Károli Gáspár emlékezetének

Alkotni könnyebb: a szellem szabad,
A képzelet csaponghat szerteszét,
Belekaphat a felhők üstökébe,
Felszánthatja a tenger fenekét,
Virágmaggal eget-földet bevethet,
Törvénnyé teheti a játszi kedvet,
Zászlóvá a szeszélyt, mely lengve lázad,
S vakmerőn méri Istenhez magát...
Az alkotás jaj, kísértetbe is visz.
A fordítás, a fordítás - alázat.
Fordítni annyit tesz, mint meghajolni,
Fordítni annyit tesz, mint kötve lenni,
Valaki mást, nagyobbat átkarolva
Félig őt vinni, félig vele menni.

Az, kinek szellemét ma körülálljuk,
A Legnagyobbnak fordítója volt,
A Kijelentés ős-betűire
Alázatos nagy gonddal ráhajolt.
Látom: előtte türelem-szövétnek,
Körül a munka nehéz árnyai:
Az Igének keres magyar igéket.
Látom, hogy küzd: az érdes szittya nyelv
Megcsendíti-e Isten szép szavát?
És látom: győz, érdes beszédinek
Szálló századok adnak patinát.
Ó, be nagyon kötve van Jézusához,
Félig ő viszi, félig Jézus őt.
Mígnem Vizsolyban végül megpihennek,
Együtt érve el egy honi tetőt.
Amíg mennek, a kemény fordítónak
Tán verejtéke, tán vére is hull,
De türelmén és alázatán által
Az örök Isten beszél - magyarul.

Kolozsvár, 1929 március 12

Stílusok

Az alkotásban a szellem szabadsága él,
Képzeletünk szabadon csaponghat bárhová,
Belevetheti magát a felhők üstökébe,
Felszántva a tenger fenekét mélyre.
Virágfölddel repülhet az ég és a föld között,
Játszi kedvét törvénnyé teheti,
A szeszély zászlójáért merészen lázad,
Vakmerően méri magát Istenhez...
De az alkotás jaj, kísértésbe is visz.
A fordítás, a fordítás - alázat.
Fordítani annyi, mint meghajolni,
Fordítani annyi, mint kötve lenni,
Nagyobbat ölelve át egy másikat,
Félve őt cipelni, félve vele járni.

Aki körülveszi szellemét ma,
A Legnagyobbnak fordítója volt,
Az Újtestamentum ős-betűire
Alázatos nagy gondossággal ráhajolt.
Látom: előtte a türelem szövétneke,
A munka nehéz árnyai veszik körül:
A szavakat keresi Isten szavára.
Látom, hogy küzd: a durva szittya nyelv
Megtalálja-e Isten szép szavát?
És látom: győz, a keménybeszédű népnek
Múlt századokkal ad patinát.
Ó, milyen szorosan kötődik Jézusához,
Félve viszi őt, félve Jézus is őt.
Mígnem Vizsolyban végül megpihennek,
Együtt érve meg egy honi tetőt.
Ahogy haladnak, a kemény fordító
Lehet, izzad és talán vére is hull,
De türelmével és alázatával
Az örök Isten magyarul szól.

Kolozsvár, 1929. március 12.

Könnyebben szólni, a szabad szellemnek lét,
Mely szerte kóborolhat, képzelgésnek táptét,
Le tudnak kapaszkodni egy felhőfodrocskába,
A tengerfenék is azonnal feltárulhatba.
Fürgén vetik el a föld-égül szétszórt magot,
Játékossá tevő az őrjöngő kedvet,
Zászlóvá változtatni láztató lázadást,
Önkényesen mérik Isten felé a magasságot...
De alkotás magával sodor, súlyos temetőbe,
A fordítás, a fordítás, az az alázatnak szerepe.
Fordítani annyit jelent, mint meghajolni,
Fordítani annyit jelent, mint kötve lenni,
Valaki mással, nagyobbal megosztani,
Őt félig elvinni, félig ővele vinni.

Ő, kinek ma körbeálljuk szellemét,
A Legnagyobb művét sokszor fordítani kellett,
A Kijelentés ős-betűinek
Az alázat teli gonddal ráhajolni lett.
Látom, hogy szővelékének türelmes kötése,
A munkát nehéz árnyai veszik körbe,
A magyar igénak keres töredékjeit,
Látom, hogy küzd: megelevenednek-e a durva szittya szavak,
Isten szép szavára felelőleg elkélő rádiókreáció?
Látom, hogy győz, durvás beszéde ég beszédet ad,
Hosszú idők a patinával díszítik a szöveget.
Ó, milyen szorosan társul Jézushoz,
Félig ő hordja, félig Jézus magához.
Míg Vizsolyba megérkeznek végül is,
A hazai tetejét együtt elérve.
Amíg mennek, a kemény fordítónak
Talán verejtékezik, vér is hullhat,
De türelmén és alázatán keresztül
Az örök Isten a magyar szavakban szólal meg.

Kolozsvár, 1929 március 12.

