Petőfi Sándor

A vers címe "Oh mi szép", mely már önmagában utal a lírai hangulatra, a líraiság jellegzetes vonására. A vers két állandó motívumra épül: a vándorlásra és a házi életre. A versben a vándorlás a szabadságot, a vágyak teljesítését, a kalandot és a függetlenséget jelenti, míg a házi élet a meghittséget, a boldogságot és a stabilitást. A lírai én vágyni látszik a vándorlásra, majd pedig a házi életre.
Az idő is fontos szerepet kap a versben, hiszen az első versszakban a tavaszból télbe való átmenetet említi, míg a második versszakban erről nincs szó, csak a boldogságról van szó, amit a fészkeikben érznek a házi madarak. Ezzel az idő megtorpan, ahogy a lírai én is szeretné, hogy az életében is történjen.
A versben megtalálhatóak a természeti képek is, például a vándormadarak (fecske, gólya), melyek a szabadságot, a költözést, a változást jelzik. Ez a motívum a nemzetközi irodalomban is gyakran előfordul, mint például a Vándorló ének című műben Herman Hesse német író tollából. A madarakat nem zavarja a tél, ahogy az embert sem zavarja semmi, mindig tudnak továbbállni. Ez a vándorlás a szépirodalomban szimbólummá válik, mely azt jelzi, hogy az ember számára soha semmi nem elég, mindig vágyakozik valami másra, újra.
A vándorláshoz kapcsolódóan a lírai én kéri az alkotót, hogy neki is adja meg ezt a sorsot. Ez is található például William Shakespeare Szentivánéji álom című művében, ahol a karakterek a sorsotól kérnek segítséget.
A második részben a házi madarak boldogságát emeli ki a lírai én, mely arra utal, hogy a házasságban találná meg az örömét, a szerelmet. Ez az öröm és percenként változó kedv az emberi élet része. Ezt a motívumot többek között Leo Tolstoj is felhasználta Háború és béke című művében.
A vers az időpontra utalva is érdekes, hiszen Szalkszentmártonban íródott, ahol Petőfi nem sokkal később megismerkedett Arany Jánossal, melynek hatására költészete is jelentősen megváltozott. Ennek a versnek a hangvétele is inkább romantikus, míg a későbbi verseiben már tragikusabb, melankolikusabb hangulatot találunk.

Az alábbi vers teológiai szempontból is értelmezhető, és több aspektusból vizsgálható meg.

Bibliai nézőpont:
A versben megjelenik a természet és az állatok szépsége és szabadsága, amelyek az isteni teremtés részei. Ilyen értelemben a vándormadarak és a házi madarak is a teremtés rendjét követik. Az emberi vágyakozás azonban az élet különböző színtereire irányul. Van, aki a vándorlást választja, a változatosságot és a szabadságot, míg mások a házasodást, a családi életet preferálják. Mindkét életforma az isteni teremtés része lehet, és a teremtés rendjét követi. A versben a kivánatok kifejezésre jutnak, de nem kell, hogy ezek ellentétesek legyenek. Az isteni rendbe való beilleszkedés törekvése és a vágyakozás az élet különböző formái iránt önmagában nem ellentétes.

Patrisztikus nézőpont:
A patrisztika idején a teológusok az isteni kijelentést és az emberi életet igyekeztek összekapcsolni. A versben megjelenik az emberi vágy, amelyek a konkrét életkörülményekhez kötődnek, mint például a vándorlás vagy a házasodás. Azonban a patrisztikus gondolkodás azt tanítja, hogy az emberi vágyakat és választásokat Isten akarata és a teremtett rend alapján kell értelmezni. Az isteni akarat megtalálásában és követésében az ember szabad akarata és választása is fontos szerepet játszik.

Skolasztikus nézőpont:
A skolasztika idején a teológusok a racionalitást és az érvelést hangsúlyozták az isteni és az emberi valóság közötti kapcsolat megtalálásában. A versben az emberi vágyak és kívánságok jelentősége kerül előtérbe. Az egyén életvitele és vágyai a természetből és a társadalomból fakadó tényezőkön alapulhatnak. Az emberi vágyakat és választásokat a skolasztikusok az emberi természet és az emberi cselekvés racionális megfontolásával próbálták értelmezni. Valamennyi vágy és választás értékét az isteni teremtéssel és az emberi természet törvényeivel összhangban kellett meghatározni.

Egyéb megközelítés:
Az emlékezetünkkel köthető vágyakozás és kívánságok megjelenése a versben az emberi lélek mélységeinek felébredését tárhatja fel. Az emberi vágyak, függetlenül attól, hogy az ember szabad választása eredményei vagy a külső körülmények által indukáltak, az emberi lélek és a szellemi keresésre való utalások lehetnek. Az emberi kívánságok és vágyak kifejezése lehetőséget ad a megismerésre és az önmegvalósításra, amely spirituális értékekhez és érzelmi kielégüléshez vezethet.