Lánc, lánc, eszterlánc,
eszterlánci cérna,
kisleányok bús körében
kergetőzöm én ma.
Nincs semmi aranyom,
jobbra-balra löknek,
körbe-körbe, egyre körbe,
láncán kis kezöknek.
Merre menjek, szóljatok,
hátra vagy előre?
Az erdőbe megbotoltam,
egy nagy, csúnya kőbe.
Voltam én is jófiú,
Istenem, de régen,
csigabigát én is hívtam
künn a régi réten.
Verset mondtam én is ám
gilicemadárra,
magyar gyerek gyógyította,
török gyerek vágta.
Jártam az erdőben is
csillagot keresve,
aranykapun én is bújtam,
és aludtam este.
Nézzetek rám, húgaim,
éjjel most nem alszom,
bámulom a holdvilágot,
véres már az arcom.
Nézzetek rám, lelkeim,
a cipőm levásott,
körmeimmel, kárörömmel
csúnya gödröt ások.
Szánjatok meg, szíveim,
rongyos a kabátom,
szédül a lánc, szédül a tánc,
már utam se látom.
Szeretem a láncot én,
de úgy fáj e sok lánc,
szeretem a táncot is én,
csakhogy ez pokoltánc.
Engedjetek innen el,
hagyjatok magamra,
este szépen süt a lámpám,
este jó a kamra.
Hagyjatok szaladni még,
tündérekbe hinni,
fehér csészéből szelíden
fehér tejet inni.


Elemzések

A vers a láncszimbólum köré épül, amely több összefüggésben is megjelenik az irodalom történetében. A lánc jelentése lehet például az összetartozás, a kötődés vagy az elnyomás.

A magyar irodalomban a lánc motívuma többek között a költő József Attilához is kapcsolódik, aki Láncot húz a lelkemre című versében használja ezt a szimbólumot. Kosztolányi Dezső versében is hasonlóképpen érvényesül a lánc kötőerejének és fájdalmának kifejezése.

Nemzetközi irodalomtudományi szempontból a lánc motívuma a romantikus költészetben szintén fontos szerepet kap. A romantikus költők gyakran használtak szimbólumokat és képeket a kötődés és a szenvedés kifejezésére. A lánc motívum következetesen jelenik meg például a német költő Friedrich Schiller műveiben, ahol a lánc a szabadság hiányát és az emberek befolyásolását jelképezi.

Kosztolányi versében további összefüggést találhatunk a gyerekkor és az elidegenedés között. A magyar irodalomban számos mű foglalkozik a gyermeki élmények elvesztésével és az ártatlanság elvesztésével, ilyen például Kosztolányi saját életéről szóló A kivégzett című műve.

Nemzetközi szempontból a lánc motívum kapcsolatban állhat a modernitás és a városi élet közötti ellentéttel. Az urbanizáció és az ipari fejlődés hatására a természethez és az ősi hagyományokhoz való kötődés sok helyen megszűnt, és az emberek elidegenedtek egymástól és önmaguktól.

Összességében a Kosztolányi Dezső Lánc, lánc című vers számos összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom területén. A lánc szimbóluma kapcsolatban áll a kötődéssel, a szenvedéssel és az elidegenedéssel, és a gyermeki élmények elvesztését és a modernitás kihívásait is megjeleníti.

A vers teológiai értelmezése alapvetően a lelki szenvedés, a remény elvesztése és a tragikus emberi állapot témájára összpontosít. A következőkben bemutatom a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait, amelyek segíthetnek az értelmezésben.

Bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő lánc és eszterlánc többféle bibliai utalásra is utalhat. Az eszterlánc a Zsoltárok könyvében (45:14) található, ahol Isten népét szimbolizálja. Ez a szimbólum kapcsolatban lehet azzal a harcra való utalással, amit a vers főszereplője tapasztal. A lánc továbbá a bűn és a lelkifogság jelképévé is válhat, amely az emberi szenvedés és benső nyomorúság ábrázolására szolgál. A vers végén található remény hiánya továbbá utalhat az Istenhez és a valláshoz való kapcsolat elvesztésére.

Patrisztika szempontjából a vers próbálja lefesteni az emberi bűn és romlottság képét. Az emberi kétségbeesés, a lelkiismeretfurdalás és a reménytelenség ábrázolása egyaránt jelen van a versben. Az emberi gyarlóság és bűnösség előtérbe kerül, és a versben megjelenő képek, mint például a vér arcon és a szédülés a táncban, a lelkiismeret teherét jelzik. A patrisztika hangsúlyozza az ember Istentől való eltávolodását és a bűn következményeit.

