Szeretlek téged, harcos, hősi költő,
zord hadvezér, te rettegett, te nagy,
ki a tiport magyarság szívbetöltő
tartalma, lángja, édes fénye vagy!

Nehéz kardoddal a tart apritottad,
s magad csatáztál, oroszlán-fiók.
Az angyaloknak fennről büszke tollad
szavára hozzánk kellett szállniok.

Szeretlek! Ámde akkor voltál legnagyobb,
hogy a teren mindenki elhagyott;
mart a török s a gyáva cenk zavart,

s te a jövendő századokba zúgva
a sváb ripőkre szóltál szörnyü búdba
kardodra csapva: Ne bántsd a magyart!


Elemzések

A vers Kosztolányi Dezső "Zrinyi, a költő" című alkotása. Az analízis során a magyar és nemzetközi irodalom területén felmerülő összefüggésekre fogunk térni.

Magyar irodalomban:

1. Formai szempontok: A vers szerkezete közel áll a hagyományos költői formákhoz, a rímes szabályokat betartva. Ez a klasszikus költészettel való kapcsolatát jelzi.
2. Témája: A vers témája a magyar költő és hadvezér, Zrínyi Miklós dicsőítése. Ez a történelmi hőstisztelő irodalom tradíciójába illeszkedik.
3. Nyelvezet: A versben használt nyelvezet emelkedett, ünnepélyes és fordulatos. Ez a klasszikus magyar költészet stílusjegyeire utal.

Nemzetközi irodalomban:

1. Hasonlóság a hősök tiszteletében: A versben megjelenő hős dicsőítése, a harcos jellemvonások kiemelése hasonlít más nemzetközi irodalmi művekben található hősképekhez. Például a görög eposzok vagy a shakespeari drámák.
2. Görög hatás: A versben a hős karakterét és cselekedeteit az antik görög mítoszokhoz hasonlítják, amikor a költői alkotásban az istenek és hősök közötti kapcsolatot elemzik.
3. Hőskultusz: A versben megjelenik a hőskultusz irodalmi motívuma, ami nemcsak a magyar, hanem számos más irodalomban is megjelenik. A hős tisztelete és dicsőségének megőrzése az emberi jellemvonásokat és az emberi sorsot meghaladja.

Ezen összefüggések elemzésével láthatjuk, hogy a vers kapcsolatban áll a magyar irodalmi hagyományokkal, kifejezi a történelmi hőskultuszt és találhatók benne nemzetközi irodalmi vonások is.

A fenti vers Kosztolányi Dezső Zrinyi című művének egy részlete, ami természettudományos szempontból is értelmezhető. A vers elején a költő bátran állítja, hogy szereti Zrínyi Miklóst, aki a történelmi háttérben harcos hadvezérként és hősi költőként tűnik fel. Az első sor költői képekkel jeleníti meg Zrínyi iránti ragaszkodását.

Azonban a vers további része már közelebb visz minket a természettudományhoz. A második versszakban Zrínyi ereje és harci képességeiről van szó, és itt találunk néhány olyan elemet, ami kapcsolatba hozható a mai természettudományos felfedezésekkel. Például a versben említett "angyaloknak fennről büszke tolla" azonosítható lehet madarak tollaival, amelyek adták az inspirációt az első repülőeszközök fejlesztéséhez. A tollak felhasználása a repülésben a madarak megfigyelésével kezdődött, majd az embernek sikerült megértenie a levegőáramlatokat, és létrehozni a repülőgépeket. Tehát a versben található angyalok tolla a madarak repülési képességével hozható kapcsolatba.

A harmadik versszakban pedig a versben Zrínyi által mondatott mondat, vagyis hogy "Ne bántsd a magyart!", a nemzeti identitáshoz és önállósághoz kapcsolódik. Azonban a mai természettudományos kutatásokban szerepet játszik a génkutatás, amelynek segítségével megérthetjük a népek közötti kapcsolatokat és a génáramlást az idők folyamán. Tehát a versben Zrínyi által kijelentett mondat kapcsolódhat a genetikához és a populációk közötti kapcsolatok vizsgálatához.

Összességében tehát a versben található elemek, mint például az angyalok tolla vagy a "Ne bántsd a magyart!" mondat, kapcsolatba hozhatók a mai természettudományos felfedezésekkel. Ez mutatja, hogy az irodalom és a természettudomány nem teljesen elkülönült területek, hanem kölcsönhatásban vannak egymással.

