaknak című versében is megjelenik az idő múlásának és az emberi lét elenyészettségének szimbólumaként.

A vers második részében a lírai én a természeti jelenségeket szimbolikus utalásokkal összekapcsolja az emberi élettel. A szirmok, levelek, élet és halál körtánca az élet múlandóságára és az emberi lét értelmetlenségére utal. Ez a filozofikus tematika a magyar irodalomban többek között József Attila és Ady Endre műveiben is visszaköszön.

A vers végén a költő a természeti jelenségek folytatódó mozgásával zárja a kört. Az idő és az óra jelentősége itt is hangsúlyos, ahogy az idő körbejárja ugyanazokat a helyeket és a múltba visszatér, a jelenben is visszaköszön. Ez a motívum a filozofikus időfelfogás kifejezője, amely szintén megtalálható a nemzetközi szépirodalomban is, például Samuel Beckett Godot-ra várva című drámájában.

A versben tehát tematikailag és motívumokban is megtalálhatóak olyan összefüggések, amelyek a magyar és nemzetközi szépirodalomban is gyakran előfordulnak. A természet, az idő és az emberi lét egymáshoz való viszonya mindkét irodalmi hagyományban fontos inspirációs forrást jelentenek.