Én a szívemet szétszakítottam:
Ahány darabja, annyifele van.

Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet,
És csorbát nem szenved a szeretet.

Hittem, hogy minden darab új egész,
S akit szeret, azért mindenre kész.

Mindenre kész, - de ah, - erőtelen
E balga, szétforgácsolt szerelem.

Ez a tudat éget, mint a kereszt,
Én Istenem, nem így akartam ezt.

Nem így: kapni más lelke aranyát,
S cserébe tarka rongyot adni át.

Arany lélekkapun menni által,
S fizetni pár színes szóvirággal.

Egyformának lenni mindenkihez:
Emberfeletti nagy szív kell ehhez.

Én a szívemet szétszakítottam,
Ahány darabja, annyifele van.

Pár rongydarab jutott mindenkinek, -
És nem jutott az egész senkinek.

Elemzések

A "Én a szívemet" című vers a szerelem és az emberi kapcsolatok témáját dolgozza fel. A természettudományos szempontból nézve azonban kevésbé találhatók konkrét kapcsolódási pontok a versekhez. Az alábbiakban néhány olyan elemet emelünk ki, amelyek az elmúlt évtizedek természettudományos felfedezéseivel összefüggésbe hozhatók.

1. A szív szerepe: A szív évszázadokig a szeretet és az érzelmek szimbóluma volt. Azonban a mai természettudományban a szív a testünk létfontosságú szervének számít. Az egészséges szív működése alapvető a vérkeringéshez, oxigén és tápanyagok szállításához az egész testben.

2. A szív "szétválasztása": A versben a szív "szétszakad" vagy "szétszakították" - ez a kifejezés arra utalhat, hogy a szerző egységes és egész szív helyett darabokra szaggatta azt. Ennek kapcsán felidézhetőek a szív-transzplantációk, amikor az egyik személy szíve egy másik személyre átültetésre kerül. Az ilyen jellegű beavatkozásokkal ma már lehetséges egyes szívbetegségek kezelése vagy életmentő beavatkozás végrehajtása.

3. Az egység hiánya: A versben a szerző fájdalmát és csalódását fejezi ki, ami abból adódik, hogy a szív darabjai nem képesek az egységet megtartani. Ezen a ponton a modern természettudományos kutatásokra gondolhatunk, amelyek azt mutatják, hogy az összetartozás és a kapcsolat fontos szerepet játszik a mindennapi életünkben és a fizikai világban. Az ún. kvantumfizika például azt mutatja, hogy azaz elemi részecskék közötti kölcsönhatások befolyásolhatják a távoli részecskéket is.

Ezen túlmenően fontos megjegyezni, hogy a kortárs természettudományos felfedezések és az irodalmi művek - úgy mint ez a vers - különböző aspektusait vizsgálják a világnak. Míg a természettudományok az objektív megfigyelésekre és kísérletekre támaszkodnak, az irodalom az érzékelésre, a kifejezésre és a belső tapasztalatokra épül.

A vers elemzése irodalomtudományi szempontból:

1. Stilisztikai elemek:

- Rím: Az egész versben található aabb rímképlet, ami hangsúlyozza a vers belső ritmusát és egységes szerkezetét.
- Szóhasználat: A versben a szerző tudatosan választ egyes szavakat és kifejezéseket az érzelmi hatás fokozása érdekében. Például az "ég" és "ragyog" szavak erős képi hatást hoznak létre.
- Metaforák: A versben számos képi megfogalmazás található, például a "szívforgácsolt" szerelem, ami a szerelem fájdalmát és sebezhetőségét fejezi ki.

2. Motívumok:

- Szerelem: A vers központi motívuma a szerelem és a szeretet. A szerző a darabokra szakadt szívvel és a szerelem csorbáitól nem szenvedő szeretettel kapcsolatos gondolatait fejezi ki.
- Emberi kapcsolatok: A versben megjelenik egyfajta csalódottság és általánosítás az emberi kapcsolatokkal kapcsolatban. A szerző azt élvezi, hogy mindenkivel egyenlően bánik, és mindenki csak részeket kap tőle, de ugyanakkor ezt egyfajta tehetetlenséggel és hiányérzettel társítja.

