A fűrészmalmon túl vagyok
S ez itt az utolsó faház.
Ablakából a gyertyafény
Úgy lobog elé, mint a láz
Ijedt, beteg gyerek szeméből.

Valami fázás összeráz.
Itten végződik valami
És kezdődik valami más.
Valami nagyobb hatalom.

Ez itt az utolsó faház
S túl rajta zajlik a vadon.
Elvész az út a vak sötétbe.

Rémeket lát a házikó
S az éjbe kémlel lázban égve.
Túl rajta zajlik a vadon,
Vagy hallgat; ám a hallgatása
Még sokkalta félelmesebb.

Visszavonult a kis telep
S visszavonulva hagyta itt

Hátvédnek ezt a házikót.
És rábízta a titkait
És minden embernek-valót.
Nem előörs, - hátvéd ez itt.
Túl rajta nyoma vész az útnak, -
Az embergőgnek takarodót fúnak.

Túl rajta már a patakon
Rézsut nagy szálfák dőltek át,
Ágak, kövek, kavargó tajték,
Dühöngő összevisszaság.
Itt kezdődik a másik hatalom:
Az ősellenség előörsei.

A házikón túl győzött a vadon.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból is értelmezhető, ha a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összekapcsoljuk. A vers elején a fűrészmalmon túl található az utolsó faház. Ez arra utalhat, hogy az emberi tevékenység (a fűrészmalmi munka) hatására a természet már csak az utolsó faházig terjed. Ez rámutathat a természeti erőforrások kimerülésére, az emberi társadalom növekedésével járó természeti környezet károsítására és a természet háttérbe szorulására.

A versben említett gyertyafény is érdekes lehet a mai tudományosság szempontjából. A fény egyik alapeleme a gyertyafény, amely a gyertya égetésével keletkezik. Azonban a mai világban az elektromos világítás fényforrásai már sokkal fejlettebbek és hatékonyabbak, mint a gyertya. Ez rámutathat a tudományos fejlődésre és a technológiai haladásra is.

A versben említett "valami nagyobb hatalom" és "másik hatalom" kifejezések pedig szimbolikusan utalhatnak a természeti erők és folyamatok erejére. A modern természettudomány sok olyan hatalmat és erőt vizsgál, amelyek túllépnek az emberi befolyáson és kontrollon. Például a természeti csapások, mint a földrengések, hurrikánok vagy az égi jelenségek, mint a napkitörések vagy aszteroida-ütközések. Ezek mind olyan természeti hatalmak, amelyek a versben említett "másik hatalomra" utalhatnak.

A versben szereplő házikó magányosan áll a vadonban, amely válik állandóvá a házikón túl. Ez utalhat az ember és a természet közti kapcsolat megszakadására, az emberek által elhagyott és háttérbe szorított természetre. A modern természettudományban egyre inkább felismerik a természetvédelem és fenntartható fejlődés jelentőségét, hogy megőrizzék a természet sokszínűségét és a társadalmi-gazdasági fejlődést összhangban tartsák a természeti erőforrásokkal.

Végezetül, a versben említett patakon átívelő szálfák, ágak és kövek utalhatnak a természet által formált táj változásaira. A modern természettudományban egyre többet tanulunk a földi erők, mint például a víz és a szél hatásáról, amelyek alakítják a tájat és az ökoszisztémákat. A természettudomány friss felfedezései és kutatásai segítenek megérteni ezeket a folyamatokat és hatásokat, és hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megőrizzük és megértsük a természetet.

A versben Reményik Sándor az utolsó házat ábrázolja, amely szimbolizálhatja az emberi élet végső állomását vagy a végítéletet. A faház az emberi élet utolsó szakaszát jelképezi, amelyben az egyén betegséggel és halállal találkozik, ahogy a versben is látható: "Ablakából a gyertyafény / Úgy lobog elé, mint a láz / Ijedt, beteg gyerek szeméből." Ez a kép a szenvedés és az emberi törékenység ábrázolása.

