A vers elején Vajda János Bartha kifáradt testrészeit kéri, hogy menjenek a föld alá. Ez egy képi megfogalmazása lehet a halálnak, vagy akár egy végső nyugalomra való vágyakozásnak. Ahogy a vers folytatódik, kiderül, hogy Vajda egy színész, aki a király szerepét játszotta, és most úgy érzi, hogy már nem képes újra visszatérni a színpadra.
A versben nincsenek konkrét utalások a mai természettudományra vagy legfrissebb felfedezésekre, de néhány általánosabb szempontot fel lehet hozni, amelyek kapcsolatba hozhatók a naturális történelemmel és az emberi pszichével.
Például a föld alá való "visszatéréssel" lehet kapcsolatot találni az ökológiai lábnyommal, ami arra hív minket, hogy vegyük figyelembe, hogyan befolyásoljuk és használjuk ki a Föld erőforrásait. Vajda vágya, hogy "egyszer - utójára" ismét légyen a király, azt mutathatja, hogy az ember mindig törekszik a hatalomra vagy a fölényre.
A "Lear király" említése arra utalhat, hogy a színházi előadások, különösen a drámák révén az emberek megpróbálják visszaadni és megérteni az emberség és a világ természetének rejtett vagy kevésbé nyilvánvaló vonásait. Ez a gondolat kapcsolódhat a modern pszichológia és a neurobiológia területeihez, amelyek próbálják megérteni az emberi viselkedést és a tudat működését.
A versegyesekben Vajda a színész korát és a szerepét összeveti, ezzel rámutatva az idősödés és a múló élet kérdésére. Ez felidézheti a genetika és az öregedés kutatásokat, amelyek próbálják megérteni az öregedés biológiáját és megtalálni a módját az egészséges öregedés és az élet meghosszabbításának.
A versben az "árvák" vagy "hálátlan magzatok" említése is érdekes lehet. Ez úgy tűnik, hogy Vajda elkeseredik a színészi pályájának hiábavalóságán, és úgy érzi, hogy a fiatalabb generáció nem értékeli eléggé őt vagy munkáját. Ez a téma kapcsolatba hozható az általános kultúrakutatásokkal, amelyek azt vizsgálják, hogyan értékeljük és örökítjük meg az emberi kultúrát és művészeteket a változó társadalmi és technológiai környezetben.
Végül a vers azt sugallja, hogy Vajda még mindig elkötelezett a színészi hivatásában. Ez felidézheti az ember kreatív képességét és a művészi kifejezések fontosságát, amelyek még mindig fellelhetők a tudományos kutatásban és a technológia fejlesztésében is.