Én, ki tavaly még könnyű szívvel jártam,
forró sugárban,
most járok itt a sápadt, bús fagyok
fenyérein
és fölorditok: hol vagyok?

Testvéreim.

Volt egy kutyám,
s nem vertem ki, mikor haragos éjjel
a hóvihar acsarkodott a széllel,
csunyán.
S mikor beteg lett,
köré sereglett
a bánatom, a gondom.
Fölkeltem, hogy reá tekintsek,
úgy néztem, mint egy árva kincset.
Egész éjszaka virrasztottam otthon.

Aztán vásott és buta lázban
nem madarásztam,
mert szántam a madárfiókot, a picinykét.
Vígan kaszáló,
zöld, könnyü háló
zacskójával nem fogtam soha pillét.
Sohase ültem lesve régi cser-tőn,
vörös vadat nem űztem havas erdőn.
Kikerültem a gyíkok napos árkát.
El nem tapostam
a réteken a szentjános-bogárkát.

Mostan
elmondom nektek, emberek.
Csak ezt, csak ezt - könnyezzetek.

Elemzések

A vers elején a költő arról beszél, hogy korábban boldogan közlekedett a meleg sugárban, azonban most fagyos körülmények között jár és kérdőjelezi, hogy hol is van. Ez a természeti környezet változására utalhat, amelyet a globális felmelegedés és az éghajlatváltozás okozhat.

A költő említi az éjszaka beteg kutyájával való virrasztását, ami a költő és az állat közötti szoros kapcsolatot fejezi ki. Az ember és az állat közötti kapcsolat elemzése manapság is kutatott téma a viselkedéstudomány és a kutya viselkedése területén.

A költő arról is beszél, hogy nem vetett ki egy kutyát még akkor sem, amikor az éjjeli hóviharok miatt zűrzavar volt. Ez utalhat az emberi felelősségvállalásra az állatok irányában, különösen nehéz körülmények között.

A költő említést tesz arról is, hogy soha nem fogott madárfiókot, nem ült a cser-tőn, nem űzött vadat, és nem taposta el a szentjános-bogárkákat. Ez a természeti környezet védelmére és az állatok megóvására utalhat, amelyek a mai természettudomány és biológia alapvető témái.

Végül a költő arra buzdítja az embereket, hogy "könnyezzenek", ami lehet, hogy az emberi érzelmek és az empátia fontosságára utal, különösen a természeti világ és a környezet védelmében. Ez kapcsolódik a mai nap folyamatosan fejlődő pszichológiai kutatásokhoz és a klímaváltozással kapcsolatos érzékenység növekedéséhez.

A Kosztolányi Dezső "Szentbeszéd" című versét irodalomtudományi szempontból elemzendő. A vers a költői én hangján szólal meg, aki egy személyes vallomást tesz és elénk tárja bűntudatát, megbánását.

Az első szakaszban a költő arról beszél, hogy korábban könnyedén és boldogan járt, most azonban a hideg, sápadt fagyok között bolyong, és kérdőjelezi jelenlétét és állapotát. Ez a képi világ a költő lelkiállapotát és a megváltozott életkörülményeit fejezi ki.

A második szakaszban a költő egy kutyát említ, amelyet nem dobott ki a hideg éjszakákon, hanem szeretettel gondozott és vigyázott rá. A betegsége idején pedig nagy aggodalommal kísérte, értékesnek tekintette. Ez a jelenet a szeretet és felelősségvállalás fontosságát fejezi ki.

A harmadik szakaszban a költő megemlíti, hogy nem vadászott madarakra, nem fogta be a madárfiókot, mert nem akarta megsérteni a gyenge és törékeny teremtményeket. Nem üldözte le a vörös vadat a havas erdőkben, és kikerülte a napos árnyékokban leselkedő kígyókat. Nem taposta el a szántóföldeken játszadozó szentjános-bogarakat. Ezek a képek visszautasítják a természettel való durva bánásmódot és kimondják a szeretetteljes és tiszteletteljes viselkedés fontosságát.

A záró szakaszban a költő arra kéri az olvasókat, hogy könnyezzenek és megértsék a versben rejlő tanulságot. Ez a költő megváltozott lelkiállapotát, az önvádolást és a megbánást fejezi ki.

A vers tehát az érzékenységről, a felelősségvállalás fontosságáról és az emberi kapcsolatokról szól. Magyarországi kontextusban Kosztolányi Dezső egyik jellegzetes műve, amelyben a költő egyedi hangját és világlátását fejezi ki. Nemzetközi szépirodalom szempontjából pedig a verse az emberi érzelmek és az élet értékeinek egyetemes témáját érinti, így érvényesülhet számos irodalmi kultúrában.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, mélyebb jelentéseket hordoz magában. Az első négy sorban az én szerepének változását látjuk. A költő korábban könnyű szívvel járt, azaz boldog és vidám volt, ám most a sápadt, bús fagyok fenyeivel találkozik és kétségbeesetten kiált fel: "hol vagyok?". Ez a kiáltás a lelki elbizonytalanodásra és Isten elvesztett érzésére utalhat, vagy akár az emberi élet átmeneti jellegére és a végső céltalanságra való ráébredésre is.

A következő részben a testvéreimhez szól a költő. Ez a beszéd a patrisztikus gondolkodásra utalhat, amely szerint minden ember Isten gyermeke és testvére minden más embereknek. A patrisztika hangsúlyozza az emberi közösséget és az egyetemes emberi testvériséget, amely minden embert kötelez arra, hogy segítse, szeresse és elfogadja a másikat.

A "Volt egy kutyám" részben találkozunk a költő szeretetét kifejező képekkel és jelentésekkel. A kutyát nem verte ki a költő, még akkor sem, amikor a haragos éjszaka a hóvihar acsarkodott a széllel. Ez a személyes élmény a hitről és az elkötelezettségről szólhat, amelyet a költő érez a kutyája iránt, akárcsak Isten iránt. A betegség idején a költő gondoskodik a kutyáról és virraszt mellette, ez is a szeretet és hűség megnyilvánulása lehet, amelyeket a hit és a vallásgyakorlás is jelenthet.

A vers további részeiben a költő arról beszél, hogy soha nem ártott az állatoknak és a természeti környezetnek. Nem verte ki a madárfiókot, nem üldözte az állatokat, és óvatosan járt a réteken, hogy még a szentjános-bogarakkal sem tegyen kárt. Ez a költő etikus és tisztelettudó viselkedése az állatok és a természet iránt a skolasztikus gondolkodásra utalhat, amely hangsúlyozza az ember és a teremtett világ közti harmóniát és a teremtés tiszteletét.

Végül a költő arra kéri az embereket, hogy csak ezt, csak ezt hallgassák és könnyezzenek. Ez utalhat arra a teológiai nézőpontra, hogy az emberi érzelmek és az érzékenység fontosak a hit és vallás szempontjából. Az érzelmek és a könnyek a megtapasztalt isteni irgalom, kegyelem és szeretet jelei lehetnek, amelyek az emberi megszabadulást és az isteni lét megtapasztalását hozhatják el.

Összességében a vers teológiai jelentésekkel teli lehet és több teológiai nézőpontból is értelmezhető. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika megközelítéseinek figyelembe vétele mellett a személyes hit és vallási tapasztalat is meghatározó lehet a vers értelmezésében.