Ha a városligetben járok,
S az ég derült, a nap ragyog,
Oly szépnek látom a világot!
Oly boldog, oly vidám vagyok.

Mint hányt-vetett hajós a révben,
A gyermek anyja kebelén,
Sebzett vad a tó gyógyvizében:
Magamat itt úgy érzem én.

Itthon vagyok; ez az én fészkem.
Füpamlagomra heverek.
Olyan vagyok (és voltaképen
Ki boldogabb?), mint a gyerek.

Egyszerre örülök a létnek,
És szinte nem fogy a csodám:
Hogy is láthattam oly sötétnek?
S magamba gondolom, no lám,

Van, van igazság mégis itten!
A földi sors mértéke jó.
Bár neked itten semmid sincsen
Mindabból, ami elmuló;

Sajátod e véges határban
Nincs egy arasznyi földdarab:
A mindenség közbirtokában
Mégis te vagy leggazdagabb.

Tán a vagyontul függ itt minden,
Hogy amivel bírsz, mennyit ér?
A telekkönyv itt szíveinkben;
A fő, hogy abba mennyi tér?

Mi haszna süt a nap a tóba,
Ha ronda, sáros a szine?
Mit ér a vaknak a színpompa,
Süketnek összhang, dal, zene?

Minek neked parányi részlet,
Ha tied az egész világ?
Téged, felséges szép természet,
Oly dicsőnek, mint én, ki lát?

E tiszta szív kristálytükrében
Te örömest nézed magad.
Gyönyörködöl, hogy olyan épen,
Oly hűn, amint vagy, visszaad.

Nem, többé nem panaszkodom rád,
Hogy mért nevelted fiadat
Olyan hasonlatosnak hozzád,
Oly nyílt, igaznak, mint magad.

Az élet álnok versenyében
Volt e miatt sok, sok bajom.
De megvan érte, látom, érzem,
A mérhetetlen jutalom.

Mi egymásé vagyunk. Egymásban
Élünk, találjuk örömünk.
Ismerjük egymást; fény s homályban
Találkozunk, ölelkezünk.

Itt van egészen - a szememben
Megannyi gyémánt harmatod.
Aranyhajával itt szivemben
Fürdik, szűz meztelen, napod!

Legdrágább kincseid kinálod,
Szemérmes kebled fölnyitod;
Elrejtett bájaid föltárod,
Nincs köztünk semmi fesz, titok.

Mi értjük egymást; ez az erdő
Az én királyi palotám;
E mennyezetes mohos csertő
Trón, bölcső, páholy, nyoszolyám.

Virág - illatlehelletével
Fényével a meleg sugár,
Köszöngető lomb néma jellel,
Édes-bús dallal a madár;

Ölelgetésében a pázsit,
Pillangó játszi röptiben,
A szél, mely fürteim közt játszik,
Csókjaiban beszél velem.

A nyári égbolt arenája
Vándor-szinész felhőivel,
Az üstökös lovar pályája
Tündéri színműt játsznak el...

- Így mulatunk, így édelgünk mi
Ketten, magunkban, egyedül;
Vigyázva, hogy ne lásson senki,
És a mulatság sikerül.

Mert persze, persze a ligetbe
Én rendesen korán megyek;
Mikor még nincs megfertőztetve;
Nem járnak ott még - emberek...

 


Elemzések

A vers természettudományos szempontból is vizsgálható. Az alábbiakban felsorolok néhány olyan elemet és gondolatot, amelyek a modern természettudományos felfedezésekhez kapcsolódhatnak:

1. A nap ragyogása: A nap energiaforrásként működik, amely fényt és hőt sugároz ki. A mai tudomány szerint a nap ragyogása a nukleáris fúzió folyamatán alapul.

2. A városligetben lévő tó gyógyvize: A természettudomány legfrissebb kutatásai eredményeként felfedezték, hogy bizonyos termálvizek gyógyító hatásúak lehetnek. A tó gyógyvizére utalás a termálvizekkel kapcsolatos ismeretekre utalhat.

3. Az egész világ birtoklása: A versben szereplő gondolat, hogy mindenki a világ leggazdagabb embere lehet, utalhat az univerzum végtelenjének felfedezéseire. A modern asztrofizikai kutatások azt mutatják, hogy az univerzum tele van még felfedezetlen csillagrendszerekkel, bolygókkal és más égitestekkel.

4. A telekkönyv átvitt értelemben: A verselemzés során a telekkönyv metaforája lehet a modern technológia, az információs társadalom és az internet világára is utalhat. A telekkönyv szimbolizálhatja a rendszerezett információkat, és a verselemzés során ezt az összekapcsolódó tudományos ismeretekkel hozhatjuk összefüggésbe.

5. A természet szépsége és az emberi megismerés: A versben a természet szépsége és az emberi megismerés kapcsolódik egymáshoz. A modern természettudományok napjainkban egyre inkább elmerülnek a természet mélyebb megértésében és felfedezésében. A vers gondolatai arra utalnak, hogy a természet szépségének megértése és élvezete ösztönzi az emberi felfedezést.

