Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe!
Oly sokáig vártunk rád epedve,
Annyi éjen által, mint kisértet,
Bolygott lelkünk a világban érted.

Kerestünk mi égen-földön téged
Egyetlenegy igaz istenséget,
Te vagy örök, a többi mind bálvány,
Mely leroskad, egy ideig állván.

S mégis, mégis számkivetve voltál,
Mint a gyilkos Kain bujdokoltál,
Szent nevedet bitora szögezték,
Érkezésedet hóhérok lesték.

Megszünt végre hosszu bujdosásod,
Sírba esett, ki neked sírt ásott,
Bevezettünk, s uralkodás végett
Elfoglaltad a királyi széket.

Te vagy a mi törvényes királyunk,
Trónusodnál ünnepelve állunk,
Körülötted miljom s miljom fáklya,
Meggyúlt szíveink lobogó lángja.

Oh tekints ránk, fönséges szabadság!
Vess reánk egy éltető pillantást,
Hogy erőnk, mely fogy az örömláztól,
Szaporodjék szemed sugarától.

De, szabadság, mért halvány az orcád?
Szenvedésid emléke szállt hozzád?
Vagy nem tettünk még eleget érted?
Koronádat a jövőtől félted?

Ne félj semmit, megvédünk... csak egy szót,
Csak emeld föl, csak mozdítsd meg zászlód,
S lesz sereged ezer és ezernyi,
Kész meghalni vagy diadalt nyerni!

S ha elesnénk egy szálig mindnyájan,
Feljövünk a sírbul éjféltájban,
S győztes ellenségednek megint kell
Küzdeni... kisértő lelkeinkkel!

Pest, 1848. március 27-e előtt

Elemzések

A vers első sorában már megjelenik a természettudományos elemzéshez kapcsolódó szemléletmód: a szabadság szemléltetése egy szemlékkel, amit a kutatóknak is tehettek volna a szemük elé. Ebben a részben a szabadság vágya és a hosszú várakozás, az epedés szerepel, ami nem közvetlenül kapcsolódik a természettudományhoz.

A második szakaszban már megjelenik az emberi vallási és isteni kérdések megfogalmazása: a versben szereplő bálványok robbanása és az igaz istenség keresése. Ez a vallási vonal még inkább a társadalom és az emberi gondolkodás területéhez kötődik, nem feltétlenül a természettudomány legfrissebb felfedezéseire utal.

A következő szakaszban egy gyilkos szerepel Kain személyében, aki a névadja alapján bibliai alak lehet. Itt kapcsolódik be a halál jelentősége és az elő-dezinhumáció. Egyes értelmezések szerint Kain a vesztes eledel szóval az ember is lehetne, mely az evolúciós kérdéseket feszegeti.

A továbbiakban a versben folyamatosan szerepel a költői "te" megszemélyesítése. Ez a "te" lehet a szabadság szimbóluma, de akár egy kitalált karakter is. Ebben a részben a társadalmi rétegek megjelenése, az uralkodás elfoglalása és a királyi szék elfoglalása is szerepelhet, ami az emberi társadalmi viszonyokat tükrözi, de nincs közvetlenül kapcsolata a legfrissebb természettudományos felfedezésekkel.

A következő szakaszban körülötted miljom és miljom fáklya szerepel, ami itt az emberi tömeget jelképezi. Ebben a részben a tűz elem is szerepelhet, ami a kémiai reakciókra vagy akár az energiatechnológiára utalhat. Ugyanakkor ezek csak szimbolikus használatot látnak el, és nem feltétlenül határoznak meg valós természettudományos felfedezéseket.

A vers utolsó részében a versszakban szereplő "szabadság" attribútumok érzete játszanak fő szerepet, melyek ösztönzik az embert a cselekvésre. Ez az érzet jelentheti a boldogságot, az örömöt, ami az agy és az endorfinok közötti kapcsolatokon keresztül játszódik le.

A vers általában nem hoz kapcsolatba a mai természettudománnyal, de szimbolikus utalásokat tartalmazhat, amelyek kapcsolatba hozhatók a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. Ez azonban egy alaposabb és részletesebb elemzést igényelne, amelyben egyértelműen bemutatnák a konkrét kapcsolódási pontokat.

Ez a vers teológiai szempontból a szabadságról szól, és arról, hogy a szabadságot isteni ajándéknak tartja. A vers első részében a szabadság hiányát és az epedést érzékelteti, amikor a szabadságra várunk. A második részben a szabadságot egyetlen igaz istenségnek tartja, és elutasítja a többi bálványt, amelyeket ideiglenesnek és alacsonyabb rendűnek tekint.

