Nyelvemre mostan olyan szavak jönnek,
Hogy ismerősen vissza nem köszönnek
Százezrek szavaimra.
De amit egy szív szívből megköszön:
Riadóbb, zengőbb lesz az az öröm
Százezrek öröménél.
Elemzések
A vers első részében előadója úgy érzi, hogy a szavai olyanok, amiket korábban még sosem hallott. Ez utalhat a természettudomány legfrissebb felfedezéseire, amelyekkel kapcsolatban új fogalmakat, neveket vagy összefüggéseket találtak fel. Az új szavak lehetnek új tudományos fogalmak, szakzsargon vagy új felfedezésekkel kapcsolatos nevek. A "százezrek" szó használata arra utal, hogy rengeteg új felfedezés történik napjainkban a természettudomány területén.
A második részben az előadó megjegyzi, hogy az öröm, amit egy szív szívből megköszön, sokkal élénkebb és intenzívebb, mint az öröm, amit százezrek megélnek. Ez ismét arra utalhat, hogy a természettudomány legfrissebb felfedezései egy olyan megragadó, meghatározó és új élményt jelentenek az emberiség számára, amit más örömök nem tudnak felülmúlni.
A versben nem konkrétan említették a természettudomány legújabb felfedezéseit, de az általuk okozott új szavak, melyek ismeretlenek az előadó számára, és az általuk nyújtott rendkívüli öröm lehetőséget adnak a hogy a mai természettudomány legfrissebb felfedezésekre és kutatásokra gondoljunk, amelyek izgalmas új ismereteket nyújtanak nekünk a világ és az emberi élet működéséről.
A vers Reményik Sándor "Egy: a százezerhez" című műve. Az irodalomtudományi elemzés során figyelembe vehetjük a következő szempontokat:
1. Formai elemek: A vers egy háromszakaszos struktúrával rendelkezik. Az első két strófa négy sorból áll, míg az utolsó strófa két soros. A vers négysoros strófái félúriáson alapulnak, vagyis egy általában jambikus nyolcasból és egy jambikus héjból állnak. A második és harmadik sorok azonban mindenféle szabályozás nélkül szótagokban változhatnak, amelyek lehetővé teszik a kifejezetten szabad verset.
2. Nyelvi elemek és szókincs: A versben hangsúlyosak a szóismétlések és a zengzetességek a rimák során. Az egyszerű, hétköznapi szavakat használja, amelyek közvetítik a költői élmények intenzitását és közvetlenségét. A szavak használata és kifejezése azonban még mindig megőrzi a nyelvhasználat normáit.
3. Tematikai elemek: A versben a költő a nyelvet és a kommunikációt tárgyalja. A nyelvet képesnek tartja arra, hogy megszámlálhatatlan számú embert elérjen és kommunikációt építsen ki. A szavak erejéről és azok hatásáról beszél, hangsúlyozva, hogy a költő elfogadja és értékeli a személyes köszönetet az emberek részéről.
A magyar irodalom területén a vers a szimbolizmus irányába hajlik. A szimbolizmusnak ezeket a jellemzőit találjuk a versben: az intenzív nyelvi képek, az érzések és hangulatok közvetítése, valamint a természetes szimbólumok és metaforák használata.
Az nemzetközi szépirodalomban a vers nyelvi játékait és a költői érzelmek közvetítését hasonlíthatjuk olyan költőkhöz, mint Arthur Rimbaud, aki szintén a szimbolizmusban alkotott. Az is hasonló, hogy mindkét költő az emberi kapcsolatok és a személyes tapasztalatok erős érzelmét közvetíti a verseiben.
Összességében Reményik Sándor "Egy: a százezerhez" című verse hangsúlyozza a nyelv erejét és kommunikációs szerepét. Az egyszerű nyelvezet és a szimbolikus képek révén a költő érzékletesen közvetíti az élményeit és érzéseit, és hozza létre a szépirodalmi kifejezés erejét.
A vers teológiai szempontból is érdekesen értelmezhető. Mindenekelőtt érdemes megemlíteni, hogy a Reményik Sándor nevéhez köthető versekben a vallásosság, a hit és az isteni jelenlét fontos témák.
Az "Egy: a százezerhez" című vers elején az elszigeteltséget érzékelteti a lírai szereplő nyelvére visszatérő szavak hiánya. Ez az eszköz arra utalhat, hogy az emberi nyelvi kifejezések korlátozottak és nem képesek visszatükrözni a szellemi mélységet és a transzcendenciát. Ez teológiai szempontból a kijelentés erejét mutatja, miszerint Isten, aki a végső valóságot jelenti, túlmutat minden emberi kifejezésen és megértésen.
Az első versszakban a "százezrek szavaimra nem köszönnek vissza" kifejezés azt a tapasztalatot fejezi ki, hogy az emberi kommunikáció korlátokba ütközik a transzcendenciával kapcsolatos dolgok kifejezésében. Ez összhangban áll a bibliatudomány nézőpontjával is, mely szerint az Istenhez való kapcsolatot nem lehet teljes mértékben szavakkal kifejezni.
A második versszakban a "riadóbb, zengőbb lesz az az öröm százezrek öröménél" kifejezés pedig azt sugallja, hogy az emberek közti szeretet és öröm, amely Isten jelenlétének tapasztalatából fakad, túlhalad a tömeg és a sokaság egyszerű örömén. Ez felveti azt a gondolatot, hogy a vallásos tapasztalatok és a közösségben megélhető öröm gazdagabb és mélyebb lehetőségeket tartalmaz a mindennapi emberi boldogság mellett.
A patrisztikus nézőpont szerint az isteni jelenlét megtapasztalása a közösségben és a liturgiában valósulhat meg, ahol az emberek együtt vannak Isten jelenlétében és megtapasztalják az isteni kegyelmet. Ennek a gondolatnak az alapján is értelmezhetjük a verset, hogy az emberi kommunikáció korlátoltsága ellenére az isteni jelenlét révén mégis képesek vagyunk átadni egymásnak az igazi öröm és szeretet élményét.
A skolasztikus nézőpont végeredményben azt hangsúlyozza, hogy az ember csak korlátozottan képes megérteni és kifejezni a végtelent, az isteni valóságot. Ez a gondolat szintén itt is fellelhető, hiszen a versben az emberi nyelv korlátoltságát és az isteni jelenlét misztériumát hangsúlyozza.
Összességében tehát a teológiai szempontból megközelítve a vers azt fejezi ki, hogy az emberi nyelv és kommunikáció korlátai ellenére az isteni jelenlét és kegyelem révén átélhetünk valami sokkal mélyebb és gazdagabb tapasztalatot, amely túlmutat az emberi élményeken és képes meghaladni a tömeg és sokaság felett álló igazi örömöt és szeretetet.