A költő, a példátlan, régi nagy
Megbélyegzett Téged s megátkozott,
Állatok erényének hirdetett,
Robbanó lelke teljes erejével
Útált és megvetett.
S nem is csillagot-söprő mozdulattal,
(Hisz láthatatlan karja égig ért!)
Csak egy rúgással,
Ahogy oktalan állatot szokás - -
A sutba, messze - elrúgott magától.

Nekem Te mindenem vagy, Türelem:
Szelíden fénylő álló-csillagom,
Rámmosolyogsz és engem mosolyogtatsz.
És Te vagy népemnek is mindene,
Kit minden égi vándor elhagyott.
Mi lenne, ha egy tébolyodott percben
Nekem is égig érne a karom,
S magam egéről és népem egéről
Lesöpörnélek őrült mozdulattal:
Türelem, szelíd álló-csillagom? -

1931 február 15

Elemzések

A vers természettudományos szempontból vizsgálva több értelmezést is magában hordozhat. Az első és talán leginkább nyilvánvaló kapcsolódás a verselemzés során a naprendszerhez, az égitestekhez és az univerzumhoz kapcsolódó felfedezésekhez.

A versben szereplő "álló-csillag" metaforája a költő számára a türelem jelképe lehet, amely a természettudományos felfedezésekhez szükséges kitartást és hosszú távú gondolkodást szimbolizálhatja. A költő szemében a türelem olyan állócsillag, amely világít és irányt mutat az életben.

A verse második részében a költő a népéhez kapcsolódik, és megkérdezi, mi történne, ha ő is eljutna a csillagokig és képes lenne rájuk hatni. Ez a rész felvetheti a modern űrkutatás és űrhajózás technikai fejlődését, és a potenciális lehetőségeket, hogy az ember képes legyen utazni és befolyásolni az univerzumot.

A versben említett "sut" és "oktalan állat" képei a természeti világgal kapcsolhatók össze. Az állatvilágban történt kutatások és felfedezések egyre inkább rámutatnak az állatok intelligenciájára, érző képességeire és viselkedésük összetettségére. Ez az összefüggés arra utalhat, hogy az emberi türelem és állatokhoz való viszonya a természettudományban ma is kutatott és vizsgált téma.

A versben említett "egér" is arra utalhat, hogy a költő a kisemlősökhöz, mint például a laboratóriumi egerekhez hozza kapcsolatba a természettudományok legfrissebb kutatási területeit, mint például a genetika vagy a neurobiológia. Ezek a területek elősegítik a szövegen belül az új felfedezések és technológiák témáját.

Összességében a vers természettudományos szempontból úgy tekinthető, mint a költő részben rejtett kérdésének a természeti világhoz, a modern felfedezésekhez és az ember és állatvilág viszonyához. A türelem, az univerzum, az állatok és a technológia kérdései mind olyan területeket érintenek, amelyek a legfrissebb természettudományos kutatásokkal foglalkoznak.

A vers, Reményik Sándor "Türelem" című műve, teológiai szempontból több értelmezést és összefüggést is felvet. Először is, a versben megjelenik egy megbélyegzettség és megátkozottság, amely a költő személye körül összpontosul. Ez az áthelyezett állatok erényeinek hirdetése mellett a prófétai hivatásra is utalhat, amely során a prófétákat gyakran elutasították és megbélyegezték. Tehát a versben a költő maga is egyfajta prófétai szerepet vállal, amelyben bemutatja a türelem fontosságát és erejét.

A bibliatudomány szempontjából az állatok erényeinek hirdetése a teremtéstörténetre utalhat, ahol Isten az állatoknak is tulajdonít erényeket. Ez arra utal, hogy az állatoknak is saját természetük és szerepük van a világban, és az embernek meg kell tanulnia türelmesen elfogadni és megérteni azt. Emellett a rúgás, amellyel a költő szakít magával, a bűnbeesésre és az emberi önkorlátozásra is utalhat, amikor az ember nem hajlandó elfogadni Isten tervét és önmaga határait.