A következő részekben a vers az "új kezdet" és a "nagyobb hatalom" elérkezéséről beszél. Ez a rész lehet kapcsolatban a bibliatudománnyal, mivel a Biblia a teremtés és a megváltás történetét meséli el, az új kezdetet és a nagyobb hatalom megjelenését. A faház mellett zajló vadon lehet szimbólum az ismeretlen és a veszélyekkel teli új korszaknak, amelyben az ember találja magát. Az ember elveszti az ismert utat és a házat, ami azt jelzi, hogy az új korszak kiállítja a próbára az embert.

A versben a "kis telep" visszavonult és hagyta itt a faházat, amelyet hátvédnek jelöl meg. Ez megfelelhet a patrisztikus gondolkodásnak, amely fontos szerepet tulajdonított a védelemnek és a menedéknek. A házikóra bízták a titkokat és a minden embernek-valót, ami a hívő ember személyes megtartásának és megszentelődésének szerepét jelképezi.

Az utolsó részben a vadon győzelme szerepel, amely az ősellenség előörseinek érkezését jelenti. Ez összhangban lehet a skolasztikus gondolkodással, amely az emberiség és az ördög küzdelmét és a jónak a gonosszal szembeni győzelmét állította fókuszba.

Összességében a vers a végítélet témáját és az ember életének utolsó szakaszát és küzdelmeit ábrázolja. Együttműködik a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjaival a vallásos és teológiai megközelítésekre.

Reményik Sándor "Az utolsó ház" című versének irodalomtudományi elemzése során számos összefüggés fedezhető fel mind a magyar, mind pedig a nemzetközi szépirodalom területén.

Elsőként érdemes megfigyelni a vers költői képeit és a jelképek sokaságát, amelyek társulnak az emberekkel és a természettel. A gyertyafény például egy olyan jelkép, amely az életet, a reményt vagy az otthont szimbolizálhatja. Ez a kép nemcsak a magyar irodalomban, hanem a világirodalomban is jelentős szerepet kap, hiszen sok költő és író használ hasonló jelképeket az emberi érzelem kifejezésére.

A versben megjelenő utolsó faház és a vadon közötti kontraszt is hasonlóan jelentős irodalmi elem. A faház egy olyan zártság és biztonság szimbóluma lehet, amely egyúttal az emberi természettel és az ember által teremtett civilizációval is kontrasztban áll. Ez a témakör gyakran megjelenik a világirodalomban is, például a romantikus irodalomban, ahol az ember és a természet viszonya fontos motívumként jelenik meg.

A "hátvéd" fogalmának használata a versben egy másik érdekes összefüggést hoz létre a magyar irodalommal. A hátvéd a védelemre, a biztonságra és az elsődleges fontosságra utal. Ezt a témát a magyar irodalomban is gyakran feldolgozták, például Babits Mihály "A gólyák háborúja" című versében is.

Ezenkívül érdemes megemlíteni a versben megjelenő ősellenség és az előőrsek motívumát. Egyértelműen látható, hogy ez a motívum a harcról, a küzdelemről és a veszteségről szól. Ez a témakör szintén nemcsak a magyar irodalomban, hanem a világirodalomban is gyakori, például Shakespearetől kezdve a középkori eposzokig.

Végül fontos megemlíteni az utolsó sor, amelyben a vadon "győz" a ház felett. Ez a gondolat a természet szenvedélyét, hatalmát vagy bosszúját szimbolizálhatja. Ez a témakör a romantikus irodalomban, de akár a posztmodern irodalomban is jelentős szerepet játszik.

A "Az utolsó ház" vers elemzése során láthatjuk, hogy számos kapcsolatot találhatunk a magyar és a világirodalom között. Ezek az összefüggések nemcsak a tematika, hanem a motívumok, a képek és a jelképek terén is felfedezhetők, amelyek gazdagíthatják és mélyíthetik a vers értelmezését.