Ilyenkor a szobánk, mint a sziget,
körötte a hideg lég, mint a tenger.
Kis kucsmáinkon zúzmara zizeg,
piros orcával, könnyező szemekkel
hazajövünk. Kezünkbe korcsolya.
Reánk süt a lámpácska mosolya.
És fő a kedves kávé, forr a tej,
a pesztonka perecért szalad el,
és pihegünk, szemünk bámulva néz,
s a sárga gesztenyén végigcsorog
a rózsaméz.
Elemzések
A vers teológiai szempontból is értelmezhető, bár nem közvetlenül vallási témákat boncolgat. Az első négy sor arra utal, hogy a szoba a hideg és a külvilág ellenében egyfajta menedék, szigetként szolgál az ember számára. Ez a szoba és sziget metafora a teológiában az isteni gondviselésre és oltalomra utalhat, ahol az ember biztonságban érzi magát.
A vers részleteiben utalások találhatók a bibliatudományra is. A "Kis kucsmáinkon zúzmara zizeg" sor utalhat Ádám és Éva esetére, akiket Isten bőrtalizmával ruházott fel a bűnből való kiűzetésük után. A korcsolya szintén a hideg időjáráshoz kapcsolódó, téli eszköz, ami a természeti jelenségeket (mint a hideg) a teremtett világhoz köti.
A versben megjelenő lámpa és kávé is talán a patrisztika és skolasztika alapvető fogalmaira utalhat. A lámpa a megvilágosodás szimbóluma lehet, ami itt a szobában a melegséget és otthont teremti a hideg külvilágban. Az isteni fény (Divina Lumen) fogalom a patrisztikában és a skolasztikában is központi, hiszen Isten isteni fényéből kapnak világosságot és megértést az emberek.
A kávé és a forró tej az egyszerű örömökre utalhat, amelyeket Isten általunk teremtett dolgokban rejtett el. Az élvezetek, mint például a jóízű kávé, az öröm és boldogság részei lehetnek, ami a teológiai gondolkodásban az isteni ajándékra és az ember boldogságára utal.
Összességében a vers teológiai szempontból úgy értelmezhető, hogy az emberi életben fellelhető egyszerű örömök és biztonságos, otthonos helyek lehetőséget adnak arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, aki gondoskodik rólunk és megajándékoz bennünket a teremtett világ által.
A vers Kosztolányi Dezső tollából származik, és a következő természeti elemeket tartalmazza:
1. Hideg lég és tenger: A szoba körül hideg lég van, ami a tengerhez hasonlóan elhúzódik körülötte. Ezt a hideg légáramlatot a természeti jelenségekkel, például a hidegfrontokkal lehet összefüggésbe hozni, amiket a meteorológia vizsgál.
2. Zúzmara: A kosztumában lévő zúzmara a hideg időjáráshoz kapcsolódik, amikor a levegő páratartalma alacsony, és a vízgőz a felszínen jéggé alakul. Ez meteorológiai és geológiai jelenség, amely az időjárást és a klímát befolyásolja.
3. Kedves kávé és forró tej: A versben említett forró italok arra utalhatnak, hogy hideg időjárással járó kényelmes otthoni jóleső érzést kívánnak kifejezni. Ez a rész azzal a tényel kapcsolódhat össze, hogy az emberek általában forró italokat fogyasztanak hideg időben, hogy felmelegedjenek. Emellett a termofizikai jelenségek is szerepet játszanak: a folyadék melegebb, mint a környezete, ezért hő leadódik a környezetnek.
4. Pesztonka perece és pihegés: A versben említett pesztonka perece és a személyek pihegése elmondható, hogy kapcsolódik ahhoz, ahogy egy hideg környezetben mozog az ember. A személyek teste és légzőrendszerük igyekszik melegíteni magát és megvédeni a hideg káros hatásaitól. Ez a folyamat az emberi test termoregulációjának része.
5. Sárga gesztenye és rózsaméz: A vers utolsó sorai arra utalnak, hogy a gesztenyére rácsorog a rózsaméz. Ez a természeti kép azon képességét tükrözi, hogy a folyékony anyagok lehetnek ragaszkodóak és csorognak egyfelől.
Összességében a vers számos természettudományos elemet tartalmaz, amelyek a hideg időjáráshoz, meteorológiához, termofizikához és a test termoregulációjához kapcsolódnak. A költő a természetből merített elemeket használva alkotott képeket és hangulatot, hogy átadhassa a hideg téli élményt.
A vers elején a szobára utalva, amely a szigetként van megjelenítve, a magány és elszigeteltség motívuma, a bezártság érzése jelenik meg. A hideg tenger hasonlata pedig az ellentéteket, a kontrasztot hangsúlyozza, és a magányosságot tovább erősíti. Ez a motívum hasonlóképpen jelenik meg a nemzetközi szépirodalomban is, például T. S. Eliot "The Love Song of J. Alfred Prufrock" című versében, ahol a főszereplő is egyedül érzi magát a tömegben.
A vers második részében a költő a téli időszakra és az évszakváltozásra utal. A fagyos reggelen való indulás a korcsolyapályára melegséggel és otthonossággal tölti meg a szobát. Egy intim, otthoni kép jelenik meg a versben, ahol a korcsolyázás és a lámpa mosolya a boldogságot és a melegséget szimbolizálja. Ez a téli és otthoni motívum is megtalálható a nemzetközi szépirodalomban, például Robert Frost "Stopping by Woods on a Snowy Evening" című versében, ahol a fagyos téli erdőben való megállás és az ott tapasztalt nyugodt pillanat hasonló érzéseket sugall.
Aztán a vers tovább haladva említi a kedves kávét és a forró tejet, amelyek az otthoni melegséget és kényelmet idézik fel. A pesztonka perece pedig a mindennapi élet apró örömeit és a hétköznapokban való boldogságot jelképezi. Ez a motívum a magyar irodalomban is gyakran előfordul, például Juhász Gyula "Kacagó pinceszoba" című versében, ahol a költő egy kisvendéglőben érzi magát boldognak és otthonosan.
A vers utolsó sorai a természeti elemeket, a gesztenyét és a mézet említik. Az édes és természetes kép a szépséget és a harmóniát sugallja. Ez a természeti motívum a nemzetközi irodalomban is gyakori, például Sylvia Plath "Poppies in July" című versében, ahol a virágok szépsége és a természeti jelenségek időzítése teszi teljessé a verseket.
Összességében a vers a magány, a téli és otthoni hangulat, a mindennapi örömök és a természeti szépség témáját jeleníti meg. Ezek a motívumok mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban gyakran előfordulnak, és azt a közös érzést hozzák át, hogy az emberi élmények és érzések alkalmazkodnak az időjárás és a természet változásához.