Illanó felhők az égen,
Játszi árnyak a mezőn.
Jár a szellő körülöttem
Szeliden, lengedezőn.

Közbe-közbe sebesebben
Suhan el a habokon,
Odaszólva érthetetlen
Túlvilági hangokon.

Hidegen, verőfény nélkül,
Haloványan, álmatag
Ki-kipillant a felhőkbül,
Majd meg elbólint a nap.

Nézem e játékot, nézem,
Hallgatom e halk morajt.
Mit jelent az árny a réten,
Szél a habra mit sohajt?

Azt jelenti az az árnyék:
Ember, nézz meg engemet.
Földi lét - tünő árnyjáték;
Ma nekem, holnap neked.

Nincsen itten állandóság;
Ami él, mind elmuló.
Csak maga a mulandóság,
Az az örökkévaló.

És az a türemlő hullám,
Kis bujár hab mit gagyog?
"Ember, ember, ide nézz rám,
Lettem és már nem vagyok."

És a ringó, kergetőző
Millió hab a tavon,
Váltakozva majd egy bölcső,
Majd meg egy-egy sírhalom.

És ez így megy mindörökkön
Mindörökké, föl-alá.
Így ölelkezik a földön
Születéssel a halál.

És csak egyszer! és csak egyszer?
Az idő, tér végtelen,
S újra többé itt az ember
Soha többé nem jelen?

Kiderül a felleges ég,
Visszatér a szép tavasz,
S soha e mindenségben két
Falevél nem ugyanaz?

Hát ha mégis, újra itten
Igy, ahogy most, valaha...
Az örök idő-keréken
Visszafordul a "soha?"

Soha többé, soha többé!
Szív, hogy ezt elviseled!
Emberagy, a "mindörökké"
Őrületbe hogy nem ejt?

Megnyugvást, vigaszt mi adhat?
Kérdezed, mi volna jobb?
De hiába, tenger és nap
Nem felel, csak mosolyog.

Mintha mosolyogna rajtam,
Gondolván: szegény bohó,
Árny után kapkodsz, azonban
Fut előled a való.

Hasztalan a mult, jövendő
Titkait mit keresed?
Feleled, hogy mindakettő
A jelenben csak tied.

A teritett asztal itt áll,
Rajta a sok jó malaszt:
Lesve várva, jön-e több tál?
Még utóbb éhen maradsz...

 


Stílusok

A Balaton partján Csokonai Vitéz Mihály stílusában

Illanó felhők az égen,
Játszi árnyak a mezőn.
Jár a szellő körülöttem
Szeliden, lengedezőn.

Közbe-közbe sebesebben
Suhan el a habokon,
Odaszólva érthetetlen
Túlvilági hangokon.

Hidegen, verőfény nélkül,
Haloványan, álmatag
Ki-kipillant a felhőkbül,
Majd meg elbólint a nap.

Nézem e játékot, nézem,
Hallgatom e halk morajt.
Mit jelent az árny a réten,
Szél a habra mit sohajt?

Azt jelenti az az árnyék:
Ember, nézz meg engemet.
Földi lét - tünő árnyjáték;
Ma nekem, holnap neked.

Nincsen itten állandóság;
Ami él, mind elmuló.
Csak maga a mulandóság,
Az az örökkévaló.

És az a türemlő hullám,
Kis bujár hab mit gagyog?
"Ember, ember, ide nézz rám,
Lettem és már nem vagyok."

És a ringó, kergetőző
Millió hab a tavon,
Váltakozva majd egy bölcső,
Majd meg egy-egy sírhalom.

És ez így megy mindörökkön
Mindörökké, föl-alá.
Így ölelkezik a földön
Születéssel a halál.

És csak egyszer! és csak egyszer?
Az idő, tér végtelen,
S újra többé itt az ember
Soha többé nem jelen?

Kiderül a felleges ég,
Visszatér a szép tavasz,
S soha e mindenségben két
Falevél nem ugyanaz?

