Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.


Elemzések

Kosztolányi Dezső Halotti beszéde a teológiai szempontból is értelmezhető, hiszen számos vallásos, filozófiai és teológiai kérdést vet fel.

Bibliatudomány szempontjából a vers megmutatja az emberi élet véges és múlékony természetét. A vers első részében Kosztolányi leírja az elhunytat, aki korábban egy nagyon meghatározott személyiség volt, de most csak egy halott teste maradt a saját halálával szembesülő emberek számára. Ez az elmúlás és a halandóság témája nagyon hasonlít az Ószövetség és az Újszövetség tanításaira, amelyek hangsúlyozzák az emberi élet múlékonyságát és a halál elkerülhetetlenségét.

Patrisztika nézőpontjából a vers hangsúlyozza az emberi lény egyedszerűségét és egyediségét. A versben Kosztolányi kijelenti, hogy minden ember egyetlen példány és nincs két egyforma ember a nagy időben sem. Ez hangsúlyozza az egyéni lélek és a személyiség jelentőségét a középkori keresztény filozófiában, amelyben minden egyes ember egyedi és megkülönböztethetetlen Isten teremtményei.

A skolasztika nézőpontjából a versben a halott emberre történt emlékezés és az élet visszatekintését ábrázolja. A versben az elhunyt személy korábbi tetteiről és szereteteiről van szó, amelyek a skolasztikus gondolkodásban fontos szerepet játszanak a morális választásokban és a jó cselekedetekben. Emellett a vers kiemel egy olyan vágyat is, hogy az emberek megőrizzék az emlékét és tanuljanak belőle, ami szintén fontos téma a skolasztikus filozófiában.

Összességében a Halotti beszéd az emberi életet és halált ábrázolja a költő sajátos stílusában. A vers teológiai szempontból is gazdag tartalommal bír, amely többek között a fenti teológiai irányzatok szemléletét is tükrözi.

A vers Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című műve, ami egy szomorú és búcsús hangnemű költemény. Az alábbi elemző rész feladata ennek a versnek az irodalomtudományi szempontból történő értelmezése minden lehetséges összefüggés tekintetében mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

Mindenekelőtt érdemes megvizsgálni a vers formai jellemzőit. A vers kétszer négy soros szakaszokból áll, amelyekben a rímek váltakoznak. A rímelés, a hangzások és a ritmus fontos összetevői a versnek, amelyek segítenek átadni a költő érzéseit és gondolatait. Emellett a vers használ szimbólumokat (pl. "kincstár", "ékesírás"), metaforákat (pl. "fán se nő egyforma két levél") és allegorikus elemeket is (pl. "csodát újólag megteremtse").

A vers központi témája a halál és a búcsú. Kosztolányi a versben egy kedves barátjáról emlékezik meg, aki meghalt és elhagyta őket. A vers már az elején jelzi, hogy az elhunyt nem volt híres vagy kiváló ember, de mégis mélyen közel állt a szívükhöz. Ez a gondolat azonban nem csak a konkrét személyre vonatkozik, hanem általános emberi tapasztalatként is értelmezhető. A versből kiderül, hogy minden ember egyedülálló, és számunkra megismételhetetlen. Ez a gondolat egyaránt megjelenik a magyar és a nemzetközi szépirodalomban is, például William Shakespeare műveiben vagy Marcel Proust regényeiben.

A versben megtalálhatók olyan motívumok, mint a halál, az elválás és a múló idő. Ezek a motívumok gyakoriak a szépirodalomban, mivel a halál és a múlás emberi életünk része. Emellett a versben megjelenik a képek használata, amelyek segítenek érzékeltetni az elhunyt jelenlétét és elvesztését.

A versben megtalálhatók olyan lírai elemek, mint a szerelmi szólamok, a fájdalom kifejezése és az elvetett remény. Ezek az elemek a magyar és a nemzetközi líra hagyományos témái közé tartoznak. A szerző azáltal, hogy saját érzéseit és élményeit fejezi ki a versben, hozzájárul az olvasókban is hasonló élmények kiváltásához.