3. Tematikus összefüggések:

- Reményik Sándort sokan a szerelem költőjeként tartják számon, és ez a vers is a szerelemmel és a kapcsolatokkal kapcsolatos gondolatokra fókuszál.
- A versben megjelenő konfliktusok és érzelmek a szépirodalomban általánosan ismertek, mivel a szerelem, a bánat és a csalódás gyakran megjelenő témák a különböző korszakok és kultúrák irodalmában.
- A versben előforduló motívumok és gondolatok a magyar és a nemzetközi szépirodalomban visszaköszönnek. A szerző által megfogalmazott érzések és dilemmák általános emberi tapasztalatok, amelyek számos műben feldolgozásra kerülnek.

4. Stílusbeli elemzés:

- A verset Reményik Sándor írta, és stílusában visszaköszön a 20. századi magyar költészet jellemzője, a lírai költészet.
- A versben a szűkszavúság, a költői képek és a mély érzelmek megjelenése jellemző a szerző stílusára.
- Azt is érdemes megjegyezni, hogy a versben a költő által használt szóképek és költői képek segítik a lírai hangulat megteremtését és az olvasók érzelmi reakcióinak kiváltását.

Ezek a tematikus, stilisztikai és stílusbeli elemzések segítenek megérteni a verset irodalomtudományi szempontból, és felhívják a figyelmet a szerző szándékaira és az alkotás fontosabb aspektusaira.

Reményik Sándor "Én a szívemet..." című versében több teológiai szempontból is értelmezhető elem található. A vers első néhány sora arra utal, hogy a szerelem szétszakítja a költő szívét, tehát pusztító erővel hat rá. Azonban Reményik abban reménykedett, hogy a szeretetnek ilyen formája nem szenved csorbát, vagyis érintetlenül megmarad, akár darabokra is szakadt állapotban.

Ez a nézőpont a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika teológiájával is összefüggésbe hozható. Az Ószövetségben és az Újszövetségben is találunk példákat arra, hogy az Isten szeretetének ereje és hatalma nem csorbul meg, még ha az emberi szíve is darabokra szakad. A szeretet erejéből újjászületik és egész lesz a szív.

A patrisztikus teológia jelentős hangsúlyt fektet az emberi lélek megújulására és arra, hogy az ember kapcsolatba kerüljön Isten szeretetével. A költő abban bízik, hogy minden szív darabja új egésszé válik, és aki szeret, az erre készen áll. Ez kapcsolódik a szív megtérésével és megújulásával kapcsolatos bibliai tanításokhoz.

A skolasztika teológiája a racionalitásra és a logikára helyezi a hangsúlyt. Reményik versében arra utal, hogy a szétforgácsolt szerelem erőtelen és nem hozza meg a várt eredményeket. Ez arra utal, hogy a világi szeretet, amelyet az ember ad és kap, cserében csak rongyokat kap helyette. Ez a gondolat a skolasztika teológiájával összhangban van, amely arra ösztönöz, hogy az ember inkább az isteni szeretet felé forduljon, mert az hoz igazi áldásokat és teljes boldogságot.

Egy másik lehetőség, hogy a versben a középkori keresztény szentek által képviselt aszkétikus és szigorú életmódhoz való viszony is felmerülhet. A költő azt akarja elérni, hogy mindenkihez hasonló legyen, emberfeletti nagy szív kell ehhez. Ez arra utal, hogy az egyformának lenni mindenkihez eléréséhez az embernek le kell mondania a személyes boldogságáról és szükségleteiről, és az önzetlenség és odaadás útját kell választania. Ez kapcsolódik az aszkézis és a szentek példájához, akik egész életüket az Istennel való unióra és mások megsegítésére szentelték.

Röviden összefoglalva, Reményik Sándor "Én a szívemet..." című versében a szerelem és a szív misztériuma kerül bemutatásra teológiai szempontból. A versben megtalálható elemek kapcsolódnak a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjaihoz, illetve aszkétikus és szentek által képviselt életmódhoz is.