Mily messze van éntőlem már az ég.
Mily messze vannak már a csillagok,
az Üllői-út is mily végtelen.

Az elhagyott vasárnap-éjszakán
izzó kohóként ég a klinika.
Zúgnak sötéten a kórházi fák.

A hosszú úton könny van és szemét.
Vér és szemét, csak bánat és szemét.
Emlékeinknek lombja is szemét.

Cél nélkül itt egy ember mendegél.
Olyan az arca, mint az a tükör,
amelybe egyszer éjjel néztem én.

Próbál fütyülni, szája megvacog.
Előre néz, megáll, most visszanéz.
Egy vaskorlátra ráborulva sír.


Elemzések

A vers egyik lehetséges értelmezése az emberi elidegenedést és szorongást ábrázolja. Az "éntőlem már az ég" kifejezés azt sugallja, hogy az ember távol áll a magasztos és spirituális dolgoktól. A csillagok és az Üllői út végtelen távoliak, így az ember elveszettnek és jelentéktelennek érezheti magát a világban.

A vers másik fontos eleme a kórház és a betegség képe. Az "izzó kohóként ég a klinika" és a "zúgnak sötéten a kórházi fák" megadja a vers hangulatát, ahol a betegség és a szenvedés jelen van. Az utalások a vérre, a bánatra és a szemétre tovább erősítik a kilátástalanságot és a kétségbeesést.

Az emberi elidegenedés és a betegség képei átjárják a magyar irodalmat és költészetet. Például József Attilának az "Elhangzott hang" című verse szintén a szorongás és a kilátástalanság érzését fejezi ki. Az "izzó kohók" képe a "Tűzrablók" című Kosztolányi-versben is megjelenik, amelyben a szenvedés és a tűz motívuma jelen van.

A vers nemzetközi összefüggései közé sorolható Albert Camus "Az idegen" című regénye és Franz Kafka művei, amelyek szintén az emberek elidegenedését és kilátástalanságát mutatják be. Az ember általában küzd a helyéért a világban, és gyakran elveszíti kapcsolatát a magasabb rendű dolgokkal. Ezek a témák átfedik a világirodalmat és az irodalmi tradíciókat.

A vers első sorában Kosztolányi arra utal, hogy tőle milyen messze van az ég. Ebből természettudományos szempontból azt lehetne kiolvasni, hogy Kosztolányi ismeri az égbolt végtelen távolságát és a csillagok messzeségét, ami a mai asztrofizikai kutatásokban is alapvető téma. A versekben rámutat az Üllői-út végtelenségére is, ez pedig az univerzum végtelensége lehetne, amelyet a mai kutatások is megvizsgálnak.

A második bekezdésben Kosztolányi a klinika épületét írja le, amely izzó kohóként ég. Ez a leírás az épület hőmérsékletét és energiáját mutatja, ami természettudományos szempontból a fúziós reakciókra vagy akár az ember által előállított hőforrásokra hajazhat. Emellett a kórházi fák zúgása is természeti elem, amely a levelek, ágak mozgását és a természet hangulatát idézi.

A következő részben Kosztolányi a hosszú útról beszél, amely tele van könnyekkel és szeméttel. Ez a leírás lehet utalás a társadalmi problémákra, például a környezetszennyezésre, amelynek következményei között szerepelhet a szemét és a vízszennyezés. A vér és szemét említése pedig utalhat akár a háborúk okozta pusztításra is.

A következő sorokban Kosztolányi egy cél nélküli ember megfigyelését adja elő. Az arca "olyan, mint az a tükör", amelybe egyszer éjjel nézett. Ez lehet utalás az önreflexióra és a belső lelkiállapotra. Emellett az ember vaskorlátra való ráborulása, majd sírása is lehet jelképes az emberi szenvedésekre és nehézségekre.

Összességében a vers több olyan elemet tartalmaz, amelyek szoros kapcsolatba hozhatók a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel és kutatási eredményeivel. Ezek a kapcsolatok az égbolt és az univerzum végtelenségére, az energia előállítására, a környezetszennyezésre vagy akár az emberi pszichológiára vonatkoznak.

A vers teológiai szempontból történő elemzéséhez először is fel kell tárni az alapvető üzenetét és hangulatát. A versben folyamatosan visszatérő motívumok a távolság, a szenvedés és a reménytelenség. Az első sor arról szól, hogy mennyire távolinak érzi az ég, ami a spirituális dimenzióra utal. Ez azt mutatja, hogy a költőben elidegenedés, távolodás érzése van a transzcendens isteni létetől.

Az "izzó kohóként ég a klinika" és "zúgnak sötéten a kórházi fák" sorok visszatértetnek a földi szenvedéshez és a halandó emberi vágyakhoz. A versek képei sötétséget és reménytelenséget sugallnak. A "könny" és "vér" szavak a fájdalmat és a halál képét jelenítik meg, míg a "szemét" és "bánat" a széteső és értéktelenné váló világot jelképezik. A "lomb" szintén romlást és pusztulást sugall, ezáltal a múlás és a halandóság képét erősítve.

A költő saját életének tapasztalatairól beszél, amikor mondja, hogy "célnélkül itt egy ember mendegél". Ez a céltalanság és az értelmetlenség érzése megnyilvánul a versben és a személyes megtapasztalásban egyaránt. Az "arca, mint az a tükör, amelybe egyszer éjjel néztem én" sor egy töréspontot jelöl, amikor a költő felismerte önmagában a hiábavalóságot és az elidegenedést.

Ha a verset bibliatudományi nézőpontból nézzük, akkor a transzcendenciával való kapcsolat hiányának és az ember eltávolodásának képe tárul elénk. A költőnek olyan érzése van, mintha a távolság istennel és az égi jelenségekkel, a csillagokkal megakadályozná őt a kapcsolatteremtésben. Ez a költő spirituális válságának képét vetíti elő.

A patrisztikus szempontból a versben megnyilvánuló fájdalom és reménytelenség az emberek által elkövetett bűnökre és az emberi természet hibáira utal. Az ember tévelygése és elidegenedése folyamatosan jelen van a versben. A bűnök következtében az ember elhagyatott, szenved és képtelen a helyes irányt megtalálni az életében.

A skolasztika szerint az emberi tapasztalat a véges és romlandó világban való lehetetlenségre és a lélek végtelenségének felfedezésére utal. A versekben megjelenő szemét, romlás és halál jelképezik a földi lét romlottságát, míg az "éntől már messze van az ég" a végtelenségre való vágyat adja elő. Az emberi élet következtében az emberi lélek szomjazza a transzcendenciát, és talán ebben rejlik annak a remény adta motivációja, hogy újra a kapcsolatot keresse Istenhez, és megtalálja a helyes utat az életében.

A vers nagyon személyes és sötét hangvételű, és általános emberi tapasztalatokat és érzelmeket fejez ki. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai segítenek megérteni a vers teológiai kontextusát, és kinyitják az utat a költő személyes vallásos tapasztalatának és kérdéseinek megértéséhez.