Hát ha mégis, újra itten
Igy, ahogy most, valaha...
Az örök idő-keréken
Visszafordul a "soha?"

Soha többé, soha többé!
Szív, hogy ezt elviseled!
Emberagy, a "mindörökké"
Őrületbe hogy nem ejt?

Megnyugvást, vigaszt mi adhat?
Kérdezed, mi volna jobb?
De hiába, tenger és nap
Nem felel, csak mosolyog.

Mintha mosolyogna rajtam,
Gondolván: szegény bohó,
Árny után kapkodsz, azonban
Fut előled a való.

Hasztalan a mult, jövendő
Titkait mit keresed?
Feleled, hogy mindakettő
A jelenben csak tied.

A teritett asztal itt áll,
Rajta a sok jó malaszt:
Lesve várva, jön-e több tál?
Még utóbb éhen maradsz...


Elemzések

A vers a természeti elemekre, konkrétan a Balatonra és a természeti jelenségekre fókuszál. Az első részben a felhők, az árnyak és a szellő kerülnek bemutatásra. Ez a rész nem hoz kapcsolatba konkrét természettudományos felfedezésekkel, inkább a természeti környezet leírása és hangulatkeltése.

A második részben találkozhatunk a hullámokkal és a napfelkeltevel. Itt a hullámokon közlekedik valami, ami "odaszólva érthetetlen túlvilági hangokon", ami valószínűleg a vízben élő organizmusok lehetnek, mint például a halak. Ebben az esetben a hangok lehetnek a tudomány által még nem teljesen megfejtett hangok, amelyek a vízben élő lények kommunikációjához kapcsolódnak.

A harmadik részben újra a felhők és a nap kerülnek előtérbe, de itt már a versszak végére fordíthatók a természettudomány legfrissebb felfedezéseire. Az árnyék és a szél itt már jelképesen jelennek meg, amelyek egyetemes üzenetet hordoznak az ember számára: az emberélet múlandó, és mindenki maga viszi tovább az előtte lévő generációk élettapasztalatait.

A negyedik részben az állandóság hiábavalósága és a folyamatos változás kerül előtérbe. A hullám ebben a részben "kis bujár hab"-ként jelenik meg, ami lehet a mikroszkopikus organizmusokra utalhat, amelyek kavargásukkal és mozgásukkal visszatükrözik az élet változásait és múlandóságát.

Az ötödik részben az örökkévalóság és az idő fogalma kerül előtérbe. Az emberi lét és az univerzum idő-terében mozgalmasság és változás következik be, ami a falevelek példájából is látható. Ebben a részben felvetődik a kérdés, hogy az idő újra visszafordulhat-e a "soha" állapotába, ami az univerzum történetének egyik lehetséges elméletére utalhat, például az univerzum ciklikus terjeszkedését és összeomlását tanulmányozó kozmológiai elméletekre.

A hatodik és hetedik részben az ember reakcióit és kérdéseit látjuk a kortárs tudománnyal és a múlandó élettel kapcsolatban. Az ember szembenéz a folyamatos változással és az idő múlásával, és próbálja megtalálni a vigaszt és nyugalmat ebben a kihívásokkal teli világban.

Összességében a vers a természeti elemek és az emberi lét állandó változását tükrözi, és a természettudományos felfedezésekkel kapcsolatba hozza azt.

A vers teológiai szempontból a múló és az örökkévaló, az idő és az örök kapcsolatát mutatja be. Az alábbiakban részletesen bemutatom a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait.

Bibliatudomány: A bibliai szemlélet szerint Isten az időn kívül álló, örökkévaló lény. Az ő perspektívájából az idő csak földi, mulandó jelenség. A versben a múló felhők és árnyak, valamint a változó nap és hullámok jelzik a földi lét mulandóságát. Azt is hangsúlyozza, hogy az emberi élet is csak egy árnyjáték a földön, és minden élet elmuló.

