Minden fővárosban
lángol a ködből,
a harmadik vagy negyedik emeletről
egy rózsaszín lámpa.

Úgy ég a meredek
háztetők zavarában,
fönn a telefondrótok közt, a sötétben,
mint a mennyország,
mint gyermekkorom kis betlehemje,
mint az ismeretlen szerelem
elveszett paradicsoma.

Mily borzas hisztérika
tollászkodik alatta,
fejfájósan kavarva rumos teáját,
sűrű cigarettafüstben
olvasva egy
ponyvaregényt?

Mily elvált asszony cifrázza föl
az ócska, színes papírronggyal
elrontott életét?

Én nem tudom. De este, ha fázom
és céltalannak látszik az útam,
úgy nézek erre az ablakra,
mint egy kutya,
s ha fölmennék, talán
örökre ott maradnék.

Elemzések

A vers természettudományos szempontból nem közvetlenül kapcsolódik a mai legfrissebb felfedezésekhez vagy tudományos témákhoz. Azonban a természettudomány alkalmazható a verselemzés során a természeti jelenségek és az emberi tapasztalat összehasonlítására.

Az első részben a rózsaszín lámpára utalva a 'lángol a ködből' kifejezés metaforikus leírás lehet a városi fényekre, amelyek az éjszakában láthatóak. A modern kutatások azonban rámutattak, hogy a városi fények a mesterséges megvilágítás formájában negatív hatásokkal járhatnak a természetre és az élőlényekre, például a madarak migrációjára vagy az éjszakai égboltra.

A második részben a költeményben használt képek között a 'mennyország', a 'gyermekkorom kis betlehemje', és az 'elveszett paradicsoma' metaforák lehetnek a boldogság, ártatlanság és az idealizált helyek iránti vágyra. Az ilyen vágyak fontosak a pszichológia és az antropológia szempontjából, amelyek segíthetnek megérteni az emberi érzelmek és motivációk hátterét.

A harmadik részben a 'borzas hisztérika', a 'rumos tea', a 'cigarettafüst' és a 'ponyvaregény' utalhatnak az élet stresszére és az emberek különböző módjaira, ahogy ennek kezelésére próbálnak megoldást találni. A modern pszichológia és neurológia a stressz és az érzelmi jólét témájában végzett kutatásokkal foglalkozik, amelyek segíthetnek abban, hogy megértsük a stressz hatásait és kezelését.

Az utolsó részben a kutya metaforája és az 'örökre ott maradnék' kifejezés az otthonhoz, a megbékéléshez és a stabilitáshoz való vágyra utalhat. A kutatások a lelki egészség és a boldogság témájában kifejlesztették a pozitív pszichológia területét, amely arra összpontosít, hogy megértsék, mi tesz boldoggá az embereket és hogyan lehet elérni a társadalmi és pszichológiai jóllétet.

A vers Kosztolányi Dezső egyik legismertebb és legkedveltebb verse, amely számos fontos irodalomtudományi szempont szerint érdekes és értékes elemeket tartalmaz.

A vers kezdő sorai a fővárosokban lángoló rózsaszín lámpára fókuszálnak, ami a városok zajából, a ködből emelkedik ki. Ez a kép a modern városi életre utal, ahol az ember a nagy tömegben egyetlen fénypont lehet. Egyedüli és különleges elemként jelenik meg a harmadik vagy negyedik emeleten, amely a magaslati nézőpontot jelképezi, és az alulról felfelé tekintést sugallja.

A következő részben a versben a lámpa égése magasztosabb jelentéssel ruházódik fel, ahogy a mennyország és a gyermekkori betlehemhelyszín összevont metaforáival ábrázolja. Ez a vonal a vallásos és misztikus elemeket idézi fel, és az ismeretlen, elveszett szerelemre vonatkoztat.

Ezután a vers hangulata megváltozik, és a lírai én egy borzasztó, ellentmondásos képet fest az alatta élő nőről. Az asszony fejfájósan és piszkos módon igyekszik rendbehozni az életét, de csak olcsó, színes papírronggyal cifrázza fel azt. Ez a rész azt sugallja, hogy az emberi boldogság és elégedettség küzdelmes és nehezen elérhető.

A vers záró részében a lírai én elárulja, hogy nem tudja, ki az, aki az ablak mögött él, de mégis vonzódik hozzá. Ez az ablaké esélyt és reményt jelképez az életben.

A vers több magyar és nemzetközi irodalmi kontextussal is összekapcsolható. Például Kosztolányi Dezső műveinek kimagasló jelentősége és kiemelkedő helye van a magyar irodalomban. Az évszázadforduló utáni modernista stílusjegyei is érzékelhetők a versben, például a városi élet ábrázolása, a misztikus metaforák, a szokatlan képi megfogalmazások.

A versekben használt költői nyelv és képek is nemzetközileg értékesek. A mennyország és a betlehem metaforái univerzális vallásos motívumok, amelyek az élőbeszéd és a művészet egészén túlmutatnak. A rózsaszín lámpának lehetnek párhuzamai más világirodalmi művekben is, például Virginia Woolf To the Lighthouse című regényében. Ezenkívül a lírai én és a városi táj kontrasztja hasonlít más városi lírai művekhez, mint például T.S. Eliot The Waste Land című verséhez.

Ezen összefüggések és elemeik alapján a vers értékes műalkotás, amely magyar irodalmi kontextusban elhelyezhető és egyszersmind nemzetközi irodalomtudományi szempontból is releváns kapcsolódásokat mutat.