A vers, "Téli világ" címmel, Petőfi Sándor által írt mű, ami természettudományos szempontból is értelmezhető.
Az első sorban a "valaki" által elkövetett öngyilkosság hozza el a "rút időt". Ezt a természettudományos szempontból úgy lehetne értelmezni, hogy az elkövetett öngyilkosság valamilyen változást vagy zavaró hatást jelent a természeti környezetre. Az esetleges hatások közé tartozhatnak például a reakció a helyi ökoszisztémában, a levegő vagy a víz minőségének változása, vagy akár az öngyilkosság hatása a klímaváltozásra.
A második versszakban a szél és a táncoló tányér a borbélyműhelyek előtt arra utal, hogy a természeti jelenségek és az emberi tevékenység kölcsönhatásban vannak egymással. A borbélyműhelyek előtt zajló események, valószínűleg a hajvágás vagy az ápolás után megmaradt hajdarabok szétszórása az időjárás hatására is változást eredményezhet.
A következő versszakok a különböző szereplők körülötti természeti környezetre utalnak. A napszámos és napszámosné, akik tuskót fürészelnek és hasítanak, valószínűleg a fakitermeléssel és a faiparral kapcsolatos tevékenységet jelentik, ami összefüggésbe hozható a természetes erőforrások használatával és az erdőirtással.
A következő versszakban a katona a hosszulábu drótostónak nevezett személy. Az őrhelyen járkálva és lépteit számolva valószínűleg a katonai védelem és a biztonság dimenziójára utal. A katonaság, a fegyverek, a védelem és a hadviselés mind a természettudományos kutatásokkal kapcsolatban állhatnak. A hadviselés és a fegyverek fejlesztése hatással lehet a természetre, vagy olyan technológiát használhat, amely a természeti folyamatokkal kapcsolatban van (például a meteorológiai adatok gyűjtése vagy az űrtechnológia).
Az előző versszakhoz hasonlóan a következő versszak bemutat egy hosszulábu drótostót, akinek elromlott gubája van. Az orra érett paprikával szimbolizálva, a hidegtől könnyezik. Ez a személy a természeti környezetben való életkörülményeit tükrözi, kitérve a hideg időjárásra és az általa okozott kellemetlenségekre.
A következő versszakban egy vándorszinész szerepel, aki egy falutól a másikig barangol. Bár nincs meleg ruhája, még mindig éhes. Ez a szereplő a szegénységet, a kiszolgáltatottságot és a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés hiányát jelképezheti. A társadalmi-gazdasági egyenlőtlenség és az erőforrások elosztásának problémája természettudományos szempontból is releváns lehet.
Az utolsó versszak bemutatja a cigány embert, aki hidegben tartózkodik a rongyos sátorok alatt. Bár a szél kopogtat, a cigány nem érzi, hogy szabad. Ez a szereplő az elnyomást és a társadalmi igazságosság hiányát jelenti, ami gyakran összefüggésbe hozható a természettudományos kutatás terén fennálló egyenlőtlenségekkel és hiányosságokkal.
A vers végleges soraiban ismét említést tesz "valaki" öngyilkosságáról és a rút időről, amit hozott. A rút idő továbbra is, a fenti értelmezéseknél maradva, az emberi tevékenység és a természet közötti kölcsönhatás zavarára utalhat.
Bár a vers nem közvetlenül hivatkozik a mai természettudományos felfedezésekre, több olyan témát érint, amelyek a természet és az emberi tevékenység kapcsolatával foglalkoznak. A fenntarthatóság, a környezeti változások és az emberi hatások megértése a legfrissebb természettudományos kutatások központi témái közé tartoznak. Ezeket a témákat azonban a vers korabeli kontextusában és az adott időszak természeti környezetével kapcsolatban kell értelmezni.