Összességében a vers természettudományosan is izgalmasan értelmezhető. A verselemzés során azon elemekre és gondolatokra lehetünk figyelemmel, amelyek kapcsolódni látszanak a mai természettudományos felfedezésekhez és ismeretekhez.

A vers teológiai szempontból a természet isteni jelenlétét és az emberi boldogságot tükrözi. Az alábbiakban részletesen megvizsgáljuk a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait, valamint más érzékelhető összefüggéseket.

Bibliai szempontból a természetet Isten teremtő művének tekintik. A versben kifejezésre jut, hogy az ember boldogságot és örömöt talál a természetben. Az ég derült, a nap ragyog, és a világot szépnek látja, ami Isten teremtő erejét és jóságát tükrözi (Teremtés könyve 1:31). A versben szereplő boldogság és vidámság Isten ajándékának és jelenlétének érzetét közvetíti.

A patrisztika nézőpontjából a természet Isten képére teremti az embert, és Isten bölcsességét és szeretetét tükrözi. Az ember és a természet egy egységet alkot, amelyben az ember felfedezheti az isteni életet és jelenlétet. A természet harmóniája és szépsége az isteni rend és teremtés dicsőségét tükrözi, és a versben kifejezésre jutó boldogság és öröm az isteni ajándékokat, az isteni jelenlétet és az ember és Isten közötti kapcsolatot jelenti.

Skolasztikus nézőpontból a természet Isten gondolataként és tervként való megnyilvánulását jelenti. A természet jelenségei az isteni értelemben való tartalmakat hordozzák. A versben megjelenő boldogság és öröm a tökéletes és harmóniában lévő isteni rendben való részvételt jelzi. Az ember a természetben Isten teremtményként vesz részt, és a természeti világ által ismerheti meg és dicsőítheti Istent.

Emellett a versben jelentkező összefüggések közül figyelmet érdemel a természet és ember közötti kölcsönhatás, a természet szépségének és harmóniájának hatása az emberi boldogságra, valamint az emberi és isteni kapcsolatot közvetítő természeti jelenségek bemutatása. A versben megfogalmazott kérdések és válaszok az emberi létezés mélyebb értelmeit feszegetik, és a természeti világhoz való viszonyunkat elemezik.

Összességében tehát a vers teológiai szempontból a természet isteni jelenlétét, az emberi boldogságot és az ember és Isten közötti kapcsolatot tükrözi. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjait figyelembe véve megértjük, hogy a természet Isten teremtő művének, az isteni rendnek, bölcsességnek és szeretetnek a megnyilvánulása, valamint a boldogság és öröm forrása lehet.

A vers vizsgálatában először is érdemes figyelembe venni annak irodalomtörténeti időszakát és az adott szerző korábbi műveit. Vajda János A városligetben című versét a 19. század második felében, a romantika korszakában írta. Az időszak fő sajátosságai közé tartozik az érzelmek intenzitása, az egyéniség kibontakoztatása és a természet szeretete. Ezek a vonások is jelen vannak a versben, amelyben a költő a városliget élményét és a természeti elemekkel való azonosulást fejezi ki.

Az alábbi szövegben felderíthetünk néhány lehetséges összefüggést a magyar és a nemzetközi szépirodalomban:

1. A romantikus líra: A költeményen belül megjelenik a romantika időszakának jellemző vonásai, például az intenzív érzelmek, a természet szeretete, és az élet értékének felismerése. Ez a romantikára jellemző motivációs meghatározásokkal párosul.

2. Természet és személyes tapasztalatok: A versben a költő átéli a városligeti élményt, és ebben a természetben találja meg önmagát. Ez a természet pozitív ábrázolása azonosítható a 18. és 19. századi romantikus gondolkodással, amely a természetet a személyes érzelmi megélés és a lelkiség kifejeződésének fontos forrásaként tartotta számon.

3. Környezet és identitás: A költő a városligetet saját otthonának tekinti, és ebben a természetes környezetben találja meg a boldogságot és az azonosságtudatát. Ez a kapcsolat a természetes környezet és az identitás között egy olyan romantikus elem, amely az ember és a természet közötti mélyebb kapcsolatot hangsúlyozza.

4. Gazdagság és boldogság: A költő azt is megjegyzi, hogy az ember a mindenség közbirtokában leggazdagabb. Ez a gondolat azon az ötleten alapul, hogy az ember gazdagsága inkább az anyagi dolgokon túlmutat, és a boldogság a természetes környezettel és az önmagával való harmóniában található meg.

5. A természet metaforái: A versben található természeti elemek, például a nap, a tó, a virágok és az égbolt, nemcsak színesítik a képet, hanem emellett metaforikus jelentéssel is bírnak. Ezek a metaforák az emberi érzelmeket és tapasztalatokat fejezik ki, és segítenek átadni a költő belső világát.

Ezen összefüggések alapján megállapítható, hogy Vajda János A városligetben című versét a romantika korában, a természet szeretetét és az egyéni érzelmeket fókuszba helyezve írta. A versben található elemek és motivációk összhangban vannak a korábban említett irodalomtörténeti időszakkal mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.