A vers teológiai szempontból több értelmezést is magában hordozhat. Az alapvetően a halálhoz, a végső határhoz és ennek elfogadásához kapcsolódik. Az első négy sor arról szól, hogy az ember beletörődik az életében előforduló nehézségekbe és felfogja azokat, míg végül eléri a halál. Ez az értelmezés a bibliai szemlélettel is összecsenghet, hiszen a Biblia is hangsúlyozza, hogy az emberi élet tele van kihívásokkal és megpróbáltatásokkal.
A vers második szakasza az elszakadástól beszél, megemlíti az örök életet, amely messzire, mesebelivé válik. Ez a rész teológiai értelemben akár a vallásban való hit elvesztésére, vagy bizonytalanságra is utalhat. A szöveg összefüggése alkothat a bibliatudománnyal is, hiszen a Bibliában több olyan történet van, amelyekben az ember váratlanul találkozik isteni üzenetekkel, vagy elveszíti a hitét és szembesül a szkeptikus gondolatokkal.
A harmadik részben a sínek szimbolizálják az emberi élet "útját", amelyen végig kell menniük, miközben a bús idő robog felettük. Ez a rész összekapcsolódhat a skolasztika nézőpontjával is, amely az emberi életet a lélek örök sorsával és az örök élet követésével foglalkozik.
Az utolsó sorok arra utalnak, hogy amikor az ember a sínek közé esik és éli át a haláltól való félelmet és közeljövőt így felhatalmazva, megfogja azt ami örök: a lepke vagy a pillangók a törékenységet, az álom a reményt, a rémes a megpróbáltatást, és az édes pedig a boldogságot jelképezheti.
Ezen felül más értelmezések is elképzelhetők, például a verse az emberi élet szenvedésével és küzdelmeivel is foglalkozhat, amelyek, amikor az ember a sínek közé esik, még intenzívebbé válnak.