A házikót,
A madáretetőt,
Barátom ajándékát,
- Barátomét, ki messze vándorolt -
Mint minden télidőn
Kifüggesztettem most is ablakomba.
Kiszórtam a magot a madaraknak.
Jönnek a cinkék seregestől:
Széncinke,
Kékcinke,
Barátcinke
- Barátomtól tudom a nevüket.
A kopogtatásukat hallgatom csak,
Nem látom őket,
Nem bírok odanézni
Leeresztettem a függönyt.
Fekszem az ágyban s falnak fordulok.
Beteg vagyok és gyulladt a szemem,
S künn vakító fényes fehér világ van,
Tündérvilág.
Nem énnekem való.
Leeresztettem a függönyt a világra.
Egy kicsit mégis fáj ez a dolog.
De hát mit akarok?
Gyönyörűséget, két fáradt szememnek?
Vagy, hogy jóllakjanak a madarak?
Az etetőt barátom készítette
Lombfűrésszel. A magot Isten adta.
Mért gyönyörködjem én a lakomában?
Elég ennyi: Egy kis kopogtatás,
Jel az elveszett tündérvilágból,
Egy-egy hangocska, foszlány, töredék,
Madarak és angyalok kórusából,
Az eljövendő Tavasz kórusából:
"Dicsőség Istennek a mennyben!"

1933 január


Elemzések

A vers alapvetően természettudományos szempontból nem értelmezhető, hiszen a témája inkább az emberi érzelmekkel és tapasztalattal foglalkozik, mintsem a közvetlenül a természettel. Azonban azért lehet észrevenni néhány olyan vonást a versben, amely a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozható.

A versben említést tesznek a madarak életének egy kis részéről, ahogy azok megjelennek és táplálkoznak az etetőnél. A madarak viselkedése és fajtái számos kutatás tárgya volt a mai napig, és a kutatók folyamatosan felfedeznek új információkat a madarakról. A versben említett cinkék, széncinke, kékcinke és barátcinke fajták mind állatkutatással foglalkozó tudósok által tanulmányozott fajták.

Ezen kívül a versben említik az etetőt, amit a barát készített lombfűrésszel. A fa megmunkálása és a készítési folyamat szintén olyan terület, amelyen folyamatosan fejlődnek az új technikák és módszerek.

A vers másik aspektusa az emberi érzelmek és tapasztalatok, amelyek kapcsolódnak a természethez. A vers címe "A láthatatlan lakoma" utal arra, hogy a madarak érkezését és etetését csak hallás útján érzékeli a költő, de nem tudja látni a történéseket. Az emberi érzékszervekkel kapcsolatos kutatások is folyamatosan fejlődnek, és a legfrissebb felfedezések lehetővé teszik számunkra, hogy egyre többet tudjunk az érzékszerveink működéséről és azok korlátairól.

Összességében a vers inkább az emberi érzelmek és tapasztalatok kifejezésére fókuszál, mintsem a mai természettudományon alapuló felfedezésekre. Azonban néhány részletben találhatunk olyan elemeket, amelyek kapcsolódnak a természettudomány legfrissebb fejleményeihez.

A vers teológiai szempontból fontos témákat és motívumokat érint. Az első sorokban látható, hogy a házikó és a madáretető "Barátom ajándékát" jelképezik, amelyek a szeretetnek és az odafigyelésnek az aktusai. Ezt követően azt mondja a költő, hogy az ablakába kifüggeszti a madarak számára a magot, amelyet Isten adott. Ez a rész utal az őszinteségre és az áldásos cselekedetekre, amelyeken keresztül rejtetten Isten szerepét láthatjuk.

A vers további részében a madarak neveit említi a költő, akik a cinkék népét alkotják. Ezekben a nevekben az állatok közössége rejlik, amelyet az emberrel való szolidaritásként is lehet értelmezni. A következő sorokban a költő megemlíti, hogy nem látja a madarakat, csak a kopogtatásukat hallja. Ez a látás és a tapasztalás valódi hiányát jelenti, amely az ember és Isten közötti kapcsolatot szimbolizálja. A függöny letétele és a falnak fordulás jelzése a különválásnak, a szenvedésnek és a bezárkózásnak.

Az utolsó részben a költő megvitatja, hogy miért érzi azt, hogy nem részesülhet a gyönyörűségben, és miért húzza meg a függönyt a világ előtt. Ezen a ponton a vers átfordul a kereszténységre és az üdvösségre való vágy kifejezésére. A madarak etetését Isten adományának nevezi, ami a teremtésben való részvételt jelképezi. Ezt követően a költő rájön, hogy elég ennyi, hogy kapcsolatban legyen Isten által küldött jelekkel és hangokkal. Az utolsó sor pedig az angyalok és a földi lények közös dicséretére utal.

A vers tehát a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika figyelembevételével azt fejezi ki, hogy az isteni jelenlét benne van a mindennapi élet apró részleteiben is, és hogy az ember kapcsolatban állhat Istennel még akkor is, ha láthatatlan vagy nehezen érzékelhető módon teszi ezt. Ez nagyon hasonló a patrisztika és skolasztika nézőpontjához, amelyben az isteni gondviselés és jelenlét minden teremtményben megnyilvánul, és az embernek csak meg kell tanulnia megtalálni és megbecsülni ezt.

A vers egyfajta visszavonultságot és magányt ábrázol. Az első versszakban a házikó és a madáretető szimbolizálja a szeretett otthont és annak melegét, melyet a barát ajándéka jelent. Az, hogy a barát messze vándorolt, utalhat baráti távolságra vagy akár halálra is.

A második versszakban a téli időszakban az ablakba kifüggesztett madáretetőre a madarak érkeznek. A cinkék seregestől sorakoznak fel, és a nevüket ismeri a költő, ami azt jelzi, hogy az élénk színekkel és dallal kísérő madarak közelállóbb vagy kifejezettebb kapcsolatot jelentenek számára, mint az emberek.

A következő sorokban a cinkék kopogtatását hallgatja, de nem néz rájuk, nem bírja odanézni. Ez lehet arra utal, hogy a költő inkább visszahúzódó, magányos életet él, amit a leeresztett függöny is megerősít. A következő részben a költő az ágyban fekszik, falnak fordul, ami a magányt és betegséget is jelképezheti.

Az utolsó sorokban a költő azt mondja, hogy a világ olyan vakítóan fényes és tündérszerű, hogy nem neki való. Ezzel elismeri, hogy nem képes bekapcsolódni a külvilágba és megtalálni benne a szépséget és örömöt. A függöny leeresztése a világra azt mutatja, hogy a költő elfordul a külvilágtól és a benne rejlő lehetőségektől.

A versben megjelenő tündérek és angyalok utalhatnak a költő szellemi világának áttekintésére és a transcendentális élményekre. A vallásos utalások és a "Dicsőség Istennek a mennyben!" záró mondat olyan sóvárgást jelenthet, hogy a költő megtalálja Istenre és a lelki vigaszra való hitet.

A verset az 1930-as években írta Reményik Sándor, aki a magyar költészet egyik kiemelkedő alakja, és többek között a természet, a magány, a vallás és a halál témáival foglalkozott. A verseiben gyakran megjelenik a lelkiség és az egyéni hittel kapcsolatos dilemmák. A láthatatlan lakoma versében is feltérképezi az emberi kapcsolatok hiányát és az élet értelmetlenségét, míg a természet csodájára való vágyódás és a spirituális dimenzió kutatása hangsúlyosan jelen van.