A toronyban éjfélt kong az óra,
Felébredtem a sötét valóra.
A merev, a néma téli éjben
Csak én vagyok és a kakas ébren.

Gondolok a kedves szeretőmre,
Éppen mostan álmodtam felőle,
Nagyon szépet, mely után csak az fáj:
Hogy az álom a vágynak nem használ.

Lélekvesztőn egy tó közepében
Voltam én a kedvesem ölében;
Kedvesem az égre néz és mondja:
Nagy vihar jő, itt veszünk a tóba...

Szép beszédű kis okos galambom
Többet is mond, de én alig hallom;
A szememre rózsafelhő szállott,
Elfeledtem az egész világot.

Csónakunkon, ah - evező sincsen,
Gondolom, hogy ezt is mondta kincsem;
De még ez sem hoz szivembe gondot,
"Gyöngyvirágom, csillagom, egy csókot!"

Ezután én nem tudom, mi történt,
Mintha összevegyült volna föld, ég;
Mintha a föld és ég mindensége
Visszaesett volna semmiségbe.

Csillag, nap mind elfogyott az égen,
Mind ott volt a kedvesem szemében;
Olyan égés, ragyogás volt ottan,
(Bárcsak e tűz égne a pokolban.)

Nem tudom, volt-é vihar felettem,
Annyi igaz, hogy az volt szivemben,
Lázas gyönyörűség zivatarja,
Mely kihajtá csónakom a partra -

- Álom, álom - ékes tündérország!
Mikor vált be nálam a valóság?
Szép vagy, szép s tán boldogságod is nagy,
De te inkább gyermeknek való vagy.

Férfi lettem én a kisfiúból
Többet várok én már a valótól...
Nem ohajtom már a lehetetlent,
S tudom, édes vajmi sok van itt lent.

Add meg nékem, amit a föld adhat
Mindazokból, mit világod láttat,
Karjaimban szeretőm - vagy hát ha
Őt nem adod, ne gyötörj hiába! -

 

Elemzések

A vers, Vajda János "A toronyban éjfélt kong az óra" című műve, teológiai szempontból is kiértékelhető. A vers tartalmaz egy vallásos képet, a szerző arra törekszik, hogy megtalálja a boldogságot és a beteljesülést a világi életben.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenik a szerző vágya a beteljesülésre és boldogságra a földi életben. Az álmában megjelenő szép kép és az a keserű felismerés, hogy az álom nem segít a vágyak teljesítésében, a vágynak nem használ, utalhat a Bibliában is előforduló témákra, mint például az Egyek vagyunk Könyvben, hogy "Ugyanúgy álmodunk a földön, mint kitek, mert többen fedezték fel az álmokat."

A patrisztika szempontjából a versben megjelenik a menny és a föld közötti kapcsolat fontossága. Az ember vágya a boldogságra és a beteljesülésre a földön, de ezen vágya csak ideiglenesen elégíti ki, és csak a mennyei boldogságban teljesedhet ki. A menny és a föld közötti kapcsolat érzékelése és felismerése segíti az embert a beteljesülés felé vezető úton.

A skolasztika szempontjából a versben megjelenik a vágyak beteljesítése és a személyes boldogság keresése a földi életben. A szerző a vágyait a földi dolgokban és a testi élvezetekben keresi, de rájön, hogy ezek nem elegendőek a valódi boldogsághoz. A skolasztikus gondolkodás szerint a testi vágyak kielégítése csak ideiglenesen elégíti ki az embert, míg az igazi boldogság a lelki téren található.

Más nézőpontokból is érdekes lehet ez a vers. Például, a pszichológiai szempontból lehet értékelni a sötét és titokzatos képeket, amelyek a szerelem és a vágyak körül forognak. Vagy a filozófiai nézőpontból, amely a boldogságot és a beteljesülést az élet értelmének kutatásához köti.

Összességében a "A toronyban éjfélt kong az óra" című verset teológiai szempontból is értékelhetjük. A versben a szerző keresi a boldogságot és a beteljesülést a földi életben, de rájön, hogy ezek a vágyak csak ideiglenesen elégítik ki az embert. A versben megjelennek a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai is, de a vers más nézőpontokból is érdekes értelmezhető.

A vers első részében a költő arról beszél, hogyan ébred fel éjfélkor, amikor megszólal az óra. Ez nem kapcsolódik közvetlenül a természettudományhoz.

A második részben a költő az álmáról és annak hiábavalóságáról mesél. Ez is inkább a személyes érzésekre és tapasztalatokra fókuszál, nem kapcsolódik közvetlenül a természettudományhoz.

