Áprily Lajosnak

Elmégy...
Kis őr-domboktól roppant ormokig
Erdélyben körbenfut a döbbenet:
Nem ember megy, - hegy-bajtárs távozik.

Ha Te elmégy, emberszó ne zavarja
A hegyek óriási kardalát.
A tetők, "többen száznál és ezernél"
E kurta, bús, utolsó nyáron át
Összegyüjtik szurdukba, szakadékba
Költészeted minden motívumát.
Úgy készülnek a búcsú-riadóra,
Úgy tanulják a nagy szimfóniát.
Ha Te elmégy, emberszó ne zavarja
A hegyek óriási kardalát.

Ha Te elmégy, ember ne búcsúztasson,
Búcsúztassanak Téged a hegyek.
Ne sirassanak érzékeny dalocskák
Csak büszke, nagy, stoikus énekek.
Ha Te elmégy, ember ne búcsúztasson,
Búcsúztassanak Téged a hegyek.

Ha Te elmégy, mi néma csendben álljunk,
Néma csendben, és lehajtva fejünk.
Úgy hallgassuk a hegyek kardalát,
Mely szertezengi: mi voltál nekünk...
Hogy csendes voltál, mint a szikla lelke,
De szikla-lélekként laktál velünk.

Ha Te elmégy, mi néma csendben álljunk,
Néma csendben és lehajtva fejünk,
Mert mindannyian bűnösök vagyunk,
Hogy Téged, Téged elveszíthetünk,
Hogy Téged, Téged meg nem tarthatunk
Ha Te elmégy, mi főlehajtva álljunk,
Mert így, vagy úgy, de bűnösök vagyunk.

A hegyek óriási kardala
Kísérjen a határig Tégedet,
És zúgjon, harsogjon ítéletet
Országok, népek és idők felett,
És fellebbezze meg a végzetet!
És csikarjon a csillagoktól ki
Egy "viszontlátásig"-ígéretet!!
A hegyek óriási kardala
Kísérjen a határig Tégedet.

Nagyvárad, 1929 május 31


Elemzések

A vers Reményik Sándor alkotása, amelyet Áprily Lajosnak dedikált. Témája a távozás, az elmúlás és a búcsú. Az első sorokban az elválás szomorúsága és drámaisága jelenik meg. Az Erdélyben elterülő táj és a hegyek foglalják el a központi helyet a versben, ami jelzi a magyar irodalomban és kultúrában nagy jelentőséggel bíró tájmagyarítás motívumát.

A vers elsősorban a természeti elemek (hegyek, tetők) és az emberi érzések (búcsú, döbbenet) összefüggéseire helyezi a hangsúlyt, ami az érzelmek megszemélyesítését is jelenti. A hegyek és a természet nagysága és ereje ellentétben áll az emberi érzelmekkel és existenciális kérdésekkel. Ez szoros kapcsolatban áll a romantika és a naturalizmus irodalmi áramlataival, amelyek a természetet és az emberi érzelmeket hangsúlyozzák.

Az elmégy szó is jelzi ezt az ellentétet, hiszen az emberi lény elmegy, de a természet és a hegyek megmaradnak. Ez az elmúlás kérdése a nemzetközi szépirodalomban is gyakran jelenik meg, például William Wordsworth, John Keats vagy J.R.R. Tolkien műveiben.

A versben a táj és a természet erős érzelmeket vált ki, amelyek megszemélyesítik azt, hogy a hegyek milyen fontosak Reményik számára. A természet ereje általában inspiráló hatással van az írókra, például a romantikus irodalomban is.

A versben jelen vannak a hagyományos költői képek, mint a többgyermekes verssornál, a keresztul linkített "utolsó nyáron" és a "szertezengi". Az ilyen képek és szimbólumok használata a költészetben mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom területén jellemző.

A vers hangsúlyozza az emberi bűnt és bűntudatot, valamint a múlt és az élet elmúlását. Ez a vallásos és filozófiai témák központi eleme, és számos irodalmi műben jelenik meg.

A vers természettudományos szempontból a következőkkel hozható összefüggésbe:

1. Hebergömbök, ormok: A vers első sorai utalnak a hegységekre és a hegyek méretére. A modern geológiai kutatások lehetővé teszik a hegyek képződésének és a tektonikai folyamatoknak a jobb megértését.