Az előadott vers Kosztolányi Dezső "Zrinyi, a költő" című művéből való. A vers szerzője méltatja és dicsőíti Zrínyi Miklóst, a híres magyar költőt és hadvezért. Az elemzés során a teológiai szempont kerül előtérbe, valamint kapcsolódási pontokat keresünk a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaihoz is.

A vers első négy sora Zrínyit a költészet és a hadvezéri képességei miatt emeli ki. A "harcos, hősi költő" jelzők azt mutatják, hogy Zrínyi nemcsak a hadvezérség terén volt tehetséges és sikeres, hanem költői műveinek is kimagasló értéke volt. Az az elismert tény, hogy "tiport magyarság szívbetöltő tartalma, lángja, édes fénye vagy", azt mutatja, hogy Zrínyi magyarságának, identitásának alapvető pillérei voltak azok az értékek és érzelmek, amelyeket a költői műveivel közvetített.

A következő sorok a fegyveres harcban nyújtott hősies teljesítményre utalnak. Az átvitt értelemben történő "apritás" cselekedetével Zrínyi megmentséget hozott a magyarságnak. Az "oroszlán-fiók" hasonlat a bátorság és hatalom jelképeként használt "oroszlán" jelzőt kapcsolja össze Zrínyi személyével, ami tovább erősíti a hősies képét. Az "angyaloknak fennről büszke tollad szavára hozzánk kellett szállniok" sorral pedig arra utal, hogy Zrínyi verseinek és vezetésének köszönhetően az angyalok is elérkeztek a magyarokhoz, vagyis Zrínyi költészete a spirituális világot is megszólította.

A vers további részében az elkövetkező időkre vonatkozóan megjelennek Zrínyi szavainak hatásai és jelentősége. A költő itt kifejezi, hogy bár szereti Zrínyit, az legnagyobb volt akkor, amikor mindenki elhagyta és szenvedett. A "mart a török s a gyáva cenk zavart" szavakkal arra utal, hogy Zrínyi a történelem során küzdött és szenvedett a török invázió és a hazai politikai helyzet miatt. Azonban még ezekben a nehéz időkben is képes volt előre látni és hatással lenni a jövendő századokra. A "a sváb ripőkre szóltál szörnyü búdba kardodra csapva: Ne bántsd a magyart!" sorral azt mutatja be a költő, hogy Zrínyi olyan szavakkal és tettekkel képes volt megvédni a magyarokat és az országot a külső fenyegetésektől.

Ami a bibliatudományt illeti, a vers nem közvetlenül hivatkozik a Bibliára vagy teológiai elemekre. Azonban megjelenik az angyalok szerepe, amelyek a keresztény teológiában fontos szerepet töltenek be, és kapcsolatban állnak az isteni kinyilatkoztatással. Az "angyaloknak fennről büszke tollad szavára hozzánk kellett szállniok" sorban érezhető az isteni befolyás és az angyalok közvetítő szerepe.

A patrisztika nézőpontjai a keresztény egyházi atyák és gondolkodók hagyományaira utalnak. A versben megjelennek olyan attribútumok, mint a hatalom, a hősiesség és a bátorság, amelyek köthetők az egyházi atyák által dicsért erényekhez, mint például a szentség és a küzdelem erénye. A versben Zrínyi a maga módján lehetne a keresztény erények megtestesítője.

A skolasztika nézőpontjai a középkori filozófiai iskolaira utalnak, amelyek a skolasztikus filozófiában kimondottan a teológiai kérdésekre koncentráltak. A versben megjelenő "ápvit értelemben történő aprítás" és az "oroszlán-fiók" hasonlat is az átvitt értelemben történő megfogalmazással jár együtt, ami a skolasztikus gondolkodás technikája lehetne. A vers több metaforája és szimbóluma szolgálhatna a középkori skolasztikus gondolkodás tanulmányozásához.

Az elemzés végén az is fontos kiemelni, hogy a fenti értelmezések elemző mégember véleményét tükrözik, nem feltétlenül Kosztolányi Dezső szándékait. Az irodalmi műveknek gyakran többféle interpretációja lehet, és különböző nézőpontokból értelmezhetők.