Ez a vers Reményik Sándor tollából származik, és természettudományos szempontból elemzve több érdekes összefüggésre lehet következtetni a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.
A vers négy versszakot tartalmaz, amelyek mindegyike természeti jelenségeket és elemeket ismertet. Az első versszakban megjelennek az "aranyló ághegyek", amelyek az arany színnel és a hegyekkel kapcsolatosak. Az aranyszín és a hegyek a természeti képződményekre utalnak, míg az árnyék a fény és a sötétség kontrasztját mutatja be. Ez a versszak lehetőséget ad arra, hogy beszéljünk a fény terjedéséről és az árnyékok kialakulásáról, amelyek a mai napig aktív kutatási területet jelentenek a fizikában és az optikában. Vannak olyan új felfedezések és technológiák, amelyek előrehaladást jelentenek az árnyékolási technikákban és a fény szűrésében, ami például a napenergia hasznosításában kiemelkedő jelentőséggel bír.
A második versszakban a szerző az arany ághegyekkel kapcsolatos érzéseit és gondolatait fejezi ki. Itt a lomb-arany és az égi kék színek megjelenése a természet gyönyörűségére utal. Az égi kék a légkör színe, és a légkörösség fontos tényező a meteorológia és a légköri jelenségek kutatásában. Az égbolt kék színének megértése mind a természet, mind az űrkutatás szempontjából fontos. Ezenkívül az arany szín is előfordul a természetben, például a napsugarakban vagy a vörös őszi levelekben. Az arany színnel kapcsolatos kutatások célja lehet a természetben előforduló arany szín kémiájának megértése és hasznosítása különböző alkalmazásokban.
A harmadik versszakban az "imbolygó, illanó színek" szerepelnek, amiket a költő szeretne rögzíteni és ábrázolni. Ez a versszak egyfajta kihívást jelent, hogy hogyan lehet a folyamatosan változó színeket és árnyékokat rögzíteni. Ebben az esetben a festészet és a képi megjelenítés tudománya kapcsolódik a természettudományhoz. Vannak olyan új technikák, amelyek lehetővé teszik a változó színek és árnyékok pontosabb és realisztikusabb megjelenítését, mint például a fényfestészet vagy a 3D megjelenítés. Az őszi bánat helyett az őszi öröm képzeletbeli megjelenítése további lehetőséget ad a színek és az érzelmek kapcsolatának vizsgálatára a művészet és a pszichológia területén.
Végezetül, a vers utolsó versszaka a pihenést és a nyugalmat közvetíti. Ez utalhat az emberi test és az alvás kutatására, amelyekkel kapcsolatban a természettudományok és az orvostudomány folyamatosan fejlesztéseket hajtanak végre. Az alvászavarok, az alvás minősége és az alvás-ébrenlét ciklusának megértése fontos kérdések a modern természettudományban.
Ezek csak néhány példa arra, hogy hogyan lehet a Reményik Sándor versét a mai természettudományossággal összekapcsolni. Mindig lehet találni új összefüggéseket és értelmezéseket a művészet és a tudomány között. A természettudósok és a művészek egyaránt inspirálhatják egymást a felfedezéseikkel és alkotásaikkal.