"Föld alá hát fáradt tagok!
Nem élek, de nem is halok
Koldusok módjára.
Ahol eddig király voltam,
Hadd legyek hát még az ottan
Egyszer - utójára!"

Lear király vén már a trónra,
De ifju a szinész - újra;
És oly igaz minden.
Haj! a szerep megvalósul,
"Hallja hálátlan fiúktul:
Vén iszák! - le innen!"

Súgnak még a vén királynak,
Haszontalan... a drámának
Vége van már épen...
Szó szereppel a pokolba!
Két nehéz könny mind elmondja
Bágyadó szemében.

Vén a szinész úra...! tántorg
Hazafelé... "adjatok bort!"
Senki, aki adja!
Mostan osztják birodalmát.
Nincs idő, hogy látogassák, -
Mindegy - nem óhajtja.

Vele van egy gondolatja,
Nincs egyedül - ezt forgatja...
Ő nem olyan árva;
A hálátlan magzatokat
Feledi: e hű gondolat
Szemét majd bezárja.

"Mit nekem már - mutassátok
Szinpadon - komédiások
Lear királyt miattam...
Csak engemet játsszatok ki -
Ti árnyékok - a valódi
Lear király én voltam!"

- Egy kis apród (a szerhordár)
Szobájában föl-alá jár.
"Fiú, a sarokba!
Nagy dolog történik itten,
Jelentsd meg, hogy »Csöndes minden...«"
Lőn, ahogy gondolta.

 


Elemzések

A vers egy öregedő király (Lear király) és egy öregedő színész (Vajda János Bartha) küzdelmét mutatja be a hatalom elvesztése és az elszigeteltség között. A teológiában ezek az összefüggések a gonosz és a tehertételezés fogalmával kapcsolatban lehetnek érdekesek.

A biblatudomány szempontjából érdemes megjegyezni, hogy Lear királyt gyakran a tiszta isteni igazságosság megtestesítőjeként képzelték el, és az ő története Isten büntetéseként is értelmezhető azokért a hibákért, amelyeket elkövetett. Vajda János Bartha karaktere viszont inkább a megbánást és az újjászületést kíséri (a föld alá húzódása), ami a bűnbocsánat keresése lehet.

A patrisztika szemszögéből, ami az első öt évszázadtól a középkor elejéig terjedő időszakot öleli fel, a versben megjelenő témák kapcsolódnak a halandóság és a megtérés témájához. A patrisztikus gondolkodásban az emberek törekedtek arra, hogy megtalálják a helyüket a világban és közelebb kerüljenek Istenhez. Lear király és Vajda János Bartha is az öregedésük és a hatalom elvesztése miatt érik el ezt a ponot, és próbálják megtalálni Istent az új életükben.

A skolasztika szempontjából, ami a középkori filozófia és teológia iskolája volt, a vers elgondolkodtató lehet a lélek és a test viszonyáról. Lear király és Vajda János Bartha mindkettőnek fontos szerepe van a színpadon, és mindketten a színész, aki árnyékként van jelen egy valódi király szerepében. Ez a kölcsönhatás a test és a lélek között az inkarnáció (Isten testbe öltöztetése) fogalmához kapcsolódhat.

A versben megjelenő örökérvényű téma a hatalom vágya és annak hatásai, az elszigeteltség és a megbánás. Mind a bibliai, mind a teológiai megközelítésben ezek a témák központiak, és az emberi természetet, bűntudatot és az emberi kapcsolatokat érintik. A vers érzékletesen mutatja be ezeket az összefüggéseket és ráébreszthet minket ezeknek a témáknak a teológiai és emberi dimenziójára.

A vers elején Vajda János Bartha kifáradt testrészeit kéri, hogy menjenek a föld alá. Ez egy képi megfogalmazása lehet a halálnak, vagy akár egy végső nyugalomra való vágyakozásnak. Ahogy a vers folytatódik, kiderül, hogy Vajda egy színész, aki a király szerepét játszotta, és most úgy érzi, hogy már nem képes újra visszatérni a színpadra.

A versben nincsenek konkrét utalások a mai természettudományra vagy legfrissebb felfedezésekre, de néhány általánosabb szempontot fel lehet hozni, amelyek kapcsolatba hozhatók a naturális történelemmel és az emberi pszichével.

