Szemem gyakorta visszanéz,
és úgy idézlek,
anyámnak atyja, régi gyógyszerész.
Arcodon mély magány jegye.
Te félreültél,
hogy mulatott cigánnyal a megye.
Azt mondják régi emberek,
tej, szódavíz volt
italod hangos asztalok megett.
Ruhádon nincs egy árva folt,
oly szűzi-rendes,
de körmöd a sok jódtól sárga volt.
Patikus-család hű fia,
könyved se volt több
csak egy latin, ó Pharmacopoea.
Bolyongtál a magyar mezőn,
lankadt zarándok,
fájó göröngyre estél könnyezőn.
Hányszor látlak, ifjú füvész,
alélva menni
egy tájon, hol az inség fütyörész.
Szívedbe méreg és virág,
bot a kezedben,
a válladon egy ócska hátizsák.
Ánizs, kamilla, jószagú
gyökér volt benne,
és benne volt, már benne volt a bú.