Esküszegte lyánka! emlékezzél
Arra, amidőn: "Ah meg ne vessél",
Igy imádva téged kértelek;
"Légy kegyelmes én irántam, s szíved
Add nekem, ki csak tenéked híved
Voltam, és leszek, míg létezek."

Akkoron kérő keblemre dűlve,
S a szerelm' tüzétől fölhevűlve,
Ezt rebegték csalfa ajkaid:
"Hő szivem tiéd csak, drága lélek!
Esküszöm, hogy csak tenéked élek;
Szünjenek könyűid, bánatid."

Én ezáltal istenülve lettem,
És keserves sorsom elfeledtem,
Emma! gyönge karjaid között.
Édenek nyilának én előttem,
Nem borultak fellegek fölöttem,
Tőlem a bú mind elköltözött.

Ámde mily rövid volt boldogságom,
Mily korán eltűne mennyországom,
Én, ah, nem gondoltam volna azt!
Estem édenből nagy pusztaságra,
És juték keserves árvaságra,
Marja a bú szívem, és hervaszt.

Hő imádód s kedvelőd elhagytad,
Szívedet te ismét másnak adtad,
Engem elfeledve, csalfa lény!
Jól van! én lemondok mindenről már,
Engemet kietlen puszta hely vár
Éjszak hófödözte bús ölén.

Isten véled hát örökre, édes
Tárgya hő szivemnek, ah negédes
Csalfa Emma! isten véled hát!
Majd ha egykor értem, szinte árva,
Eljösz, éjszaknak havát bejárva,
Megleled hű Múzsafid porát.

Selmec, 1838. október 26.


Elemzések

A vers elején a lírai én egy lyánkát próbál meggyőzni arról, hogy legyen kegyes hozzá és adja neki a szívét, hiszen ő mindig csak az övé volt és lesz is. Ez a szituáció a romantikus irodalomra jellemző szerelemféltést és az erőteljes érzelmek kifejezését tükrözi.

A második részben a lírai én arról beszél, hogy ebben az isteni állapotban érezte magát, elfelejtve a keserves sorsát, az apostrofált Emma ölelésében. Itt a természeti képek és az éden metaforája jelenik meg, amelyek a romantika jellemző elemei.

A harmadik részben a lírai én ráébred, hogy milyen rövid volt a boldogsága és milyen hirtelen vesztette el az édeni állapotát. Itt a pusztaság és az árvaság képei jelentik a szenvedést, ami a romantikus líra közismert motívuma.

A negyedik részben a lírai én szembesül azzal, hogy az imádott nő továbbállt és másnak adta a szívét, őt pedig elhagyta és elfelejtette. Itt a lírai én lemondását és az elhagyatottság érzését írja le, ami megint romantikus motívum.

A vers végén a lírai én megbékél az eseményekkel, búcsút mond a nőnek és reméli, hogy majd ha meghal, az történik vele, hogy a nő megtalálja a hűséges múzsafid porát. Ez a befejezés melankolikus és vallásosságot sugalló hangulatot teremt.

A vers egy szerelmi csalódás történetét meséli el, amely a romantikus irodalomban gyakori téma. Jellemző a lírai én érzelmi töltöttsége, az erős képi világ és a természet metaforikus használata.

A vers elemzésével kezdve azt láthatjuk, hogy a vers témája a költő szerelmi csalódása. A versben a természeti képek és motívumok erősen jelen vannak, ami lehetőséget ad arra, hogy a mai természettudományos felfedezésekkel kapcsolatba hozzuk a verset.

Az első sorokban a költő a "lyánka" szóval emlegeti a szerelmét, ami egy fiatal madárra utal. A madarak viselkedését és párkapcsolatait a természetesen tudomány részeként tanulmányozzák. Az állatok viselkedését vizsgálva például felfedezhetjük az udvarlási szokásokat és a párkapcsolatok alakulását.

A versben a költő a szerelmét imádva kéri, hogy legyen kegyelmes és adja neki a szívét. Ez a boldog és szerelmes állapot a hormonoknak és neurotranszmittereknek köszönhető. Az olyan hormonok, mint az oxytocin és a dopamin, fontos szerepet játszanak a szerelem és a kötődés kialakításában és fenntartásában.

A versben a költő azt is felidézi, hogy miközben szerelmesen megöleli a szerelmét, elfelejti a keserves sorsát. A természetben töltött idő, az ölelés és a szeretet hatásaiban tudományos kutatások is találhatók. A természet közelsége és az emberi érintés jótékony hatással van az emberi szervezetre és az egészségünkre.

A versben a költő végül a hűtelen szerelme miatt árvaságot és bánatot ír le, és lemond minden boldogságról. Az emberi érzelmek hatását és a szociális kapcsolataink fontosságát ma már sok kutatás vizsgálja. Az emberek elutasítása és elhagyása negatív hatással lehet az érzelmi és mentális egészségre.

Ezen természettudományos összefüggések azt mutatják, hogy a szeretet és az emberi kapcsolatok fontosak az emberi boldogság és jólét szempontjából. A kutatások segíthetnek megérteni, hogy miért olyan fontosak számunkra ezek az érzelmek és kapcsolatok, és hogyan lehet kezelni a szerelmi csalódást és a változó érzelmi körülményeket.

A vers teológiai szempontból a hűtlenség és a megbocsátás témájára fókuszál. A versben a főszereplő, a hűtelen szerető, mélységesen szereti és imádja a másik személyt, aki azonban elhagyja és másnak adja a szívét. Az elhagyott fél, bár nagyon fájdalmasan éli meg a hűtlenséget, mégis képes megbocsátani, és reményteli a találkozóra a túlvilágon.

Bibliai szempontból a vers felfedezhető az Isten irgalma és megbocsátása, valamint az emberi megtérés lehetősége. Az elhagyott fél a kezdetben Istenhez hasonlóan imádja és szereti a másik személyt, és még a hűtlenséget is képes megbocsátani, ami szemlélteti Isten irgalmát és megbocsátó szeretetét az ember iránt.

Patrisztikus nézőpontból a vers kifejezi az emberi gyengeséget és bűnét, valamint az elhagyott személy kiábrándulását az anyagi világból és a tökéletlenségből. Az elhagyott fél, hasonlóan az apaistenhez vagy más patrisztikus gondolkodókhoz, képes megbocsátani és elfogadni a másik ember esendőségét, és reménykedik a találkozóban a halál után.

Skolasztikus nézőpontból a versben megfigyelhető a szeretet filozófiája, amely a hő szeretetét és az emberi szív érzéseit helyezi középpontba. Az elhagyott fél képes elfeledni a keserűséget és elfogadni a bánatot, és a hűtlenség után is megtalálja a boldogságot.

Ezen nézőpontok mellett, a verset más teológiai megközelítésekkel is értelmezhetjük. Például a protestáns teológiai nézőpont szerint a vers kiemeli az egyéni kapcsolat fontosságát Isten és az ember között, valamint a reményt, hogy az elhagyott fél végül megtalálja a békét és az elégtételt.

Összességében, a vers teológiai szempontból a hűtlenség, a bocsánatkérés és a megbocsátás témáit járja körül, és különböző teológiai irányzatok nézőpontjait tükrözi. A Biblia, patrisztika és skolasztika segítségével felfedezhetjük az emberi kapcsolatok tanulságait és az Isteni megbocsátás lehetőségét.