Mint a magnézium, amelyet éjszaka
gyújt meg a fényképész, úgy ég a holdvilág.
Egy nyári vendéglő tornácán tünődöm
egyedül az éjben, mint utolsó vendég,
s már tíz perce nézem egy rossz gyufatartó
két sánta gyufáját.
Kószáltam egész nap, nem volt hova lennem
a csillagok alatt, szaladtam, megálltam,
utcapadra ültem, fáktól tudakoltam,
miért vagyok árva.
Jajjaj, édesapám,
halott édesapám, egyetlen, igazi
férfirokonom te, aki úgy szerettél,
ha most látnál engem.
Ha kitörve sírod kapuján e csöndes,
rémszerű órában erre kódorognál
züllött kabátodban, melyben eltemettünk,
szakadt gombjaiddal, rongyosan-férgesen,
mert a halottak mind bús, régi csavargók.
Jaj, hogyha most látnád
elmúlt életednek fájó maradékát,
s amint közelednél a túlsó oldalon,
végtelen-ismerős
acélkék szemeddel lassan, szomorúan
reám tekintenél.

1932

Elemzések

A vers természettudományos szempontból számos elemmel rendelkezik, amelyek kapcsolhatók a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Elsőként érdemes megemlíteni a magnéziumot, amely a versben szimbolikusan jelenik meg. A magnézium egy kémiai elem, amelynek a felfedezése és tulajdonságai a kémiai kutatások eredményei. A magnéziumhoz hasonlítva a holdvilág égése azt jelenti, hogy a holdfelszín fénye az éjszaka sötétjében jelenik meg. Ez a jelenség az optikai tudomány és az asztrofizika területén fontos.

A versben szerepel a nyári vendéglő tornácán való tünődés is, ami hozható kapcsolatba a környezeti tudománnyal. A vendéglő környezete, a természeti elemek megfigyelése és az ember és a természet kapcsolatának megjelenítése a természetvédelemmel és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos

Továbbá a versben megjelenik az édesapával való féltve őrzött kapcsolat. Egy olyan időpontban íródott a vers, amikor az orvostudomány már elismerte a genetikai öröklés szerepét. A költő a halott édesapával való párbeszédben a családi öröklésre utal, ami a modern genetikai kutatásokkal is összefüggésbe hozható.

A vers továbbá metaforákat is tartalmaz, amelyek a természetvilággal kapcsolatosak. Például az eltemetett kabát, a rongyosan-férgesen szakadt gombok vagy az acélkék szemek mind olyan elemek, amelyek kapcsolatba hozhatóak a természettel és annak változásaival.

Mindent összevetve, Kosztolányi Dezső versének elemzése a természettudományos szempontból számos kapcsolódási ponttal rendelkezik. A versben megjelenő elemek, mint a magnézium, a holdvilág és a természeti környezet, a modern természettudomány és a kutatások által felismert jelenségekhez kapcsolhatóak. Emellett a kapcsolat az édesapával és a családi örökléssel is utalhat a genetika és az orvostudomány fejlődésére.

A vers Kosztolányi Dezső "Mint a magnézium..." című alkotása. Az alábbiakban elemzem a verset irodalomtudományi szempontból, figyelembe véve a magyar és az nemzetközi szépirodalmat.

1. Alkotói szándék: A vers fő témája a szomorúság, a magány és az elhagyatottság érzése. Kosztolányi Dezső ebben a versben az apja halálával kapcsolatos fájdalmat és a gyászt dolgozza fel. Ez a vers a szerző érzelmi állapotára és egyéni élményeire épít.

2. Formai jellemzők: A versben 12 sor található, amelyek többnyire azonos hosszúságúak. Ez egy szigorú rímes forma, ahol a sorok végén az "a" és "á" mássalhangzók váltakoznak. Ez a rímes rendszer segít a vers zeneiségének és ritmusának kialakulásában.

3. Szimbolizmus: A magnézium, a fényképész és a holdvilág jelképes elemek, amelyek segítenek a versben átadni a fájdalmat és a magányt. A magnézium, mint gyújtóanyag, az elhunyt édesapa emlékét idézi fel, a holdvilág pedig az éjszakai magányt és ürességet jelképezi.

4. Nyelvi megoldások: A versben megtalálhatók a költői képek és a metaforák, amelyek színessé és érzékletessé teszik a szöveget. Például a "kódorognál züllött kabátodban" vagy az "acélkék szemed" kifejezések élénk képeket festenek a olvasó elméjében.

5. Motívumok: A szomorúság, a halál, a magány és az apai szeretet olyan motívumok, amelyek végigvonulnak a versben. Ezek az univerzális témák nemcsak a magyar irodalomban, hanem a nemzetközi szépirodalomban is gyakran jelennek meg.

