Mi az fölöttem? ég vagy sírbolt?
Igen, sírbolt, amelyben a föld,
Ez óriás koporsó fekszik.
És ott fejem fölött az a fény
A nap? vagy a sírbolti lámpa?
Igen, sírbolti lámpa, melynek
Bágyadtan pislogó sugára
Sötétségét a síri éjnek
Halvány piros-sárgára festi.
S mily hallgatás!... de, hah, mi zendül
A némaságnak közepette?
Madárszó vagy leánydal? Oh nem!
A férgek rágják a koporsó
Behunyt szemű, hideg lakóit.
Igen, behunyvák a szemek mind,
Melyekben egykor szerelemnek
S gyűlölségnek szikrája lángolt,
S amelyekből oly undorítón
Nézett ki, mint a kéjleányok
A bordélyházak ablakából,
A gőg, irígység, elbizottság,
A megvetés, alázatosság.
Behunyvák a szemek, s hideg már
A szív, e kis pokol, amely száz
Meg száz ördögnek volt tanyája,
Hol a bünök máglyája égett
Kihamvadatlan lángolással.
Hanem már mindeneknek vége.
Alszik már a becsűletorzás,
Barát- s honárulás, s egyéb szörny,
S amely őket nyomban követte,
A lelkiösmeret marása...
De ez nagyon régen halt már meg,
Az újabb kornak nemzedéke
Ismerte ezt csupán hiréből.-
Mindennek vége. Minden alszik.
Becsukva a szem. Hűlve a szív.
Csak én magam vagyok még élő
A sírbolt roppant üregében,
S tünődöm, egy vendégre várván,
A késedelmező halálra.
Halál, mért nem jösz? félsz talán, hogy
Megbirkozom veled s legyőzlek?
Ne félj, nem az vagyok, ki voltam,
Ki egykor vakmerő kebellel
Dacoltam sorssal és világgal.
Bátran jöhetsz. Meg nem támadlak.
Hagyom magam. Erőtelen hang
Leszek. Te szélvész légy. Sodorj el.

Pest, 1845. szeptember 10-24. között

Elemzések

A vers magyar irodalom történetének romantikus korszakához kapcsolódik, amely a 19. században volt jellemző. A romantika főbb jellemzője az érzelmek, a vágyak és a természet ábrázolása, valamint az egyéniség és a szubjektivitás hangsúlyozása. Petőfi Sándor Az utószó ember című versében ezek a motívumok megtalálhatók.

A vers témája a halál és a sír köré épül. Ez egy gyakori témakör a romantikus irodalomban, mivel az élet elmúlásának, a múlandóságnak és az élet értelmének vizsgálata központi szerepet játszik a romantikus gondolkodásban. A sír és a halál gondolata a versben a világ elmúlását és az egyéni lét végét jelképezi.

A versben megjelenő képek és metaforák is tipikusak a romantikus irodalomban. Például a sírbolt mint óriás koporsó, vagy a síri éj, amelyek erős vizuális képekkel támogatják a versek hangulatát és érzéseit.

Az utószó ember című versnek nemzetközi szépirodalmi összefüggéseire is utalhatunk. A halál, a múlandóság és a sír témája gyakran jelenik meg a világirodalomban, például Edgar Allan Poe vagy Emily Dickinson verseiben. A gyász és a végső kérdések felvetése az emberi lét természetéről és értelméről univerzális témáknak számítanak, amelyek az irodalom számos művében megjelennek.

Összességében az Az utószó ember című vers Petőfi Sándor személyes élményeire, érzelmeire és gondolataira épül, miközben a romantika korabeli irodalmi trendjeihez kapcsolódik. A sírbolt és a halál motívumai nemcsak a magyar irodalom, hanem a nemzetközi szépirodalom területén is gyakran képviselt jelenségek.

A "Az Utósó Ember" című versben Petőfi Sándor a halál és az utóélet kérdéseit boncolgatja teológiai szempontból. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaikat, majd kitérünk egyéb értelmezési lehetőségekre is.