A patrisztika szempontjából a vers megszólítása, amelyben a költő Türelemnek nevezi a személyes istenképzetét, a patrisztikus atyák szövegeire emlékeztethet, amelyekben Isten gyakran szerepel "Atyánk" vagy "Krisztus" megszólítással. Emellett a versből áradó remény és hit a patrisztikus atyák hagyományába illeszkedik, akik a hit, a remény és a szeretet fontosságát hangsúlyozták.

A skolasztika szempontjából a versben megjelenő ellentétek és összeütközések a skolasztikus gondolkodásra utalhatnak, amelyben a dialektikus módszer és a vita szerepe kiemelkedő. A versben a költő ellentétpárokban gondolkodik, mint például a türelem és az őrület, a fény és a sötétség, vagy a megbélyegzettség és a megszólítás. Ez a dialektikus gondolkodás módszere és a két ellentétpár közötti feszültség a skolasztikához hasonló elveket tükrözhet.

Továbbá, az emberi és isteni kapcsolatok megjelenítése a versben, ahol a költő a türelmet Isten tulajdonságaként szemléli, felveti a teológiai reflexiót Isten és ember közti kapcsolatokról, mint például az irányítás, elfogadás és megbékélés.

Végső soron, a vers egyfajta fohászkodásnak is tekinthető, amelyben a költő Istenhez fordul, hogy kapcsolatban maradjon vele, és magához térítse a népét. Ebben az értelemben a vers teológiai és vallási világnézetet tükröz, amelyben hit, remény és szeretet által érhető el az összhang Isten és ember között.

A vers Reményik Sándor Türelem címmel szerepel és 1931-ben íródott. A költő a versben a türelem mellett csiholja fel a korábbi kritikákat, amelyeket a költészete és személye kapott. A vers elején említett "példátlan, régi nagy" költői pozícióra utal, amitől megkülönbözteti saját magát, de ugyanakkor szembenállásban áll a már elismerést arató költővel. A vers arra utal, hogy a költő munkája nehézségekkel és ellenállással jár, de ő maga nem enged a megvető és elutasító szavaknak. Ezzel szemben a költő a türelem szimbólumává változik, aki mindennel és mindenkivel szembenállva kitart és folytatja kemény munkáját.

A vers magyar irodalmi kontextusban elhelyezhető a 20. századi magyar líra keretein belül. Reményik Sándor 1910-es és 1930-as évek között volt aktív költő, és műveinek stílusa a kor epikusságától kezdve a kortárs költészet lírai vonulatáig terjed. A versben megjelenő hangvétel és témaválasztás a korabeli magyar irodalmi stílusokra emlékeztet, miközben a költő egyéni hangja is megjelenik a versben.

A vers nemzetközi szépirodalmi kontextusban kísértetiesen hasonlít az 1900-as évek elején kialakult modernista irodalomra, ahol a költő gyakran szembenéz a közösség és a társadalom által kifejezett elvárásokkal és korábbi konvenciókkal. Emellett számos esztétikai és tematikus eleme hasonló a modernista költészethez, mint például a szembenállás, a lázadás, a belső érzések kifejezése stb.

A vers tartalmaz olyan irodalmi motívumokat, amelyek a magyar irodalomban ismertek. Az állatok erényének hirdetése, valamint a költői kihívás és a válaszul való rúgás motívuma is megtalálható a magyar népköltészetben és a romantikus költészetben.

A versben megjelenő képek és hasonlatok fontosak az irodalomtudományi értelmezés szempontjából. A vers elején megjelenő "állatok erénye", valamint a költő "robbanó lelke" a költői hivatására, a művészi szenvedélyére utal. Az "égig érő kar" és az "őrült mozdulat" képei a költői hatalom és a kreatív folyamat erejét jelképezik.

A vers időben is megjeleníti a költői utat, ahol a költő a türelem személyében találja meg a segítséget és az inspirációt. A versben megjelenő "szelíd álló-csillag" és a költővel való mosolygás motívuma az emberi kapcsolatok és az emberi szellemiség fontosságára utal.

Összességében a vers irodalomtudományi szempontból a költői elkötelezettség, a megküzdés és kitartás, valamint az önreflexió és az önkifejezés tematikájával foglalkozik. A vers stílusa és tartalma számos irodalmi kontextusban értelmezhető és az irodalomtörténetben is jelentős szerepet játszik.