A versben megjelenő halotti beszéd forma a magyar irodalomban szintén gyakori, mivel ez egy hagyományos műfaj, amelyben az elhunyt személy életét és jellemét méltatják. A halotti beszédeknek van egy különleges helye a magyar és a nemzetközi irodalomban, mivel ezek lehetőséget adnak a veszteség feldolgozására és az emlékezésre.

Összességében a Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című vers az emberi halandóság és az elválás témáját dolgozza fel. A vers formailag és tartalmilag is hangsúlyozza a halál és az elhunyt személy egyediségének fontosságát. Ez a mű rímeivel, képeivel, lírai elemekkel és halotti beszéd formájával magasabb szintre emeli az elválás és a búcsú tematikáját mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

A Kosztolányi Dezső által írt Halotti beszéd egy olyan vers, amely természettudományos szempontból is érdekes elemzésre ad lehetőséget. Bár a vers nem közvetlenül foglalkozik természettudományos témákkal, az emberi halandóság és a múlandóság kérdéseivel kapcsolatos gondolatok olyan felfedezésekre utalhatnak, amiket a modern természettudomány néhány területén tesznek.

Az első sorban található "meghalt és itt hagyott" kifejezés utalhat az emberi élet véges időtartamára és arra, hogy elhunyt személyek révén az emberiség örökségét hagyják itt. A halál természettudományos értelmezése sokat fejlődött az elmúlt években, és újabb felfedezések mutatják, hogy az élet véges és jelentősége van az egyedi egyedeknek.

Az "Ilyen az ember. Egyedüli példány." mondat azt jelképezi, hogy minden ember egyedi és megismételhetetlen, nincsenek két ugyanolyan ember a világon. Ez összhangban áll a modern genetika és az emberi genom kutatásával, amelyben megtalálhatók az egyedi génvariációk és egyediség.

A "Nézzétek e főt" és "ez összeomló" részek az emberi test anatómiájával kapcsolatosak. Az emberi test alkotóelemeinek és működésének vizsgálata az orvostudományban és az anatómiában feltárja, hogy az emberi test mennyire összetett és sebezhető. Emellett a kéz kifejezés a finommotoros képességekre és az emberi kéz anatómiájára is utalhat, amely lehetővé teszi a bonyolult cselekvéseket és művészi alkotásokat.

Az "Akar kis kővé meredve" és "karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka" sorok a fosszíliákra és a paleontológiára utalhatnak. A Föld mélyében található ősi maradványok és kőzetek tanúságot tehetnek az emberi őseink életéről és fejlődéséről. Az ősi titkokat fokozatosan fedezik fel a paleontológusok és más szakértők, és elősegítik az emberiség jobb megértését őseinkről és a világról.

Az "Akárki is volt ő, de fény, de hő volt" rész utalhat a fény és hő tulajdonságaira és azok termodinamikai jellemzőire. Az elektromágneses sugárzás és a hő mozgása, valamint azok hatása az anyagra vizsgálatok tárgya volt a termodinamika terén. A versben említett fény és hő tulajdonságai leírhatják az életenergiát és az emberi lények belső hőjét is.

A "Szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse" kifejezés a természet törvényeire és a világ struktúrájára utalhat. A természettudományok innovatív kutatásokat folytatnak arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne az életet újra létrehozni vagy hosszabbítani. Az emberi élet és az öröklés megértése nagyban függ az ilyen kutatások eredményeitől.

Összességében a Kosztolányi Dezső Halotti beszéd vers természettudományos szempontból vizsgálva sok kapcsolatot mutat a mai természettudományos felfedezésekkel. Az emberi élet, halandóság, egyediség és a világ fizikai tulajdonságai mind olyan témák, amelyek napjainkban intenzíven vizsgáltak a természettudományokban.