Vidám és rettenetes középkori ballada.
Énekli egy kikiáltó.

A kis Mariska víg leány volt,
a kis Maris táncolt sokat
és nevetett és hahotázott
vigyázzatok jól, kisleányok -
ó jaj,
a kis Mariska megrohadt.

Farsangba még azt mondta: ujjé,
s pezsgőbe tartott feredőt.
Pünkösdkor már azt mondta: ó jaj,
és vékonyan járt, mint a sóhaj -
ó jaj,
a koldus is nevette őt.

Aztán dalolt még leesőben,
vásott kerub, rossz rózsaszál.
Dallal s ölelve várta végét,
cipelve szent tizenöt évét -
ó jaj,
mint a becukrozott halál.

És egy éjjel kérdezte aztán:
két híres szemem hova múlt?
És gyertyát gyújtott s nézte-nézte
és nem látta a gyertyafénybe -
ó jaj -
a tükre, tükre megvakult.

És egy éjjel kérdezte ismét:
hova lett híres két karom,
A két karom, mely csupa rózsa,
most rózsa, rózsa, csunya rózsa -
ó jaj -
és fájdalom és borzalom.

És egy éjjel kereste búsan
fejét, a szépet, édeset
s a pici, drága fej haragvón
gurult-gurult, dörgött a padlón
ó jaj -
és széttörött és leesett.

És leesett a keze, lába,
és leesett a karja is,
és máglyán, lángoló sebekkel,
mint pestises szent, úgy esett el -
ó jaj -
a bús, a szent, a kis Maris.

Elemzések

A vers természettudományos szempontból nem tartalmaz konkrét utalásokat vagy felfedezéseket, inkább egy tragikus történetet mesél el egy fiatal lányról, aki egészsége folyamatosan romlik, mígnem végül elhuny. Azonban néhány analógia és szimbólum segítségével összekapcsolhatjuk a verset a természettudományhoz.

Az első közvetlen összefüggés a teremtéssel és az anyaggal lehet. A vers elején a kis Mariska vidám és boldog, táncol és nevet. Ez utalhat arra, hogy az emberi test és az élet a természeti anyagok és folyamatok eredményeként jött létre, és az élő organizmusok képesek aktívan részt venni a világban. Ugyanakkor a kis Mariska egészsége rohamosan romlik, ami arra utalhat, hogy a természet törvényei kezdik befolyásolni a testét, és a degeneráció és a pusztulás folyamata megkezdődött.

A versben megjelenő "gyertyafénybe nézés" és a "tükörbe nézés" szimbólumai is kapcsolódhatnak a természettudományhoz. Az emberiség történelme során mindig keresett válaszokat a világ működésére, és a fény használata, valamint a tükör használata az optika és a fizika területén jelentős áttöréseket eredményezett. Ebben a kontextusban a két híres szem és a két kar elvesztése utalhat arra, hogy az emberi test elavult eszköz, amelyet ki kell cserélni a természettudomány legújabb eredményeivel és technikáival, mint például a mesterséges szemek és protézisek.

A vers végén a kis Mariska testének teljes romlása és elhunyása abban rejlik, hogy minden visszavezethető az anyag és az energia időbeli változásainak törvényeire, mint például az égés és a bomlás.

Bár a vers elsősorban egy lírai ballada, amely az emberi létezés tragédiáját fejezi ki, mégis érdekes összekapcsolni a természettudományos felfedezésekkel és eredményekkel. Ez a megközelítés arra hívhat fel minket, hogy a modern tudomány és technológia napjainkban hogyan átalakítja és átalakította az emberi testet és az emberi létet.

Kosztolányi Dezső "Kis Mariska" című verse teológiai szempontból is értelmezhető, főként a halál, a szenvedés és a megváltás témái kapcsán. Az alábbiakban megnézzük a költemény bibliai, patrisztikus és skolasztikus elemzését.

Bibliai szempontból a vers Jób könyvére emlékeztet. A kis Mariska a boldog és gondtalan életet élte, de váratlanul bekövetkező végzet sújtja. Ahogy Jób is szembesült a szenvedés és veszteségek sorával, úgy a kis Mariska is elveszíti mindazt, ami boldoggá tette. A versben érződik a kétely és a kérdések jelenléte, amelyek az emberi szenvedésre és az élet értelmére vonatkoznak.