A versben a szabadság száműzetésben volt, hasonlóan ahhoz, ahogy Káin menekült az Isten elől a bűne miatt. A költő azt is megemlíti, hogy a szabadság nevét elvetették és támadták, és a hóhérok is figyelték annak érkezését. Ez egyfajta a szabadság üldözését és elnyomását jelképezi.

A szabadság azonban végül megtalálja helyét és felváltja a korábbi uralkodót. A szabadság a törvényes királyként ünnepeltessik, és az emberek körülötte örömünnepet rendeznek. Ebben a részben a szabadság a királyi trónon ülve valódi felségjelvényévé válik.

A költő kérdéseket tesz fel a szabadság számára, hogy miért halvány az orcája, és hogy talán nem tettünk elégségesen érte. Ez arra utal, hogy a szabadság valamilyen módon szenvedést is tapasztal, lehet, hogy az emberek cselekedetei miatt.

A vers végén a költő kijelenti, hogy ők megvédenek és harcolnak a szabadságért, még ha úgy is tűnik, hogy kevés az erejük. Ha elesnének is, újjáélednek és újra harcolnak. Ez visszaidézi a keresztény hitben lévő feltámadást és a küzdelmet a gonosszal szemben.

A bibliatudomány és a patrisztika nézőpontjai szerint a vers értelmezhetőbbé válnak. A bibliatudomány versrészletekben megjelenő kifejezések és hivatkozások elemzésével foglalkozik, például itt lehetne tekintettel lenni a Káin történetére, vagy a szabadság és istenség kapcsolatának bibliai alapjaira. A patrisztika pedig a korai keresztény gondolkodók nézeteivel foglalkozik, amelyek felhasználhatók a szabadság teológiai értelmezésére.

A skolasztika nézőpontja arra törekedne, hogy a versszakokat elemzőbb módon vizsgálja meg, például a szabadság természetére, tulajdonságaira és igazolására irányítva a figyelmet. A skolasztikus gondolkodás alapján lehetne a szabadságot isteni tulajdonságokhoz hasonlítani, és azzal kapcsolatban elemzéseket végezni, hogy milyen módon jelenik meg az emberi tapasztalatban.

Más ötletként pedig a szabadság filozófiai és politikai értelmezése lenne érdekes, figyelembe véve a vers történelmi kontextusát és a magyarországi politikai helyzetet a 19. században. Ezen keresztül meg lehetne vizsgálni a szabadság eszméjének fejlődését és a versben megjelenő szabadságfogalmak következményeit.

A vers tartalmában és stílusában is megfigyelhetők irodalomtörténeti jelentőségek, amelyek szépirodalmi összefüggésekkel is kapcsolatosak.

1. Romantikus elemek: A versben megjelennek romantikus motívumok, például az epedés és várakozás a szabadságra, a száműzetés és bujdosás, valamint a szabadság magasztalása és istenszerű tisztelete.

2. Haza és nemzeti identitás: A vers a nemzeti szabadság és függetlenség igényét fejezi ki, amely a romantika időszakában kiemelkedő téma volt. A szerző a nemzet összetartozását és hűségét hangsúlyozza, és az elköteleződést a szabadság iránt.

3. Petőfi Sándor művei: A vers több elemében kötődik Petőfi Sándor más munkáihoz, például az epedés motívuma a "János vitéz" című műben is megjelenik, amelyben a főszereplő is vágyakozik a szabadságra.

4. Magyar történelmi események: A vers történelmi eseményekre utal, mint például a 1848-as forradalomra Pesten. A vers hangulata és tartalma a korabeli magyar irodalmi és politikai eseményekhez kapcsolódik, és a szabadságért folytatott harcoéletét állíttja középpontba.

5. Nemzetközi összefüggések: A vers általánosan érvényes szabadságigényekre és embertortúlnyomásra utal, amely az 1848-as forradalmak közös motívuma volt. A vers által kifejezett szabadságvágy nem csupán a magyar szabadságharcra korlátozódik, hanem általános és nemzetközi értelmet is nyer.

Összességében a vers irodalomtudományi szempontból több fontos jelentőséggel bír. Megjeleníti a romantika jegyeit, kapcsolódik az író más műveihez, magában foglalja a magyar történelmi eseményeket, valamint általánosabb nemzetközi összefüggéseket is.