A vers irodalomtudományi elemzése alapvetően a költői elemek, a versfelépítés, és a tematika vizsgálatát foglalja magában.
Költői elemek:
- Rímek: A versben az ABAB rímképletet alkalmazza a költő. Példák erre az első négy sorban szereplő szimmetrikus rímpár.
- Szóképek: A versben is szerepel számos szókép, amelyek segítségével a költő ábrázolni kívánja az adott érzelmeket és képeket. Ilyen például a "pusztát síri csend födé el", amely az elhagyatottság és a halál képét idézi meg.
- Metaforák: A költő a "szobor" és a "halott" kifejezésekkel is hasonlítja magát a természethez és az elhagyatottsághoz.
- Szereplők: A versben szereplő kaszáló ember és a költő közötti megfigyelődésből is érdekes következtetéseket vonhatunk le a vers értelmezéséhez.
Versfelépítés:
A vers hét négy sorból álló versszakból és egy utolsó, csak két sort tartalmazó versszakból áll. Az első négy sorban egy hasonlító képet ad a költő a róna közepén álló, mozdulatlan szoborról. A következő három sorban pedig folytatja a gondolatsort, és reagál a kaszáló emberre.
Tematika:
- Elhagyatottság: A versben a költő egy elhagyott rónán áll, ahol csak egy ember kaszál messze tőle. Ez a képesség a magány és az elhagyatottság érzését hordozza magában.
- Megfigyelés és befogadás: A versben a költő figyeli a kaszáló embert, és értő módon megfigyeli mozgását és gesztusait. A költő jól érzékeli a változásokat a környezetében és a viselkedésben.
A magyar szépirodalomban:
- A versben megjelenik a romantika jellegzetes elemzése, például az elhagyatottság és a természeti elemek ábrázolása.
- Az olvasó arra is gondolhat, hogy Petőfi Sándor az elhagyatottság érzését, a magányt és a költészet, a művészet szerepét szeretné átadni.
A nemzetközi szépirodalomban:
- A versben megjelenik egyes irodalmi mozgalmak által használt képi nyelv, például a romantika olyan jellemzői, mint az elhagyatottság vagy a természeti elemek ábrázolása.
- Az olvasó arra is gondolhat, hogy a költő a magányt és az emberi kapcsolatokat ábrázolja, ami az emberi tapasztalatok általánosabb témája.
Összességében a vers elemzése azt mutatja, hogy Petőfi Sándor a magány, az elhagyatottság és az emberi megfigyelések ábrázolására törekedett. A magyar szépirodalomon belül is a romantika jellemzőinek köszönhetően illeszkedik a mű az időszakba. A nemzetközi szépirodalomban pedig hasonló tematikát és költői megfigyeléseket ábrázoló művekkel lehet összehasonlítani.