Ha ezt a szót, e kurta szót
Ki tudnám egyszer ejteni
Egyszerűn, hangsúlytalanul,
Ahogy ágról a zuzmara pereg,
Ahogy az esőcsepp a mélybe hull...
Ha tudnám egyszer ezt kiejteni
Vigaszt nem várón, visszhangtalanul.
Ha tudnám egyszer ezt úgy ejteni,
Hogy nem kellene mögé rejteni
Fájó lemondást, keserű dacot,

Titkolt reményt, elfojtott haragot.
Ha úgy ejthetném, hangsúlytalanul,
Ahogy ágról a zuzmara pereg,
Ahogy az esőcsepp a mélybe hull.

Akkor én derült volnék, mint az ég,
És nyugodt, mint a halottaknak arca
Az ünnepi, ravatalos szobában,
És rendületlen, mint az Alpesek,
S erős, mint az Isten a magasságban.

Elemzések

Reményik Sándor "Mindegy" című versét irodalomtudományi szempontból számos összefüggésbe lehet helyezni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Elsőként érdemes megemlíteni a verselési és ritmusjelenségeket. A versben alkalmazott rímképletek és ritmusok megegyezhetnek más költők hasonló alkotásaival, például a magyar romantika korában népszerű hexameter versformával. Emellett láthatóan használ a költő visszatérő rímmel és ritmussal.

A vers tartalmilag sok elmélyült érzést kifejez. A költő egy egyszerű és rövid szóban keresi a megnyugvást, az egyszerűséget és a puritánságot. Ez a kifejezés a magyar irodalomban ismerős lehet, hiszen többek között József Attila is gyakran törekedett a minimális kifejezésre és az egyszerű szavak használatára.

A versben megjelenik egy erős természeti jelképrendszer is, ami hasonlóságot mutathat több más irodalmi alkotással a világ irodalmában. Az ágról peregő zuzmara és az esőcsepp a mélybe hullás képei jelképként jelennek meg a fájdalomhoz, az elengedéshez és a múláshoz kapcsolódóan. Ez a természetközelség, az emberi érzelmek és a természet közötti kapcsolat gyakran szerepel több más irodalmi műben is.

A vers második részében a költő fájdalmat és haragot említ. A titkolt remény és az elfojtott harag motívumai nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi szépirodalomban is megjelenő érzéseket és hangulatokat idézhetnek. Ezek az érzések a költő belső világának ábrázolásában és az emberi lélek mélységeiben gyökereznek. Ebben a részben a költő a nyugalmat és az erőt hozza szóba, ami szintén sok irodalmi alkotásban megjelenő témakör.

Összességében Reményik Sándor "Mindegy" című versét irodalomtudományi szempontból több összefüggésbe lehet helyezni más magyar és nemzetközi szépirodalmi alkotásokkal. A vers megjelenít egy erős érzelmekkel és természeti motívumokkal átszőtt hangulatot, melynek hasonlóságai és párhuzamai megtalálhatók más költők verseiben is.

A vers természettudományos szempontból is értelmezhető, ha megvizsgáljuk a benne szereplő természeti metaforákat és azokat összekapcsoljuk a mai tudományos ismeretekkel.

Az első metafora, amely a természettudományi felfedezésekhez kapcsolódik, az "ágról a zuzmara pereg" képe. Ez a metafora az élet apró részleteire utal, amelyek láthatatlanok, de mindenütt jelen vannak. Az utóbbi évtizedek kutatásai rámutattak a mikroorganizmusok jelentőségére az ökoszisztémák működésében, az emberi test egészségében vagy akár az élelmiszeriparban. A zuzmara párhuzamba állítható ezekkel a mikroszkopikus szervezetekkel, amelyek láthatóságuk ellenére fontos szerepet játszanak a természetben.

A második metafora az "esőcsepp a mélybe hull" képe. Ez utalhat az esővíz körforgására, amelyről a hidrológiai kutatások sokat fedeztek fel. Az esőcseppek a felszínről a folyókba, patakokba, tavakba és tengerekbe hullnak, majd párolgással visszajutnak az atmoszférába, és újra eső formájában hullnak le. A vizsgálatok rámutattak erre a körforgásra és annak fontosságára a Föld élettartamának fenntartásában.

