Az ócska csapszék szurtos rejtekén
mulat estente egy sovány legény,
mogorva, száraz egy szikár alak,
józan szemű, de részeg, mint a csap,
Hogy gondtalan beszél mindenki: les,
sunyi, gyanakvó, ám azért szives.
Kupáiból csorog mindennemű
vagyont érő arany- s rubin-nedű.
Csak egy pohárra hív, s nem dől ki százig...

Aztán, midőn a sok ivó elázik,
s az asztalok alatt horkol alul,
és trombitál a hő borgőz az orron,
és izzanak az arcok tűzbe, forrón,
részeg szemekkel néz szét kancsalul.
Fagyos fuvallat száll ki ajakán,
s egyszerre néma lesz és halavány.
A bor kifoly, a lámpa eltörik,
a gyertya szára is leég tövig.
S ő az alvók mellére térdepel,
lehull szeméről a hazug lepel.
Kivillan öblös, csontos durva álla,
s rontó hatalma diadalmaképp
a porba mászók homlokára lép.
S a szürke fényben áll vigyázva, várva.

A gyári munkás, aki küzdve hét nap
munkálkodott, s a nyolcadikra bért kap,
széles gyönyörrel húzza a gugyit,
mely lelkeket öl és agyat butít.
Velök elissza a szegény diák
jó özvegy anyja szűkös gázsiját,
körötte táncol meztelen a kéjlány,
a durva nóta szól sikongva, mélán,
és a poros lebujnak közepén
áll s ütemet ver a sovány legény.
Aztán kiáll a csapszék ajtajába,
s a habozókat vaskarral berántja.
Vékony, szelíd ábrándozók bejönnek,
s hódolnak a tilos, szines gyönyörnek.
Ürül a kancsó, nő a potrohuk,
isznak, de kedvük egyre szomorúbb,
véres szemük fáradt nézése bamba,
bámulnak az unott bizonytalanba,
s ásítozik boruk mellett henyén
az álomgyilkoló sovány legény.

S hogy végre szürkül a ködös, borult ég,
és tompa fénytől feltetszik a szurdék,
vígan kíséri hiveit haza,
a részeg munkást ágyba fekteti.
Vagy perpatvart kavar - s örül neki -
munkába jő a seprű, a kasza.
A gyenge asszony ordít szörnyüképp,
a férj üti, cibálja a fülét,
a vére foly, s csak rázza, döngeti,
az ágyba felriadnak gyermeki,
s látják az árnyban, a vértócsa mellett,
amint a cingár rém szemei nevetnek.

Az ócska csapszék szurtos rejtekén
így vígadoz a zord, sovány legény
és társakat mindenkoron talál,
köréje gyűl a megcsalt és az árva.
S a reszkető, üres gyönyörpohárba
piros bort önt a fekete halál.
És issza duzzadt ajkkal mindegyik,
míg végre az alkony elérkezik:
s ágyába dől a gyenge és beteg,
és egy szeles, sötét őszestelen
a bús, sovány legényke megjelen,
és tántorogva, rémülten hebeg:

"Menjünk aludni, léha cimbora.
Az éj sötét s már rég lejárt az óra,
eltört, legörbült ócska mutatója,
és elfogyott az élet színbora...!"

És rávigyorg kaszásan, feketén,
s karon ragadja a sovány legény.

Elemzések

A Kosztolányi Dezső Mors Bacchanalis című versét természettudományos szempontból vizsgálva, nem találunk közvetlen kapcsolódási pontokat a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. A vers inkább a humán oldalra koncentrál, a személyes érzelmekre és a társadalmi ábrázolásra fókuszál.

Az első részben a mai természettudományhoz leginkább köthető elem talán az "ájulás" élménye, amikor a résztvevők sok alkoholt fogyasztanak és részegségbe esnek. A részegség és az alkohol hatása manapság is kutatott téma a kognitív pszichológia és idegtudomány területén, de a vers ehhez nem tartalmaz részletesebb információkat vagy új felfedezéseket.

A második részben a munkások és diákok kalandjait írja le, akik szintén részt vesznek a mulatságban. Ebben a részben nincs közvetlen kapcsolódási pont a természettudományhoz.

A harmadik részben a verseben megjelenik a halál motívuma, amelyet az "élet színbora" kifejezés szimbolizál. Bár az emberi halál természettudományos vizsgálata - az élettani folyamatok, öregedés és halál mechanizmusának megértése - napjainkban is kutatott téma, a versben ez a motívum elsősorban az emberi élet és halál közötti ellentét szimbolikus ábrázolása.

Összességében a Kosztolányi Dezső Mors Bacchanalis verse kevés közvetlen kapcsolódási pontot mutat a mai természettudomány friss felfedezéseivel. A vers inkább az emberi érzelmeket, társadalmi viszonyokat és morális kérdéseket boncolgatja, amelyek természettudományos szempontból nem közvetlenül relevánsak.