2. Tetők, szurdukba, szakadékba gyűjtik szétszerelődő költészeted minden motívumát: Ez az állítás arra utal, hogy a versben megjelenő hegyek a természet és a táj gyűjtőhelyeként szolgálnak. A mai modern ökológiai kutatások azt mutatják, hogy a hegyvidékek sokkal több növény- és állatfaj otthonául szolgálnak, mint amennyit korábban hittünk.

3. A hegyek óriási kardalát: A versben szereplő hegyek az erő és a hatalom szimbólumaként jelennek meg. Az evolúciós biológia kutatásai jelentős előrehaladást értek el azáltal, hogy megértsék az élőlények közötti versengést és a túlélésért folytatott harcot.

4. Stoikus énekek: Az utolsó részben szereplő énekek a hegyek örök idők feletti állapotára utalnak. A modern időszaki ciklusok és a földtani adatok vizsgálata révén képesek vagyunk megérteni a természet hosszú távú változásait és az idő múlását.

5. Országok, népek és idők felett: A vers utolsó részében szereplő kifejezések az emberi létezést meghaladó erőkre utalnak. A modern kozmológia kutatásainak eredményei azt mutatják, hogy léteznek olyan erők és törvények, amelyek meghatározzák a világegyetemet és a rajta lévő életet.

Összességében a vers természettudományos szempontból a természet, a hegyek és az emberi létezés kapcsolatát mutatja be. A mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összehasonlítva a vers mélyebb megértést kaphatunk a természet működéséről és a benne elfoglalt helyünkről.

A vers elemzését teológiai szempontból végződhet a következőképpen:

A vers első sorában a "Elmégy" szóval kezdődik, amely egy távozásra, valamilyen elköltözésre utal. A következő sorokban pedig megjelenik a hegyek és az emberek közt fennálló kapcsolat. Az ember elmegy, de a hegyek megmaradnak, és az őket jelentő tetők képesek az emberhez szólni.

Ebben a kontextusban a bibliatudományi szempontok alapján megfigyelhető egy bibliai motívum jelenléte, amely a hegyeket Istenre való utalásként értelmezi. A hegyek az állandóságot és az időtlen jelenvalóságot képviselik a versben, melyek Isten tulajdonságaira utalhatnak. Tehát, amikor az ember elmegy, Isten még mindig jelen marad és a hegyek által szólítja meg az embert.

A patrisztika szempontjából érdekes megfigyelni az elhagyás és a távozás témáit a versben. Az elhagyás lehet egy spirituális útkeresés része, amikor az ember elhagyja a földi kötöttségeket és a háttérbe szorítja az emberi kapcsolatokat, hogy teljesen Istenre koncentrálhasson. A hegyek az ebbe az irányba vezető spirituális út szimbólumai lehetnek.

A skolasztika nézőpontjából a hegyek képviselhetik az isteni kinyilatkoztatást és a természeti világot, míg az emberi elmélyülés a vallásos tapasztalatokra utal. A vers azt állítja, hogy a hegyek megmaradnak és továbbra is szólnak az emberekhez, amely az isteni kinyilatkoztatást és az emberi elmélyülést tükrözi.

Ezen kívül, a versben megjelenik a bűn motivációja is, amikor a szerző utal arra, hogy mindannyiunk bűnösök vagyunk és hogy elveszíthetjük az Istennel való kapcsolatot. Ez az eszkatológiai szempontból értelmezhető, amikor a végítélet és a szembenézés az elhagyott Istennel kerül szóba.

A versben jelen van még az "elhagyatás" és a "búcsú" témaköre is, amely szintén teológiai gondolatokra utalhat. Az elhagyatás érzése kapcsolható az elhagyatottsághoz Isten általi meghagyással, melyben az emberre hárul a felelősség a hit megőrzéséért és az Isteni szeretet elfogadásáért.

Összességében, a vers elmélkedést kínál az ember és Isten kapcsolatáról, a bűn és az ellentmondásos érzelmek jelenlétéről, valamint az elhagyottság és az elköltözés témaköreiről. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjai mind segíthetnek mélyebb megértést nyerni és a keresztény teológia különböző aspektusait megvilágítani a versen keresztül.