Például a föld alá való "visszatéréssel" lehet kapcsolatot találni az ökológiai lábnyommal, ami arra hív minket, hogy vegyük figyelembe, hogyan befolyásoljuk és használjuk ki a Föld erőforrásait. Vajda vágya, hogy "egyszer - utójára" ismét légyen a király, azt mutathatja, hogy az ember mindig törekszik a hatalomra vagy a fölényre.

A "Lear király" említése arra utalhat, hogy a színházi előadások, különösen a drámák révén az emberek megpróbálják visszaadni és megérteni az emberség és a világ természetének rejtett vagy kevésbé nyilvánvaló vonásait. Ez a gondolat kapcsolódhat a modern pszichológia és a neurobiológia területeihez, amelyek próbálják megérteni az emberi viselkedést és a tudat működését.

A versegyesekben Vajda a színész korát és a szerepét összeveti, ezzel rámutatva az idősödés és a múló élet kérdésére. Ez felidézheti a genetika és az öregedés kutatásokat, amelyek próbálják megérteni az öregedés biológiáját és megtalálni a módját az egészséges öregedés és az élet meghosszabbításának.

A versben az "árvák" vagy "hálátlan magzatok" említése is érdekes lehet. Ez úgy tűnik, hogy Vajda elkeseredik a színészi pályájának hiábavalóságán, és úgy érzi, hogy a fiatalabb generáció nem értékeli eléggé őt vagy munkáját. Ez a téma kapcsolatba hozható az általános kultúrakutatásokkal, amelyek azt vizsgálják, hogyan értékeljük és örökítjük meg az emberi kultúrát és művészeteket a változó társadalmi és technológiai környezetben.

Végül a vers azt sugallja, hogy Vajda még mindig elkötelezett a színészi hivatásában. Ez felidézheti az ember kreatív képességét és a művészi kifejezések fontosságát, amelyek még mindig fellelhetők a tudományos kutatásban és a technológia fejlesztésében is.

A vers címe "Bartha végórája" és Vajda János szerzője. A vers első négy sora a költő halálos ágyra készülését és a kétségbeesését fejezi ki. A költő úgy érzi, hogy elvesztette a hatalmát és a rangját, és most koldusként foglal helyet a föld alatt. Ez a sorok a magyar irodalomban ismert előadóművész, Bartha Ödön szenvedéséről és a korábbi hatalmi helyzet elvesztéséről is szólnak.

A következő részben megjelenik a bibliai figura, Lear király, aki szintén elveszti hatalmát és művészetét a vén korára. Az ifjú színész leveszi a koronát a királyról, és igaz, hogy a színház általában a változás és a megújulás szimbóluma, de itt lear király elveszíti hatalmát és pozícióját, miközben a színész ideiglenesen fölébe kerül. Ez egy példa a nemzetközi szépirodalomban a korábbi hatalom eltűnésének és átadásának témájára.

A következő szakaszában a vén király már nem hallja meg azt a segítséget, amit tanácsadói súgnak neki, és a dráma véget ér. Ez rámutat a vén kor megállíthatatlan leépülésére és reménytelenségére. Ez a rész is hoz kapcsolatot a nemzetközi szépirodalommal, ahol a vén kor és a hanyatlás gyakran játszik szerepet a művekben.

A következő szakasz a színész hazafelé tántorog, és hiába kér bort, senki sem adja neki. Ez a rész a színész elhagyatottságát és az új korszakba történő átmenetét jelképezi. Ugyanakkor azt is mutatja, hogy a színész már nem érdeklődik a korábbi hatalma vagy birodalma iránt. Ez a rész magában foglalja a nemzetközi szépirodalomba is a hatalom elvesztésének, az elhagyatottság érzésének és a változásnak a motívumait.

A vers utolsó részében a színész egy gondolaton jár, ami nem hagy el: hogy játsszák ki őt a színpadon, és hogy ő volt az igazi Lear király, nem pedig csak egy árnyék. Ez a rész a színész önértékelését és összetett identitását tárja fel. Ugyanakkor rámutat arra is, hogy nem mindig vagyunk képesek helyesen felismerni vagy értékelni az igazi tehetséget és hatalmat. Ez a rész kapcsolódik a nemzetközi szépirodalomon belül a színészek és a színjátszás általános témáihoz, valamint a művészi identitás és a valóság közötti kapcsolatot feszegető művekhez.

Összességében a vers különböző irodalmi témákat és motívumokat ötvöz, amelyek kapcsolatot teremtenek mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A versben megjelenő hatalomvesztés, kor és az önértékelés kérdései mind olyan témák, amelyek mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom számos művében feldolgozásra kerülnek.