Patrisztika: A patrisztika a korai keresztény teológia korszaka. Az egyik fő gondolat az, hogy a földi élet csak átmeneti állapot, és a valódi élet a túlvilágon van. A versben megjelenő túlvilági hangok és az árny jelképesen utalnak a túlvilágra. Azt üzenik, hogy az ember a földi valóságból soha teljesen nem értelmezheti a túlvilági üzeneteket. Az árny mellett megjelenő nap jelölheti az isteni jóság és világosság visszatérését a túlvilágot jelképező felleges égben.

Skolasztika: A skolasztika a középkori filozófia és teológia irányzata. A versben megjelenő állandóság hiánya, valamint a váltakozó hullámok és sírhalmok jelzik a változás és a mulandóság tapasztalatát. A skolasztika szerint ez a mulandóság és változás az isteni rend teremtménye és az, hogy az ember életében is megjelenik, bebizonyítja a teremtett világ függőségét és a teremtő állandóságát.

Más ötletek: A vers teológiai szempontból általánosabb értelmezése is lehetséges. A múló felhők, árnyak és hullámok a változást és az elmúlást szimbolizálják. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy az emberi élet rövid és múlékony, és ezért fontos, hogy éljünk teljesen itt és most. Továbbá, a versekben megjelenő kérdések és bizonytalanságok felhívják a figyelmet arra, hogy a hitünk és kapcsolatunk Istennel adhat nekünk nyugalmat és vigaszt a változás és az elmúlás közepette.

Összességében a vers teológiai szempontból a földi lét mulandóságát, az idő és az örök kapcsolatát, valamint az emberi élet rövidségét és angyalak által közvetített túlvilági üzeneteket mutatja be. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai segítenek mélyebben megérteni a versek mögött rejlő teológiai üzenetet.

Vajda János A Balaton partján című versének értelmezése irodalomtudományi szempontból több összefüggésre is kitérhet mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom terén.

Egyik lehetséges összefüggés a magyar irodalom területén az, hogy a vers a romantika időszakába sorolható. Megjelennek benne a romantikára jellemző motívumok, mint például a természet, az égbolt és az emberi lét múlandósága. A versekben gyakran megjelenő romantikus képek segítségével a költő érzelmeket és hangulatot közvetít. Az idő múlásának és az emberi élet múlandóságának ábrázolása a romantikus gondolkodás egyik elengedhetetlen eleme.

A versben megtalálhatóak a természeti elemek, mint a felhők, a nap, a szél és a habok, amelyek az ember és a természet kölcsönhatását jelenítik meg. Ez a kapcsolat gyakran előfordul a romantikus irodalomban, hiszen ennek az ábrázolása lehetőséget ad az ember és a természet közötti fontos, de gyakran ellentétes viszony bemutatására.

A versekben felmerülő kérdések és filozófiai elemek a nemzetközi szépirodalommal is kapcsolatba hozhatók. Az ember élete és az idő múlása, valamint a múlandóság és az örökkévalóság témája az egész emberi kultúra szépirodalmában megjelenik. A versekben a múló pillanatok és az örökkévalóság kontrasztja adja a művek alapját, amely gyakran megtalálható a világirodalom különböző műveiben is.

A Balaton partján című vers a múlás és az eltelő idő mellett a vágy és a hiábavalóság érzését is ábrázolja. Ezek az érzéseket és témákat az egész emberi kultúrában megtalálhatjuk, hiszen az emberi létezés lényegi kérdéseire adott válaszok és megoldások mindig központi szerepet játszottak az irodalomban.

Vajda János verse tehát mind a magyar, mind pedig a nemzetközi szépirodalom területén számos összefüggésben található meg. A vágyak, múlás, örökkévalóság és az emberi lét kérdéseinek válaszadása nemzetközi irodalmunk általánosan megjelenő témái, amiket számos kultúrában, nyelven és időszakban ábrázoltak a költők és írók.