6. Stílus és hangulat: A vers szomorú és melankolikus hangulatú. Kosztolányi Dezső nyelvezete és megfogalmazása érzékeny és érzelmi töltéssel bír. A vers közvetlen és őszinte hangot üt meg, amely átjut az olvasóhoz és elérzi az érzelmeket.

Összességében a "Mint a magnézium..." egy lírai alkotás, amely emléket állít egy szomorú eseménynek és a gyásznak. Megtalálhatók benne olyan irodalmi elemek, amelyek mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban előfordulnak, valamint olyan tartalmi és formai jellemzők, amelyek segítik az érzelmek és az élmények átadását az olvasónak.

A vers általánosságban teológiai témákat feszeget, és több szempontból is érdekes elemeket tartalmaz.

Az első kifejeződés a magnéziumhoz való hasonlat, amely az éjszakát és a holdvilágot kapcsolja össze. A magnéziumtól kelt fény metaforikusan az igazságot vagy az isteni jelenlétet szimbolizálhatja. A holdvilág pedig tradicionálisan a misztikus, spirituális vagy transzcendens erőket testesíti meg. A vers első képsorán keresztül az éjben való tünődés és a holdfény irányítja a figyelmet a fény és sötétség, az ismeret és kétség közötti kontrasztra.

A következő sorokban a költő a vendéglő tornácán egyedül találja magát az éjszakában, mint utolsó vendég. Ez lehetőséget ad a magányos elmélkedésre és a belső világával való találkozásra. A vendéglő tornáca a közösséget szimbolizálhatja, amelyben az emberek társaságot keresnek a magányosságukban. Tehát a magányosság a spirituális tapasztalatot és a belső elemzést szolgálja.

A következő részben a költő visszaemlékezik arra a napra, amikor az utcán bolyong és megáll. A csillagok alatt tartózkodása újabb misztikus dimenzióval ruházza fel a verset, és a természeti elemekkel való kapcsolat arra utalhat, hogy a költő az Úr jelenlétét keresi a teremtett világban.

Ezután az árvaságról és az édesapjáról szól az elmélkedés. Az édesapára való emlékezés kifejezi a szeretetet és az elvesztett kapcsolat hiányát. Az édesapa halála és az árvává vállás megérthetően a fájdalmat és a veszteségélményt hordozza magában. A halott édesapának való visszatérés a költő számára megkönnyebbülést nyújthat, mivel folytatódhat a szellemi kapcsolat és a szeretet az élet és a halál határán túl.

A vers végén láthatóvá válik a költő reménykedése, hogy az édesapja közelgő szellemeként való megtapasztalása végül ismerőssé és végleges találkozássá válhat. Az acélkék szemek a szellemi vagy isteni átláthatóságot, valamint a katarzist és megszentelődést szimbolizálhatják. A költőnek a végtelen ismerős szomorú tekintése az elfogadás és a megértés pillanatával zárul, amikor megkapja a békét és az értelmet az életében.

Bibliatudományi szempontból az érdekes elemek közé tartozik az istenséggel és a spirituális tapasztalatokkal való kapcsolat is. A versben a természet és az emberi tapasztalatok egyaránt képesek Isten jelenlétét megmutatni. Ezenkívül a szellemi kapcsolat a halott szeretteivel és az édesapa szellemével reflektálhat az elődektől való lelki örökség fogalmára és a folytonosság érzésére.

A patrisztika szempontjából a vers misztikus vonatkozásai kiemelkednek. A holdvilág és a magnéziumhoz hasonlított fények metaforikusan a spirituális megvilágosodást és az isteni jelenlétet jelképezik. A magányos tünődés és a természettel való kapcsolat pedig helyet ad a személyes kérlelésnek, melyben a költő többet tudhat meg Istenné válásának folyamatáról.

A skolasztika szempontjából a vers dialógusot teremt a hit és a kétség között, ahol a költő keresi az igazságot és az értelmet mind a mindennapi tapasztalataiban, mind az érzelmekben. A váltógazdagság és a kontrasztok a világi tapasztalatok racionális elemzésére és értelmezésére utalnak. Ez a fajta összekapcsolás és elemzés felülmúlja a hagyományos dualista elképzeléseket, és lehetővé teszi a spirituális és a földi élet összetartozásának felismerését.

Azonban fontos megjegyezni, hogy a versek értelmezése mindig szubjektív lehet és függ az olvasó egyéni tapasztalatától és világnézetétől. A fentiekben bemutatott értelmezés csak egy lehetséges megközelítés a vers teológiai szempontból való vizsgálatához.