A patrisztikus nézőpontból a vers arra utal, hogy a szenvedés és a halál nem csupán büntetés lehet, hanem egy lehetőség a megtisztulásra és a megváltásra. A kis Mariska szenvedései útján felemelkedhet, és megtapasztalhatja a lelkének a beteljesedését. A vallási felfogás alapján ő gyülekezetnek a mártír, aki feláldozza életét a hiteért, és ezzel az isten kegyelmet nyújt számára.

Skolasztikus szempontból a vers az emberi természet sérülékenységét és halandóságát hangsúlyozza. A kis Mariska teste és egészsége fokozatosan elbomlik, például leesnek a végtagjai. Ez a testi romlás az emberi természet eredendő gyengeségére utal, és arra, hogy az emberi test végzetes sorsa a halál. Ez a gondolat a hamisságok világának bukását is jelképezi, amelyen keresztül az emberi lélek az egyetlen, ami igazi boldogságra és végső értelmezésre vágyik.

Az összefüggések között fontos kiemelni a vallásos és spirituális elemek jelenlétét a versben. A versben megemlített pünkösdi időszakra utalás, a gyertyagyújtás és a tükör mind vallásos, illetve misztikus jelképek lehetnek. Ezek az elemek az emberi szenvedés, a halál és a transzcendens világ közötti kapcsolatot fejezhetik ki.

Összességében a "Kis Mariska" a teológiai vonatkozásokat figyelembe véve egy olyan mű, amely a szenvedés, a halál és a megváltás témáit tárgyalja. A versben megjelenő elemek, mint az ősi ballada és a bibliai példák, a patrisztika és skolasztika gondolatok, mind hozzájárulnak a költemény teológiai mélységéhez.

Kosztolányi Dezső Kis Mariska című versét irodalomtudományi szempontból számos összefüggésben lehet értelmezni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Egyik lehetséges összefüggés az ének stílusában, a középkori balladák hagyományával való kapcsolat. A vers elején olvasható "Vidám és rettenetes középkori ballada" jelölés, valamint az egész vers felépítése és hangulata hasonlóságot mutat a klasszikus balladákhoz. Ezzel a középkori ballada hagyományához illeszkedve az elbeszélő végigkövet egy történetet, ami a kis Mariska tragikus sorsát meséli el.

A versben megjelenő témák - a mulandóság, a halál, az elszántság - és azok megjelenítése is kapcsolatba hozható más irodalmi művekkel. Például a versek, amikben a fiatalság szépsége és elgyöngülése, a végzetes sors és a lélek megsemmisülése kerülnek előtérbe, összhangban állhatnak a romantikus lírában gyakran előforduló motívumokkal.

A versben található képek, metaforák és nyelvi megoldások is összehasonlíthatók más irodalmi művekkel. A rózsák motívuma, amely kifejezi a szépséget és az elhervadást egyszerre, és a halált mint a "becukrozott halált" jellemző megfogalmazása találkozhat más művek hasonló jelképes megoldásaival. Ezek a képek és nyelvi eszközök hozzájárulnak a vers atmoszférájához és tartalmi gazdagságához.

Szintén érdemes megvizsgálni a vers szerkezetét és formai sajátosságait. Kis Mariska tragédiáját tizenegy négy soros strofákban meséli el a költő. A rímképlete és ritmusa egyaránt közvetlen kapcsolatban lehet más versformákkal vagy költői hagyományokkal.

Az időbeli elrendezések és az elbeszélés módja is szervesen kapcsolódik más művekhez. A versben megtalálható időugrások a futás és gyorsulás érzését kelthetik az olvasóban, ami hasonlóságot mutathat a modernista irodalom többi alkotásával.

Az összességében megtalálható tragikus hangulat és az egyéni lélek tragédiájának bemutatása szerte a világon ismerős irodalmi motívum. A lehetséges hasonlóságok közé sorolhatók továbbá az időközben eltűnt szépség és az emberi élettapasztalatok iránti vágy kifejezése.

Az irodalomtudományi elemzés tehát lehetőséget ad arra, hogy a Kosztolányi Dezső Kis Mariska című versét összehasonlítsuk más irodalmi művekkel, stílussal, témákkal és formai sajátosságokkal.