Elemzések

A vers természettudományos szempontból aligha releváns. A vers a fordítás és az alkotás kontrasztját mutatja be, és a fordító feladatának alázatosságát hangsúlyozza. Nem tartalmaz közvetlen utalást a természettudomány legfrissebb felfedezéseire vagy bármilyen más tudományos felfedezésre. Az ezoterikus témákról, mint a felhők vagy a tenger fenekének felszánkálása vagy a virágmagok "éget-földre vetése" is csak a képzeletbeli és átvitt értelemben van jelen a versben. A vers fő figyelme a fordítás valójában a szerző szerint magában hordozza a nyelvi és kulturális időutazásokat. A fordító alázatos feladata, hogy megértse és újrateremtse a eredeti művet egy másik nyelvi és kulturális kontextusban.

A vers teológiai szempontból több összefüggést mutat a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is.

A bibliatudomány szempontjából a vers azáltal kapcsolódik hozzá, hogy a fordításról beszél. A fordítás - a Biblia munkává tétele más nyelveken - fontos feladat volt a bibliatudományban, hiszen az egyház terjesztette a keresztény hitet más nyelvterületekre, így a szövegeket le kellett fordítani a nemzetek nyelvére. A vers kiemeli a fordítás nehézségeit, és az alázatot, amire szükség van a fordító részéről. Ez a hozzáállás szorosan kapcsolódik a bibliai szövegek tiszteletéhez és az igazsághűséghez, amelyek alapvető elvek a bibliatudomány felé.

A patrisztika szempontjából a vers hangsúlyozza a fordító, Károli Gáspár meghajlását és áldozatvállalását a fordítás során, ahogy az isteni szavakat megpróbálja átültetni a magyar nyelvre. Ez kapcsolódik az apologetikus, tanító és lelkipásztori szerephez, amit a patrisztikus atyák a fordításban és az isteni szavak átadásában láttak.

A skolasztika szempontjából a vers a fordítás nehézségeire és a fordító kemény munkájára összpontosít. Ez a szemlélet összhangban van a skolasztikus gondolkodással, amelyben a logika, a jelentés pontos meghatározása és a gondolatok pontos átadása kiemelt fontossággal bírnak. A skolasztika idején a fordítás és az értelmezés alapvető fontossággal bírt a filozófiai és teológiai művek szövegének pontos tanulmányozása és megértése érdekében.

Más ötletekkel kapcsolatban a vers az emberi kreativitásról, az alkotásról és az isteni inspirációról is szólhat. Az emberi alkotóképesség, amely könnyebben kifejezhető és szabadjára engedhető, a szellem szabadságát jelzi. Ugyanakkor a vers rávilágít arra a paradoxonra, hogy míg az alkotás és a képzelet szabad, addig a fordítás, a szöveg átültetése más nyelvre alázatot és kötöttséget igényel. Ez az isteni inspirációval való kapcsolatra

A vers Reményik Sándor "A fordító" című műve. Az irodalomtudományi szempontból megvizsgálva, számos lehetséges összefüggésre lehetünk figyelmesek mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A versben megjelenik egy ellentét az alkotás és a fordítás között. Az alkotás szabad, a képzelet szárnyalhat, míg a fordítás alázatot igényel. Ez az ellentét tükrözi az alkotói folyamatot és a fordítás nehézségeit. Ez a motívum számos irodalmi műben megjelenik, például a francia író Paul Valéry "Az alkotás mint folyamat" című tanulmányában.

A versben említett Károli Gáspár, aki a Biblia fordítója, nagy jelentőséggel bír a magyar irodalom történetében. A versben Reményik Sándor által elismerik és megemlékeznek Károli Gáspárról, aki a keresztény irodalom egyik kulcsfigurája. A versben megemlített Vizsoly is a magyar irodalmi történetben fontos helyszín, hiszen itt készült el az első magyar nyelvű Bibliafordítás.

A versben megjelenő Istennel való kapcsolat, az alázat és a kötve lenni motívuma központi helyet foglal el. Az emberi lény kiszolgáltatottságát és alázatát hangsúlyozza, és azt, hogy Isten közbeavatkozása és jelenléte ad értelmet és tartalmat az emberi tevékenységeknek. Ez a motívum széles körben megtalálható a vallásos irodalomban, például Dante Isteni színjátékában vagy John Milton Az elveszett paradicsomban.

A vers időben és térben korlátozott, a 17. századi Európában játszódik, és megemlékezik az akkori korszak jelentős személyiségeiről és eseményeiről. Ezen kívül a vers az emberek közötti kapcsolatot, az együttműködést és tiszteletet is hangsúlyozza. Ezt a motívumot számos irodalmi műben megtalálhatjuk, például Shakespeare drámáiban.

Összességében a vers számos irodalmi motívumot és összefüggést mutat be mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Az alkotás és a fordítás ellentétének bemutatása, a vallásos és filozófiai motívumok, valamint az emberek közötti kapcsolatok hangsúlyozása mind Irodalomtudományi szempontból érdekes elemek.