A vers első néhány sora a külsőségekre és a külső megjelenésre reflektál. A "derék legény" képezetét alkotja meg, amely erőt, bátorságot és férfierőt sugall. Ez a kép azonban a vers későbbi részeiben megváltozik.
A bibliatudomány nézőpontjából a vers ezen részei a külsőségekre való túlzott fókuszra és a külső megítélésére utalnak. A Biblia többször is figyelmeztet a külsőségek megtévesztő voltára és az igazi erények, értékek belső mélységére való összpontosításra. Ezzel ellentétben, a versben a jellem és a belső értékek hiányoznak, és helyette a "derék legény" külső tulajdonságai válnak egyedüli értékké.
A patrisztika nézőpontjából a vers a megszabadulás és a tökéletesség kérdését érinti. A lélek tökéletesítése és a kegyelem útján való tisztulás hangsúlyozása fontos téma volt a korai keresztény tanításban. A versben az "ha ha ha ha meg ha" végigszámlálás a megtérést és a haláltól való megszabadulást jelképezi. Az utolsó sor pedig az örök élet reményét fejezi ki azáltal, hogy a derék legényként utal az arszlánhoz hasonló hatalomra és megküzdésre.
A skolasztika nézőpontjából a vers a világi és az isteni hatalmak közötti összehasonlítást teszi. A skolasztika az isteni gondviselés és az emberi szabad akarat közötti kapcsolatot és egyensúlyt keresi. A versben az "én volnék a derék legény" vágy, hogy az emberi erő és hatalom isteninek és arszlánnak is beilljen.
Egy másik értelmezési lehetőség az, hogy a vers azzal játszik, hogy az emberi büszkeség és hatalom átkaiban az idő múlásával mindenki halandóvá válik. Az előbbi sorokban a legény még úgy érzi, hogy beillene arszlánnak is, de az utolsó sorban belátja, hogy a halál lesz az, amely mindennek véget vet.
Az általános értelmezés mellett, a versben felmerül az örök élet és a halhatatlanság témája, amelyet a teológiában is gyakran elemznek. A versben az "én volnék a derék legény" képezet egyfajta túlvilági és isteni hatalomra való vágyakozást fejez ki.
Ezenkívül a vers a Petőfi Sándor kora irodalmára és társadalmára is utalhat, ahol a hősies és erőteljes alakok voltak a megbecsült és szeretett emberek. Ez az állandó törekvés az erőre és a hatalomra azonban ellentmond a keresztény vallás tanításainak, amelyek az alázatot, a szeretetet és a belső értékeket tartják fontosnak.