A következő sorokban a költő a hangzás és beszéd fontosságáról beszél. Ez a téma a beszédtudományhoz és a kommunikációhoz kapcsolódik. Az emberiség folyamatosan kutatja a beszéd mechanizmusát, és próbálja megérteni, hogyan működik a hangok kibocsátása és értelmezése az agyban. Az utóbbi években a kutatások azt mutatják, hogy a hangsúly és az intonáció nagy hatással van a kommunikációra és az érzelmek kifejezésére.

A versben idézett "derült", "nyugodt", "rendületlen" és "erős" jelzők pedig alkalmasak a természeti jelenségek leírására, amelyek szintén összekapcsolhatók a tudományos ismeretekkel. Például a derült ég a meteorológia területén tanulmányozott időjárási mintákat jelzi, a nyugodt arckifejezés pedig a pszichológiában kutatott nyugalmi állapotról beszélhet.

Összességében a vers természettudományos szempontból is értelmezhető. A természeti metaforák és a versek hangulata összekapcsolható a természettudomány legújabb felfedezéseivel és a tágabb értelemben vett természeti világ megismerésével.

A vers teológiai szempontból különböző interpretációkat és szimbolikákat tartalmaz. Az alábbiakban részletesen elemzem az összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira, valamint egyéb értelmezésekre is utalok.

Az első versszakban a költő a "Mindegy" szóra reflektál. Ez a szó egyszerű, hangsúlytalan és visszhangtalan kiejtése segítene megszabadulni a fájdalmas lemondástól, keserű dacotól, titkolt reménytől és elfojtott haragtól. A szó gyakorlatilag mindent tartalmaz: az egyenességet, a meredekséget, a tisztaságot. A bibliatudományban a szó összegzi az emberi létezés alapvető kérdéseit: az élet értelmét, a szenvedést és a választást. Az ember kísérlete, hogy ezt a szót "egyszerűen, hangsúlytalanul" kiejtse, azzal a vágyával is összefügg, hogy megszabaduljon az emberi szenvedéstől és az anyagi világ kötöttségeitől.

A patrisztika nézőpontja szerint a vers szimbolikus kifejezése annak, hogy az emberi világ fájdalmai és korlátai mögött van egy megtapasztalhatatlan tökéletesség. A "Mindegy" szó kiejtése az emberi korlátok átváltoztatásának szimbóluma lehet, és az ember Istenhez való közeledésének eszközévé válhat.

A skolasztika szemléletében a vers azt sugallja, hogy a "Mindegy" szó lehetőséget nyújt a megvilágosodásra. Az embernek "rá kell hangolódni" erre a szóra, hogy megérthesse a létezés mélyebb értelmét és kapcsolatát az isteni energiával. A "Mindegy" szó "hangsúlytalan" kiejtése az ember elengedését, az önátadást és a feltétel nélküli elfogadást jelenti.

A vers más értelmezési lehetőségek szempontjából is izgalmas. Például az "esőcsepp a mélybe hull" kép metaforikusan azt jelenti, hogy az emberi tapasztalásban végül az eltűnés, a halál vár rá. Az "Isten a magasságban" rész utalhat arra, hogy az isteni erő a végső menedék az ember számára.

Más értelmezésekben a "Mindegy" szó a feloldozást, a felszabadulást és a elfogadást is jelentheti. A költő arra vágyik, hogy ezt a szót képes legyen "egyszerűen" kiejteni, hogy megszabaduljon a korlátoktól és megtalálja a belső békét és boldogságot.

Összességében a vers teológiai értelmezése többféle lehetőséget kínál a szabadulásra, a megvilágosodásra és a kapcsolatokra vonatkozóan. A bibliai, patrisztikai és skolasztikus nézőpontok mellett más értelmezések is hozzájárulnak a vers gazdag jelentésrendszeréhez.