Kosztolányi Dezső "Legenda" című verse a 20. századi magyar irodalom egyik jelentős alkotása. Az alábbi elemzés során összefüggéseket találhatunk a magyar és nemzetközi irodalom területén is.
Formai szempontból látható, hogy a vers négy 4 soros, zárt versszakból áll, egy terjedelmes blokkba rendezve. Ez a versforma az idősebb és kortárs magyar líra hagyományos formájába illik. Az egész versnek egy egységes ritmusa és dallama van, ami erősíti a monotonitást, a fizikai létezés ismétlődését. Az egységes versritmus által azt a benyomást kelti, mintha a költemény egy hosszú mondatként vagy gondolatként szólna hozzánk. A rímek biztosítják a vers strukturális koherenciáját.
A versekben felbukkanó motívumok – a szél, a szoba, a cigaretta, a rokkant szív – hagyományos, szimbolikus jelentőséggel bírnak. A szél a változást, az elszabadulást szimbolizálhatja. A szoba egy bezártság érzetét kelti, ami a költő lelkiállapotát tükrözi. A cigaretta és a rokkant szív metaforikusan utalhat a szenvedésre, a fájdalomra. Ezek az átvitt jelentésű szimbólumok a szerző élményeit és érzéseit közvetítik a versen keresztül.
A vers tartalmi szinten is több értelmezési réteget rejteget. Az első három versszakban egy rejtélyes alakról van szó, aki beszél, hallgat, mozog. Ez az alak önmagától függetlenül meghal és életben sem marad, ami a múlandó és halandó jelzőkkel illeti. Az utolsó versszakban a költő találkozik ezzel az alakkal, és azt mondja, hogy minden, ami a világban történik, légkörében járva mind legendává válik. Ez a szóba a költői mű alkotására, valamint az öröklétre is utalhat.
A vers ugyanakkor több általánosabb összefüggést is felvethet, amelyek az irodalom egészében értelmezhetőek. Az egyik ilyen összefüggés a modernista irodalmi stílusot a 20. század elejének jellegzetességeivel, amelyek a költők és írók nyelvi, formai és tartalmi innovációit mutatják.
A vers nemzetközi összefüggései közül kiemelhető T. S. Eliot "Üres föld" című költeményével való rokonsága. Mindkét vers a modernista líra jellemzőit hordozza, mint a költészeti forma kísérletezése, az idő és halál motívumainak feldolgozása, valamint az egyéni lelkiállapotok kifejezése. A vers az ismert irodalmi művekhez hasonlítva mindinkább legendává változik, azaz a költői alkotások egyfajta megörökítése, ami szintén kapcsolódik az irodalomtudományi elemzéshez.
Ezzel a verssel Kosztolányi Dezső képes volt egy erőteljes és lényegre törő költeményt alkotni, amely sokszínűségével és mélységével irodalomtudományi értelemben is fontos és értékes műve a magyar irodalomnak.