A Reményik Sándor Excelsior! című vers természettudományos szempontból is értelmezhető, bár a költemény inkább az emberi életről, az elszántságról, és a sorsról szól.
Ahhoz hogy a verset természettudományos szempontból elemezzük, először is meg kell említenünk a lánghajú tavaszt, és a tavasz általánosságban történő megemlítését. A tavasz a természet újjászületésének ideje, amikor az állatok és a növények aktivitása felerősödik. A modern természettudományban már ismert, hogy a tavaszi változásokat az évszakokra jellemző hőmérséklet-változások és a nappalok hosszabbodása okozza.
A versben megemlített Ige második fele, miszerint aki nagyon akarja az életet, elveszti azt, részben kapcsolatban állhat az evolúciós biológiával. Az élőlények túlélésének egyik központi mechanizmusa az evolúció, amely során az egyedek életben maradási stratégiákat alakítanak ki a fajfenntartás és az ökológiai verseny miatt. Ha valaki túlságosan agresszív vagy túlfűtött az akaratában, akkor veszélybe sodorhatja saját túlélését.
A versben említett szikla-magad és acélba fürdettetés, valamint az elmélyült, elszánt árvaság, a karakter erősítésére utal, amely szintén kapcsolódhat az emberi test erejének és strapabírásának megértéséhez a modern természettudományban. Az emberi test egy rendkívül komplex és sokoldalú biológiai gépezet, amely képes alkalmazkodni és fejlődni az új környezeti kihívásokhoz.
A versek Achilles-sarkának hiányzik, vélhetően a sebezhetőségre utalva, ami a modern orvostudományban is fontos téma. Az emberi test egy sor genetikai hajlammal és sebezhetőséggel rendelkezik, amelyek hatással vannak az egészségre és a jóllétre. Az emberi test működésének és az egészség megőrzésének kutatása fontos része a modern biológiai kutatásoknak.
Végül, a versben megemlített gyászdrapériákra való utalás kapcsolatba hozható a halál és a halottak iránti tisztelettel. A modern természettudományban a halál és a haláltudatosság kutatása egyre inkább előtérbe kerül, és az emberi élet és az utána következő folyamatok mechanizmusainak megértése egyik központi célja lett.
Összességében a Reményik Sándor Excelsior! című vers természettudományos szempontból is érdekesen értelmezhető, és számos olyan témakört érint, amelyek a modern természettudományok legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatók.