Ha meghalok majd, mélyre ássatok
gyarló valómban meg ne lássatok,
ködként inogjon eltűnt társatok,
s nekem, szegénynek, megbocsássatok.

Ne nézzétek karomat-térdemet,
csak szándokom és ne az érdemet,
mi vérzik és fáj most mellem megett,
azon lehet akkor megmérnetek.

Önváddal és mérgekkel olykoron
vertem magam füstös-boros toron,
mindig a kín volt ólmos ostorom,
mindig magány a mély monostorom.

Vétkeztem itt s vétkeztek ellenem,
bár senki úgy, mint lázadt szellemem,
az sarkantyúzott szünös-szüntelen,
s ezért vagyok én bűnös-büntelen.

De a komor szemet el nem birom,
örök gyehenna lesz attól sirom,
nézd, fél a lelkem, mint hulló szirom,
legyen az irgalom az én biróm.

Azzal, mi biztos és szilárd-igaz,
holtomban új halálba taszitasz,
aki halandó, folyvást botlik az,
számomra csak a kétes a vigasz.

A kancsal emlék szépitsen tovább,
mint hold, mely a felhőkön oson át,
s széthordva megbocsátó mosolyát,
ezüstté büvöl minden pocsolyát.


Elemzések

Kosztolányi Dezső "Könyörgés az ittmaradókhoz" című versét irodalomtudományi szempontból elemzhetjük.

A vers tartalmilag és formailag is számos kapcsolódási ponttal rendelkezik a magyar és nemzetközi szépirodalom területén.

1. Magyar szépirodalom:
- Kosztolányi Dezső művei között a vers hallgatólagosan is kapcsolódnak egyik-másik költeményéhez, pl. szentimentalizmus és szimbolizmus jegyeit is viselő versekhez.
- A magyar lírában voltak olyan költők, például Ady Endre, aki hasonlóan önmarcangoló hangvétellel dolgozott.
- Kosztolányi verseiben jelen van az esszencializmus, a szerelem motívuma és a haláltémát is feldolgozza, melyek megtalálhatóak más kortárs magyar költők műveiben is.

2. Nemzetközi szépirodalom:
- Az önvád és lelki küzdelmek témái meglelhetőek a világirodalomban is. Pl. Fjodor Dosztojevszkij Oroszországban, vagy Arthur Rimbaud Franciaországban írott műveiben.
- A szimbolizmus jegyei is fellelhetőek a versben, melyek kapcsolódnak az európai szimbolista irányzathoz. Például Paul Verlaine, vagy Stéphane Mallarmé művészetében.

A vers formai jellegzetességei közül például a rímképlete, a sorok hosszúsága és a strófák rendszere is lehetne szó a magyar és nemzetközi lírai hagyományban alkalmazott formai megoldásokról.

Kosztolányi Dezső Könyörgés az ittmaradókhoz című vers nem túl sok kapcsolódási pontot hordoz a mai természettudományos felfedezésekhez. A vers inkább a költő egzisztenciális kérdéseivel foglalkozik, a belső világát, a lelki-szellemi folyamatokat tárja elénk. Ennek ellenére néhány elemet ki lehet emelni, amely kapcsolatban állhat a modern természettudománnyal:

1. „Ködként inogjon eltűnt társatok” - A köd és az időjárás jelenségei az atmoszféra tudományának részét képezik, amelyben a meteorológusok vizsgálják az időjárás-képződési folyamatokat.

2. „Ne nézzétek karomat-térdemet” - Az emberi test anatómiája és fiziológiája is fontos terület a modern orvostudományban és biológiai kutatásokban. A versben említett testrészek, kar és térd összeköthetőek az emberi test kutatásával.

3. „Önváddal és mérgekkel olykoron” - Az anyagok kémiai tulajdonságai, a vegyi folyamatok és reakciók tanulmányozása szintén fontos része a természettudományoknak.

4. „a kín volt ólmos ostorom” - Fájdalom, fájdalomcsillapítás és pszichológiai hatásai a fájdalomnak kapcsolatba hozhatók például a neurológiai kutatásokkal.

5. „De a komor szemet el nem birom” - Az emberi költészet és pszichológiai folyamatok vizsgálata szintén kapcsolódhat a modern pszichológiai kutatásokhoz.

Fontos megemlíteni, hogy a vers főként a költő személyes érzéseit tárja elénk, így inkább a belső világát, a lelki-szellemi konfliktusait fejezi ki. A közvetlen kapcsolódás a természettudományhoz inkább a társadalmi és kulturális háttér képezi, és nem annyira a konkrét tudományos felfedezések.

A vers teológiai szempontból azt a kérdést veti fel, hogy hogyan viszonyul az elhunyt a hátramaradókhoz és az Istenhez. Az alábbiakban részletesen foglalkozom a vers bibliai, patrisztikus és skolasztikus értelmezési lehetőségeivel.

Bibliai szempontból először is észrevehetjük, hogy a vers vallásos szóhasználatot használ, mint például "ködként inogjon" vagy "szándokom". A halál utáni elveszítés és a feledés motívumai az ószövetségi zsoltárokban és a Prédikátor könyvében is megjelennek. Az elhunyt könyörgése hangsúlyozza a lelkiismeretét és a megbocsátásért való vágyát, amely a bűnbánathoz és az Istenhez való közeledéshez kapcsolódik.

A patrisztikus nézőpont szerint a versben az elhunyt bűntudatát és lelki fájdalmát látjuk megnyilvánulni. Az önvád és a mérgek metaforái arra utalnak, hogy a személy saját vagy a mások elleni vétkének következményeivel küzd. A vallásos hagyományban hittek abban, hogy a bűnbánat és az önmegtartóztatás által az ember megszabadulhat a bűn súlyától és a megbocsátást elnyerheti.

A skolasztikus teológia szempontjából érdekes lehet az örök gyehenna motívuma a versben. Az örök gyehenna a skolasztikus és középkori teológia szerint azoknak a sorsa, akik a halálban állapítják meg végső döntésüket Isten iránt. Az ítélet napja során az elhunytak elváltak egymástól, és a mennyben vagy a pokolban találják magukat, attól függően, hogy elfogadták-e Isten üdvösségét vagy sem. Az elhunyt könyörgése arra utal, hogy félelme van a gyehennától, és az irgalmasságát kéri az elszenvedett bűnhöz képest.

Ezen túlmenően, a versben kifejezett kétségek és az öröm hiánya arra utalhat, hogy az elhunyt lelkének nincs biztos tudata a halál utáni állapotáról. Ez az időszakos kétség az emberi élet utáni élet és az üdvösség természetéről való folyamatos spekulációra utal, amely a teológiai és filozófiai gondolkodás különböző időszakaiban jelenhet meg.

Összességében a vers teológiai elemzése azt mutatja, hogy az elhunyt könyörög a bűnök megbocsátásáért és az üdvösségért. Az ószövetségi vallási hagyománytól kezdve a patrisztikus és skolasztikus teológiáig számos értelmezési lehetőség van a versben megjelenő motívumokra. A versek teológiai elemzése a vers belső világába és az emberi tapasztalat titokzatos dimenzióiba kalauzol minket.