A harmadik részben a költő egy vízen lebegő tó közepén találja magát a szeretőjével, és azt gondolja, hogy egy vihar közeleg. Ez a jelenet a fizikai világ törvényeit idézi, hiszen a vízen lebegő tárgyak a vihar során valóban veszélybe kerülhetnek. Azonban a természettudomány legfrissebb felfedezései nem kötődnek specifikusan ehhez a jelenethez.

A negyedik részben a költő egy szép beszédű galambra gondol, amely felett eltűnik a valóság. Ez szimbolizálhatja a képzelet szárnyalását és a valóság elfeledését. Ez a rész is inkább a költő érzéseit és képzeletét közvetíti, nem a természettudományról szól.

Az ötödik részben a költő egy csónakon közeleg a parthoz, de nincs evezője. Ez is a fizikai világ törvényeit idézi, hiszen ahhoz, hogy egy csónak eljusson a partra, szükség van egy evezőre. Ez a rész tehát kapcsolható a természettudományhoz, de nem feltétlenül a legfrissebb felfedezésekkel hozható összefüggésbe.

A hatodik részben a költő azt mondja, hogy mintha a föld és az ég visszaesett volna semmiségbe. Ez a kijelentés erősen metaforikus, és nem közvetlenül kapcsolódik a természettudományhoz.

A hetedik részben a költő megjegyzi, hogy mind a csillag, mind a nap elfogyott az égen, de a szeretője szemében még mindig van fény. Ez is inkább a költő érzéseit kifejező rész, nem kapcsolódik közvetlenül a természettudományhoz.

A nyolcadik részben a költő az érzéseit és az álombeli élményét fejezi ki. Ez sem kapcsolódik közvetlenül a természettudományhoz.

A kilencedik részben a költő arról beszél, hogy már nem vágyik a lehetetlenre, és szeretné átélni a világ anyagi ajándékait is. Ez a rész sem kapcsolódik közvetlenül a természettudományhoz.

Összességében a versben néhány olyan rész található, amely közvetett módon kapcsolódik a természettudományhoz, például a vihar közeledése vagy a hajó nélküli partra érkezés. Azonban a vers főként személyes érzéseket és képzeletbeli eseményeket közvetít, és nem közvetlenül kapcsolódik a természettudományhoz vagy a legfrissebb felfedezésekhez.

A vers a romantikus líra jellegzetes szövegeként értelmezhető. A romantikus irodalom a 19. századi európai irodalmi irányzat, melynek törekvése a belső érzések, érzelmek kifejezése és az emberi lélek mélyebb rétegeinek felderítése volt. A költeményben megjelennek a romantika jellemző motívumai és témái, mint például az éj hangulata és a természet iránti érzékenység. A gondolatok központjában a szeretet, vágyak és álmok állnak, melyek a romantikus költészet fontos alkotóelemei.
Az alábbiakban összefüggéseket mutatok be mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén:

1. Szépírói álom-motívum: A versben a költő egy álmáról beszél, melyben kedvese mellett találja magát, majd megszűnik a föld és az ég határa, és csak a tiszta érzelmek maradnak. Az álom és a valóság közti határok feloldása jellemző a romantika irodalmára, például E. T. A. Hoffmann "Az aranyvirág" című művében vagy Gyöngyössy Imre "Az álmodó ifjúság átszökik a valóságba" című versében.

2. Szépírói természetszemlélet: A versekben gyakran jelenik meg a természeti elemek és az emberi érzések közti kapcsolat bemutatása. Ezt láthatjuk a versben a kedveshez hasonlított tündöklő égen vagy a gonosznak nevezett tűz metaforájában. Az emberi érzelmek és a természet közti analógiák fontosak a romantikus költőknek, mint például A'W. Wordsworth "Társaság" című versében vagy Sándor Petőfi "A hegyek közt" című művében.

3. Szépírói vágynak-korlátozottság motívum: A költő vágyik a kedvesére, álmodik róla, azonban fájdalmat érez, hogy az álom nem tudja kielégíteni a vágynak. Ez a motívum jellemző a romantikus költészet vágyainak és korlátozottságának ábrázolásában, például John Keats "A nyugtalanság árnyai" című művében vagy József Attila "Mint egykoron" című versében.

4. Szépírói önmegvalósítás motívum: A versben megszólított szereplő vágyat és várt kapcsolatra vágyik, de a végső sorokban ráébred arra, hogy inkább a földi boldogságra törekszik, hatalmas szerelme helyett. Ez a motívum kapcsolódik a romantika egyik legsajátosabb vonásához, a szabad szellemű és izgalmas életstílushoz, mint például Edgar Allan Poe "Az ellopott levél" című novellájában vagy Ady Endre "Boldogan", "Boldogtalanul" című verseiben.

Ezen összefüggéseknek figyelembevételével megállapíthatjuk, hogy a vers jól illeszkedik a romantikus irodalom jellegzetességeihez mind a magyar, mind a nemzetközi vonatkozásban.