A történeteket lapozám s végére jutottam,
És mi az emberiség története? vérfolyam, amely
Ködbevesző szikláibul a hajdannak ered ki,
És egyhosszában szakadatlan foly le korunkig.
Azt ne higyétek, hogy megszűnt már. Nincs pihenése
A megeredt árnak, nincsen, csak a tenger ölében.
Vértengerbe szakad majd a vér hosszu folyója.
Rettenetes napokat látok közeledni, minőket
Eddig nem látott a világ; s a mostani béke
Ez csak ama sírcsend, amely villámnak utána
A földrendítő mennydörgést szokta előzni.
Látom fátyolodat, te sötét mélytitku jövendő,
És, meggyujtván a sejtés tündéri tüzét, e
Fátyolon átlátok, s attól, ami ott van alatta,
Borzadok, iszonyodom, s egyszersmind kedvre derűlök
És örülök szilajan. A háború istene újra
Fölveszi páncélját s kardját markába szorítván
Lóra ül és végigszáguld a messze világon,
És a népeket, eldöntő viadalra, kihíja.
Két nemzet lesz a föld ekkor, s ez szembe fog állni:
A jók s a gonoszak. Mely eddig veszte örökké,
Győzni fog itt a jó. De legelső nagy diadalma
Vértengerbe kerűl. Mindegy. Ez lesz az itélet,
Melyet igért isten, próféták ajkai által.
Ez lesz az ítélet, s ez után kezdődik az élet,
Az örök üdvesség; s érette a mennybe röpűlnünk
Nem lesz szükség, mert a menny fog a földre leszállni.

Pest, 1847. április

Stílusok

A történeteket lapozám s végére értem már,
Mely emberiségünk áradata, sziklákból fakadó,
Továbbá hömpölygő patak, ős forrása a múltnak,
Nyakig érő folyója, mely sosem pihen megállni.

Ne higyjétek, hogy véget ért, hogy már tüstént véget élt,
Az áradó vérnek, nincs jótékony szünete,
Vérrel telt tengerbe felborul majd a vér folyója.
Rémséges napok sejlenek fel, a világ nem látott,
Azon békességünk pusztán csupán a csönd futása,
Vihar előjele, mely dörgést szül földrengéssel.

Látom tündöklő homályod, sötét jövő titkosága,
S szikrázó érzésre ébredek, e hímjérce ágán,
Átlátok a fátyolon, s visszahorpadok,
Rémeim elsodornak, és szívet öröm tölt meg,
Vadul ujjongok. Harc istene ismét magára veszi,
Páncélját és markába kardját s türtőztetlenül
Lóra ül, s pora felkavarul az országúton,
A népeket felszólítja, döntő küzdelemre hívva.

A világban két nép emelkedik, ki egymásnak néz farkasszemet,
A jók és a gonoszak. Eddig ismeretlen diadaluk
Itt a jó partján fog kerekedni. De e nagy győzelmek
Vértengerbe árulva lesznek. Mindegy. Ez az itélet,
Az Isten által megígért, próféták ajkairól kiszóló.
Ez lesz az itélet, s ezt követően kezdődik az élet,
Az öröklétre szánt. Nem kell az égbe szállni hátunkon,
Mert az ég a földre leszáll, mi ott találkozunk majd.

Pest, 1847. április

Elemzések

Petőfi Sándor "Az itélet" című verse teológiai szempontból is értelmezhető. A vers első része arról beszél, hogy az emberiség története a vér ködbevesző szikláiból ered. Ez a vér jelenti az eredendő bűnt, amely mindvégig jelen van az emberiségben. A vers szerint ez a véráradat folyik egész a korunkig.

A bibliatudomány szempontjából a vers az isteni ígéretek és jövendölések felidézésére utal. Azt állítja, hogy a történelmi események során megtörténtek azok az események, amelyeket a próféták megígértek. Ezért Petőfi úgy látja, hogy az itélet közeleg, amelyet Isten és a próféták előre megjövendöltek.

A patrisztika nézőpontjából a vers arra utalhat, hogy az emberiségnek vétkei miatt kell a megtérésre és az üdvösségre törekednie. A vértenger, amelybe a véráradat szakad, jelképe lehet a bűnök következményeinek, amelyeket az emberiségnek el kell hagynia, hogy új életet kezdjen Isten kegyelme által.

A skolasztika nézőpontjából a vers megjelenítheti az isteni igazságszolgáltatás és az ember felelősségét a választásokkal kapcsolatban. Az itéletben a jó és a gonosz megkülönböztetése alapján minden ember megkapja méltó büntetését vagy jutalmát.

A vers más, nem teológiai szempontból is értelmezhető. Például az itélet lehet a történelmi változások és a háborúk, amelyek következményeként az emberiség átalakul és új lehetőségeket kaphat az életben. A háború istenének felidézése pedig azt sugallhatja, hogy a konfliktusok és küzdelmek elengedhetetlenek az emberek életpályáján ahhoz, hogy igazi boldogságot és fejlődést érjenek el.

Összességében Petőfi Sándor "Az itélet" című verse teológiai szempontból az emberiség bűnös állapotát és az isteni ígéretek beteljesedését hangsúlyozza. Egyúttal azt sugallja, hogy az itélet és a változás lehetőségei mindenki előtt ott vannak, és az emberiségnek választania kell a jó és a gonosz között.

