Szomoru nótát fúj
Az északi szél;
Előtte megzördül
Az őszi levél.

S valahányszor zördül
Az őszi levél:
Keblén a zsiványnak
Sajgó bánat kél.

Távol a sürüben
Korcsok ajkirul
Zeng a dal, - de rajta
Ő föl nem vidul.

Meg-megrázza vállán
Bojtos új szürét,
Félrevágja gyorsan
Barna süvegét.

Fejét is úgy rázza,
Szinte rezg haja:
Bizony ő szivének
Nagy lehet baja!

Mert ha megbocsátna
Néki a megye,
Soha őt nem látná
Fás Bakony hegye:

Elvenné kis Erzsit,
Szíve zálogát,
És szolgálná véle
A falu urát.

De újra erősben
Fúj az éji szél,
S a víg cimborákkal
Ő is dalra kél!

 


Stílusok

Bakonyi vándor vers

Szomorú nótát fúj az északi szél,
Szertelen zivatart vet a rétnek ölébe.
Mint hulló levél, vitorlázik a szél,
Szólamot hozva, dúdolja szívünkbe.


A sűrűbe mélyen befonódó dalok,
Zúgják a szép ének hangsúlyos történetét.
Ám kedves társai el is vonják a slapok,
Míg ő eltűnődik szakgondolat közt.


Próbálja megszabadítani lelkét a fájdalomtól,
Köpenyét rázkódva veti válla körül.
Kócos haja is oly felforgatóan rezdül,
Azt mutatván, szíve hatalmas botrányt álltól.


Mert ha bocsánatot kap a megyétől,
Odry kacskaringós utcáiról örökre búcsúzik.
Sosem látná Bakony hegyét a lelketlentől,
És Erzsit, ki a szíve pecsétje volt mindvégig.


De újfent hatalmas szél fúj szabadságot,
S boldog cimborákkal dalra is kél.

Szürke hangokat fúj, Vajda János Bakonyi legény,
Az északi szélbe vesző, sivár koppanás,
Keresztül rikkant az erős őszi kórus,
S a zenélő levél dübörgése felhangzik.

S minden egyes levél zizegni kezd,
Friss fájdalom nő a szívében,
Távol az épületek dzsungelében,
A mocskos bársony kinccsel kipirult.

Dal zeng a távolban, a kisajkakon megszólal,
De ő nem szabadul a bánat útvesztőjéből.
Afféle rugó hiányzik a válla közül,
Elhajítja sötét, podgyászmozdonyos ruháját.

Fejét rázza, libabőr fut végig a haján,
Biztos, hogy a szíve nagy bajban van.
Mert ha megbocsátaná neki a megye,
Sosem látná a Bakony hegyeit:

Elrabolná kis Erzsébet, a szív relikviáját,
És szolga lenne az uraság számára.
De újra erős szél fúj éjszakánként,
S a vidám társasággal ő is dalra kél.

Bakonyi legény Fájó szóra zúg,
Az északi szélben, a hideg dúg.
Előtte megzördül a vén falevél,
S mélyből sóhaj száll, sötét ének zeng.

S valahányszor zördül a falevél,
Szívét megkeseríti fájdalom mély rév.
Távol a sürüben zajong a bor,
De ő csak szomorú, nem vidám sosem.

Meg-megrázza vállát bojtos szürkéje,
Gyorsan letépi barna kalap bátyája.
Fejét rázza, haja is rezeg vadul,
Bizony nagy gondban jár, szívét töri az ár.

Mert ha megbocsátna a megye csendiben,
Nem látná Bakony hegyét, fás sötétségét.
Elvenné kis Erzsit, a zálogát a szívnek,
Szolgálna a falu urának, kötelességtől tétlen.

De újra erősben fúj az éji szél,
És a vidám társaságba ő is szívesen fél.


Elemzések

A Vajda János által írt "Bakonyi legény" című vers természettudományos szempontból is értelmezhető. A mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összekapcsolható elemek a versben a következők:

1. Az északi szél: Az éghajlati jelenségek és az időjárási viszonyok kutatásában az északi szél fontos tényező lehet. A versben az északi szél a szomorúság kifejezése, ami azt sugallhatja, hogy az időjárási viszonyok hatással vannak az emberi hangulatra.

2. Az őszi levél: A versben szereplő őszi levél a szél hatására megzördül. A levélhullás és az őszi időszak az évszakok változásának tudományos jelenségeivel kapcsolatos. A növények és a fák lombhullása a fotoszintézis csökkenése, a hőmérséklet és a napfény mennyiségének változása miatt következik be.

3. Zsivány szívénél sajgó bánat kél: A versben a zsivány szívéről szó van, ami sajgó bánathoz vezet. Ezt a tudományos szempontból a pszichológia vagy az érzelmi reakció kutatása is értelmezheti - a szívérzés félretájékozódása vagy diszfunkciója miatt.

4. Korcsok ajkirul: A dalok zengése a sürüben és a korcsokról szóló említés a természetben élő állatok viselkedésével kapcsolatos. A természet megfigyelése és az állatok viselkedése a biológiai kutatások területéhez tartozik.

5. Fás Bakony hegye: A Bakony hegyek természeti jelenségekkel rendelkező vidék Magyarországon. A területen a természeti képződmények, például a tanúhegyek és a karsztvidékek vizsgálata a geológiai kutatások és a földtudományok része.

6. Az éji szél fújása: Az éjszakai szélről való megemlékezés a meteorológia és az időjárási viszonyok kutatásához kapcsolódik. Az éj során gyakran másféle időjárási jelenségek fordulnak elő, és a szél ereje is változhat.