Skolasztika nézőpontjából a vers lehetőséget ad az emberek önreflexióra és az önmegtagadás jelentőségének felismerésére. A láncok és a körben forgás képei azt a belső harcot mutatják, amit az ember vív önmagával és a körülötte lévő világgal. A szellemi keresés, a hit elvesztése és a világi kísértések mind-mind központi témák a skolasztika számára. Az emberi lét kétsége és megkérdőjelezése a skolasztika fókuszába esik, amelynek során az emberi vágyak és szenvedélyek elutasításra kerülnek a belső önismeret és az Istenhez való közeledés érdekében.

Ezen felül, bár nincs közvetlen kapcsolat a vers és a vallási nézetek között, a szöveg általánosan ismerős témákat érint, mint például a szenvedés, a szorongás és a remény elvesztése. A versből áradó bánat és elkeseredés az emberi tapasztalatok univerzális vonásai, amelyeket minden vallás megpróbál megérteni és megmagyarázni.

Overall, a vers teológiai értelmezése a lánc és eszterlánc motívumainak, a bűn és lelkiismeret kérdéseinek, valamint az emberi reménytelenség és keresés témáinak a megértésén alapulhat a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai alapján. Ezek a nézőpontok segíthetnek abban, hogy a vers mélyebb jelentést nyerjen és hozzájáruljanak a közönség lelki fejlődéséhez és megértéséhez.

A verselemzés során a vers természettudományos szempontból történő értelmezésére fogunk összpontosítani, és kapcsolódást fogunk találni a legfrissebb természettudományos felfedezésekhez.

A versben előfordul néhány olyan elem, amelyet a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatba lehet hozni. A legérdekesebb kérdés, hogy a vers mely részei vonatkozhatnak ezekre az aktualitásokra.

Az egyik ilyen elem lehet a vers elején található "kisleányok bús körében kergetőzöm én ma" sor. Ez a szakasz arra utalhat, hogy a költő a gyermekkori játékok és az öröm élményét élvezi. A legfrissebb kutatások szerint a játék és az öröm hatása pozitív hatással van az agy fejlődésére és a mentális egészségre. Az agyi kutatások azt mutatják, hogy a boldogságra való törekvés és a pozitív érzelmek fontos tényezői a jó egészségnek és az agy fejlődésének.

A versben található "csigabiga", "csillagot keresve" és "aranykapu" motívumok is érdekesek lehetnek a természettudomány szempontjából. A modern csillagászat és asztrofizika kutatások segítségével megismerhetjük a távoli csillagokat és az univerzum keletkezését. A "csillagot keresve" sor arra utalhat, hogy a költő érdeklődéssel és meglepetéssel figyeli az éjszakai égboltot, és talán képzeletében utazik az űrben.

A szövegben előforduló "lánc" és "láncán kis kezöknek" motívumok is relevantek lehetnek. A legújabb fejlesztések az anyagtudomány terén lehetővé teszik az anyagok szilárdságának és tulajdonságainak manipulálását. Az olyan anyagok, mint a szén nanocsövek vagy a grafén, a molekuláris láncok sorának manipulációjával lehetővé teszik új anyagok létrehozását, amelyek lehetnek például erősebbek és könnyebbek, mint a jelenlegi anyagok.

A vers végén található "fehér csészéből szelíden fehér tejet inni" sorban is találhatunk relevanciát a természettudományhoz. Az élelmiszeripar és a táplálkozási tudomány területén folytatott kutatások eredményeként olyan ételek és italok jelenhetnek meg a piacon, amelyek egészségesek és táplálóak, miközben tetszetősek és élvezhetőek is.

Ezenkívül, a versben előforduló a természeti elemeken alapuló képek (pl. erdő, holdvilág) és az emberi élet és tapasztalatok belső és külső világával kapcsolatos megfigyelések szintén relevánsak a modern természettudományos kutatásokhoz és felfedezésekhez. Az ember és a természet kapcsolata és kölcsönhatása továbbra is fontos téma a fiatalabb generációk számára, és a természettudományos kutatások révén egyre több információval és megértéssel rendelkezünk erről a kapcsolatról.

Összességében a Kosztolányi Dezső vers természettudományos szempontból történő elemzése bemutatja, hogy még egy klasszikus vers is kapcsolódhat a legfrissebb természettudományos felfedezésekhez. Egyes képek és motívumok egyaránt lehetnek értelmezhetők a természettudományban elért haladással és az emberi tapasztalatokkal kapcsolatban.