Az "Az itélet" című vers a magyar romantika időszakába tartozik, Petőfi Sándor legjelentősebb költői korszakába. A vers az emberiség történetét és jövőjét vizsgálja egy apokaliptikus látomáson keresztül.

A vers kezdésétől fogva emberiség történetéről beszél, ami a vérfolyam képzetével van szimbolizálva. Ez a vérfolyam az elterjedt ár és vér, amely illetve időről időre megszakítatlanul folyik a korunkig. Ez a kép érzékelteti a folytonosságot és a hosszú időtartamot, amelyben az emberiség története alakult és fejlődött.

A versben a költő megjósolja a közelgő rettenetes időket, amelyeket a világ eddig nem látott. A béke, amit most megtapasztalunk, csak egy nyugodt időszak, amely a későbbi borzalmas eseményeket előzi meg. Ez a jövendő mintegy borítékolt, misztikus fátylon keresztül látszik a költő számára, és ezáltal át tud látni a fátyolon keresztül a borzalmakra, amelyek ott várnak.

A versben megjelenik a háború istene, aki felölti páncélját és előhívja a népeket eldöntő viadalra. Ez a viadal során két nemzet kerül szembe: a jók és a gonoszak. Bár a gonoszak eddig mindig nyertek, a jók győzni fognak. Az első nagy diadal azonban vértengerbe kerül. Ez az itélet, amit Isten igért, és amire a próféták szájával utaltak.

A vers vége optimistább hangvételt ad, amikor a költő elmondja, hogy az itélet után kezdődik az igazi élet és az örök üdvösség. Az embereknek már nem kell a mennybe repülniük, mert a menny megy a földre.

A vers irodalomtörténeti szempontból sok olyan elemet mutat, amely jellemző a romantikára. A romantikus áramlat vontatott, melankolikus képekkel és szimbólumokkal operált, és a természettel és az emberi élet drámai és misztikus oldalával foglalkozott. Az apokaliptikus látomás, a lesújtó képek és az isteni beavatkozás mind olyan romantikus elemek, amelyek jól megtalálhatóak "Az itélet" című versben.

A vers nemzetközi szépirodalommal való összefüggése annak a ténynek köszönhető, hogy Petőfi Sándor művei hatással voltak más országok költőire és irodalmára, és az ő versei is ismertek voltak külföldön. Ezenkívül a romantikus áramlat egyetemes jellegű volt, és átjárta az európai irodalmat az 19. században, így vannak hasonlóságok és párhuzamok más romantikus költeményekkel és írókkal.

A Petőfi Sándor "Az itélet" című versét természettudományos szempontból is értelmezhetjük. A költeményben megjelennek olyan elemek, amelyek kapcsolódhatnak a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez.

Az elsődleges kapcsolódási pont a vers elején található vérfolyam képében rejlik. Petőfi a vérfolyamban megtestesülő történetekkel a világtörténelmet és az emberiség múltját jelöli meg. Ez a vérfolyam a ködbe vesző sziklákból ered ki, tehát a versek alapján az emberiség története az univerzum kezdetéhez kötődik. Ezt a kutatások is megerősítik, amelyek a világmindenség keletkezéséről, az evolúció folyamatáról és az emberiség ősének eredetéről szólnak.

A költő a vérfolyamot olyan folyamként jelzi, amely szakadatlanul folyik le egészen a jelenig. Ez a folyam akkor is folytatódik, ha a szemlélő azt gondolná, hogy már megszűnt vagy pihen. Ez hasonlítható ahhoz, amit a modern tudomány a folytonos változásról és fejlődésről állapít meg. Az újabb felfedezések és kutatások során újabb és újabb információkra és ismeretekre teszünk szert, amelyek tovább bővítik és alakítják a korábbi tudásunkat.

A versben megjelenik a háború istenének újbóli feltámadása és az eljövendő nagy viadal. Bár ez a rész nem konkrétan természettudományos felfedezésekhez kapcsolódik, de az emberi természet és a társadalmi struktúrák alakulásának vizsgálataihoz kapcsolható. A modern szociálpszichológia és evolúcióbiológia kutatásai többek között azt mutatják, hogy az emberi viselkedés és konfliktusok részei az emberek késztetése az erőforrásokért vagy az elismerésért való versengésre. Ez hasonló ahhoz, hogy Petőfi a versben a háború istenének újbóli feltámadását és a viadalt említi.

A vers végén a költő megemlíti az ítéletet, amit isten ígért az embereknek és a próféták jelentettek előre. Ez a rész a vallással, de összekapcsolódhat a modern kutatásokkal is az univerzum létezése vagy az emberiség fejlődése terén. Az újabb tudományos felfedezések és a kutatások előrehaladása révén folyamatosan bővül a világról és az emberiségről alkotott képünk, amelyek megválaszolatlan kérdéseket és misztériumokat is felvetnek.

Összességében elmondható, hogy a "Az itélet" című vers természettudományos szempontból is érdekes elemeket tartalmaz. A költeményben megjelenő kifejezések és témák kapcsolódhatnak a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez és kutatásaihoz, amelyek segítenek a világegyetem és az emberiség múltjának és jelenének megértésében.