A versről irodalomtudományi szempontból számos összefüggést lehet megfigyelni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Az első szempont a vers formai megvalósítása. A "Mors Bacchanalis" egy szabadvers, ami a modernista irodalmi irányzatok egyik jellemzője. Kosztolányi Dezső a versben nem követi a hagyományos rímelési, ritmikus és metrikus szabályokat, hanem törekszik a szabadabb versformára. Ezzel a technikával a verse sokkal szabadabb és dinamikusabb hangulatot kap.

Egy másik fontos összefüggés a versek hangulatában rejlik. Az "ócska csapszék", a "sovány legény" és a borral való mulatozás motívuma egy olyan hangulatot teremt, amit a líra évezredes hagyományaiban több szerző is megjelenít. A középkori lírában és a reneszánsz művekben gyakran találkozhatunk olyan versekkel, amelyek a mulandóság ábrázolásával és a földi örömök elérhetőségével foglalkoznak. A részeges, mulattatás szerepe sok klasszikus irodalmi műben megjelenik, mint például Shakespeare "Rómeó és Júlia" című művében.

A versben megjelenő motívumok és képek is érdekes összefüggésekre utalnak. Például, a "gyári munkás" képe olyan témákat vet fel, mint a társadalmi rétegek közötti különbségek és a munkásosztály életkörülményei. Ez a társadalmi kritika és az emberi sors ábrázolása olyan irodalmi művekben látható, mint Balzac vagy Dostojevszkij műveiben.

A versekben megjelenő hangulat és atmoszféra is fontos elem az irodalomtudomány szempontjából. A borozgatás, a részeges társaság és a sötét környezet megteremti a bús, szomorú légkört, amelyet a "Mors Bacchanalis" versében ábrázolnak. Ezt a hangulatot számos műben megtalálhatjuk, például Edgar Allan Poe vagy Charles Baudelaire verseiben, akik a sötét, melankolikus hangulattal és a halál motívumával foglalkoznak.

Összességében elmondható, hogy a "Mors Bacchanalis" vers irodalomtudományi szempontból számos összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. A formától a hangulaton és az ábrázolt motívumokon keresztül számos irodalmi hagyományhoz és művészeti irányzathoz kapcsolható.

Az "Mors Bacchanalis" című vers Kosztolányi Dezsőtől egy szimbolikus és allegorikus jelentéssel bíró mű. Teológiai szempontból elemezve a verset, néhány érdekes összefüggésre lehetünk figyelmesek.

A vers kezdetén a szereplő egy mulatozó, részeg ember, aki egy ócska csapszékben élvezi az alkoholt. Ebben a szakaszban felmerülhet a bűn és a bűnbánat témája, hiszen a részegség, az alkoholizmus, az élet elkerülése mögött a bűnös életforma és a lelkiismeret megszólalásának hiánya rejlik.

A vers további részében a fokozódó részegséggel és az ember romlottságával találkozunk. Az emberek elvesztik az irányt, horkolnak, az arcok eltorzulnak, és részeg szemekkel néznek kancsalul. Ebben a részben a bűnösök és azok szenvedése jelenik meg, ami a bibliai bűnbeesést idézi. A részegséget szimbolizáló bor kifolyik, a lámpa eltörik, és a gyertya leégeti magát. Ez a kép arra utal, hogy a bűn és az ártatlanok szenvedése semmivé lesz, és az emberek káoszhoz és pusztuláshoz vezet.

Következő részben megjelenik a legénynek a gyári munkás, aki lelkeket öl és agyat butító szórakozásra szánt fizetésével élvezi az alkoholt és a kényelmet. Ebben az összefüggésben a bűn és az istenkáromlás jelenik meg, hiszen az ember elfordeitett értékrendje és cselekedetei Isten akaratától való eltávolodását mutatják.

A következő szakaszban a vers további részleteiben az emberek szomorúsága, fáradtsága és üressége jelenik meg a gyönyör, a részegség és a bűn hatására. Az emberek bágyadtan élvezik a tilos gyönyöröket, de gyorsan vesztik érdeklődésüket, és szomorúak lesznek. Az álomgyilkoló, sovány legény jelenik meg, aki maga is álomra és ezáltal az élet menekülésére vágyik. Ez a rész utal a mennyország elérésére vágyó emberek örök hiábavalóságára, hiszen az élvezetek és a bűn rövid ideig tartanak, és az élet véget ér.

A vers zárásaként a szereplők alvásra térnek, de az életük végét jelentő kaszás a halált jeleníti meg. Ez az utolsó kép azt mutatja, hogy a bűn és a részegség hatása alatt maradt emberek nem találhatnak menedéket az életben, és végül a halál veszti el őket.

A vers teológiai szempontból tehát a bűn, a bűnbánat, az elidegenedés Isten akaratától és végül a halál témáit járja körbe. Ez a szimbolikus mű sok összefüggést mutat a Bibliában és a keresztény teológiában megfogalmazott tanításokkal, valamint az egyházi írásokra és a skolasztika gondolkodásra is utal. A középkori teológiai irányok, mint a patrisztika és a skolasztika, is foglalkoztak az emberi bűn és bűnbánat, valamint az ember halálának teológiája témáival. Ezeknek az irányzatoknak az elméletei és gondolatai rávilágíthatnak a vers teológiai jelentésére és mélységére.