Ezen elemek összekapcsolása a versben azt mutatja, hogy a természeti jelenségek és az emberi érzések és élmények összefüggnek. A természettudományos kutatások és felfedezések segíthetnek megérteni ezt a kapcsolatot és a környezetünkben zajló folyamatokat.

A versben megjelenik a szomorúság és a bánat motívuma, amelyet a szél zaja és az őszi levél zördülése szimbolizál. Ebben a kontextusban a szél mint egyfajta természeti erő jelenik meg, amely a szomorúságot hozza el.

Bibliatudományi nézőpontból a versben találkozhatunk az isteni igével kapcsolatos utalásokkal. Az őszi levél mozgása és hangjai megidézik a teremtett világ állandó változását és múlandóságát, amely a Biblia tanításában is jelen van. Ezen keresztül lehet értelmezni a verse egyik mondanivalóját, miszerint minden embernek van bánata és szomorúsága, hiszen az élet állandó változásával és múlásával jár.

Patrisztikus nézőpontból a versben megjelenő szomorúság és bánat az emberi szenvedés és bűn következményének tekinthető. A katolikus teológia szerint az eredeti bűn miatt az ember elveszítette tökéletes kapcsolatát Isten teremtett világával, ami szenvedést és bánatot hozott. Ebben a kontextusban a versben a szél és az őszi levél hangjai az emberi bűn és az ebből fakadó szenvedés jelei lehetnek.

Skolasztikus nézőpontból a versben a szomorúság és bánat mellett a büntetés és az elégtétel is megjelenik. A legény szomorúsága részben azért ered, mert azt mondja, hogy ha megbocsátanak neki, akkor soha nem látná többé a Bakony hegységet, és elvennék tőle az állását és az életét. Ez felveti az elégtétel és szankciók biblikus témáját, hiszen a bűn elkövetése mindig következményekkel jár, és általában büntetést von maga után.

Más szemelvények alapján a versben megfigyelhető a patrisztika és a skolasztika nézetek közötti ellentét is. Míg a patrisztika hangsúlyozza a bűn és szenvedés következményeit, addig a skolasztika inkább a megbocsátás és a bűnbocsánat lehetőségét hangsúlyozza, ami újra lehetőséget nyújt az emberi boldogságra és a lelki megbékélésre.

Összességében a vers teológiai szempontból a bűn, szenvedés, elégtétel, megbocsátás és bűnbocsánat témáit dolgozza fel. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai segíthetnek mélyebb megértésre jutni a vers tanulságait és mondanivalóját illetően.

A vers Vajda János nevével lesz azonosítva, aki a 19. században élt magyar költő volt. A vers Bakonyi legényről szól, akit szomorú nótát fújó északi szél kísér az őszi levél zördülése mellett. A legény szívében egy zsivány bánat ébred minden alkalommal, amikor az őszi levél hallatik. A legény távol a sűrűn lakott területeken, a korcsok ajkai közötti körzetben, egy dal hallható, azonban ez nem vidítja fel. A legény meg-megrázza új bojtos szürke kabátját, és gyorsan lenyomja a barna süveget. Ezen kívül fejét is megrázza, majdnem rezeg a haja, mert nagy baj lehet a szívének. Ha a megye megbocsájtaná neki, soha nem látná többé Bakony hegyét. A legény kis Erzsit elveszítené, aki a szívének záloga, és a falu urával kellene szolgálnia. Azonban újra erős szél fúj, és ő is csatlakozik a vidám cimborákhoz énekben.

A vers alapján az alábbi összefüggéseket lehet feltárni:

1. Stilisztikai szerkezet: A vers nyolc verses szakaszra osztható, amelyek mindegyike ritmikusan szervezett, tényszerű stílussal íródott.

2. Hangulat: A vers általánosan szomorú hangulatot közvetít. A legény fájdalmasan énekel a széllel és az őszi levéllel együtt. A szél és az őszi levél zöreje tovább erősíti a szomorúságot.

3. Motívumok: A versben találunk több motívumot, mint például az északi szél, az őszi levél, a zsivány bánat, a Bakony hegye, valamint kis Erzsi és a falu úrnője.

4. Tematika: A versben a költő a leány elvesztésének traumáját és a társadalmi különbségek miatti szívességet mutatja be.

5. Szimbólumok: Az északi szél, az őszi levél és a Bakony hegye a természeti elemek szimbólumai lehetnek az elveszett szerelemre és a veszélyeztetett boldogságra utalva.

6. Nyelvhasználat és formai elemek: A vers nyelvezete egyszerű és általánosan értelmezhető. Nem használ szimbolikus vagy allegorikus nyelvezetet. A versben észrevehető az assonáns (zsivány-bánat, rázza-szinte, gyorsan-barna) és a rím (szél-levél, kél-rul) használata.

7. Kapcsolódás más művekhez: Vajda János versei sokszor beszélnek a természetről, az emberi érzelmekről és a társadalmi viszonyokról, így beolvad a romantika stílusába és azon népi költészethez, amely a 19. században népszerű volt Magyarországon. A "Bakonyi legény" témája is hasonlít más kortárs vagy korabeli művekéhez, amelyekben a szerelem, a társadalmi különbségek és az elszakadás motívuma jelen van. Ezek az összefüggések a nemzetközi romantikus irodalommal is kapcsolódnak.

8. Társadalmi kontextus: A vers tükrözi a 19. századi Magyarország társadalmi viszonyait, ahol a gazdagabb rétegek és a szegényebb rétegek között jelentős különbségek voltak. Az egyén szabadsága korlátozott volt, és a társadalmi helyzete határozta meg az esélyeit és boldogságát.