A bibliatudomány, vagyis a Biblia akadémiai kutatása szerint a versben szereplő kérdések több bibliai témát is érintenek. A sírbolt, a föld felett folyó tűnődés és az utóéleti fény kérdése a halál, az élet utáni állapot és a feltámadás körébe tartozik. A versekben megjelenő hallgatás és a behunyt szemek az utóélet, mint a csend és a pihenés állapotát jelképezhetik. A lelkiösmeret marása és a bűnök máglyája égetése a bűnnel kapcsolatos szenvedéssel és az elégtétellel foglalkozik.

A patrisztika, azaz az ókori keresztény gondolkodók között elterjedt nézetek szerint a vers alapján Petőfi emberi gyarlóságát és bűneit hangsúlyozza. A versekben megjelenő szemek becsukása és a lelkiismeret marása arra utalhat, hogy az emberi lények mind bűnösök és megbánták tetteiket, ezért vált szükségessé a megtérés és az utána következő bűnbocsánat.

A skolasztika, amely középkori filozófiai és teológiai irányzat, összefüggéseket vonhat le a vers bibliai szövegeiből. A sírbolti lámpa pislogó sugara és a piros-sárgára festett sötétség lehet a bűn megjelenítése, és a halál utáni világot, ahol a bűnösök szenvednek és elégtételt fizetnek. A versben megjelenő halál iránti várakozás és az erőtlen hang valószínűleg a bűnbocsánat és az üdvösség reményét jelképezi.

Azonban a vers alternatív értelmezésekre is lehetőséget ad. Például a sírbolt, síri lámpa és koporsó képei egyfajta elszigeteltséget és bezártságot is ábrázolhatnak. A férgek rágása és az erőtlen hang a testi romlás és az élet múlandóságára utalhat. A halál vágyakozása, a tűnődés és a harc kérése a költő szenvedésének és kétségeinek kifejezése lehet.

Összességében a "Az Utósó Ember" című vers teológiai szempontból számos értelmezési lehetőséget tartogat. A bibliai, patrisztikus és skolasztikus nézőpontok mellett más kérdésekre is rávilágíthat, például az emberi lét és az utóélet kérdéseire, a bűn és bűnbocsánat, valamint a halál és az üdvösség problematikájára.

Az "Az utószó ember" című vers természettudományos szempontból értelmezve számos összefüggést mutat a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. A versben először találkozunk a sírbolt képével, ami fölépül a földben. Ez összehasonlítható a mai geológiai ismereteinkkel, amelyek megvilágítják a föld belsejét és szerkezetét.

A versben említett fény, amely a sírboltban látható, lehet a nap vagy egy lámpa. Ma tudjuk, hogy a Nap az, amely fényt és meleget ad a Földnek. Ezen keresztül kapcsolódik a napenergia hasznosításához és annak fontosságához a mai fenntartható fejlődés szempontjából.

A versben a sírboltban uralkodó mély csend közepette megszólal valami. Először madárszóra vagy leánydalra lehetne gondolni, de aztán kiderül, hogy a férgek rágják a koporsóban található holttesteket. Ez a kép összekapcsolódhat a mai biológiai felfedezésekkel, amelyek a bontást és az elhasználódást vizsgálják, valamint a halott szerves anyag lebomlásához vezetnek.

A vers képet nyújt a becsület, barátság és más erkölcsi fogalmak haláláról, ami felidézheti a moralitás fejlődésével kapcsolatos gondolatokat. A mai pszichológia és neurológia felfedezései arról tanúskodnak, hogy az erkölcs és az ethikai érzékenység is biológiai alapokon nyugszik, és évezredek óta változhat a társadalmi normákhoz és a környezethez igazodva.

A vers utolsó részében az ember magányáról és a halál várakozásáról van szó. Ez a rész összefüggésbe hozható a modern pszichológia és a társadalmi tanulmányokkal, amelyek a magány és a halál élményét vizsgálják, valamint a halállal való foglalkozás különböző aspektusaival.

Összességében a "Az utószó ember" című vers természettudományos szempontból értelmezve több olyan elemet tartalmaz, amelyek kapcsolatban állnak a mai természettudományos felfedezésekkel. Izgalmas és gazdag képeket fest az emberi halandóságról és a természet törvényeiről, miközben megmutatja a természettudományos előrehaladás hatásait az emberi életre és a társadalmi normákra.