A kórteremből a sápadt kicsinykét,
a gyógyuló, bús, halvány gyermeket
a nagy fehér üvegszobába vitték,
s a kápra fénytől szinte reszketett.

Az orvosok leoldták várva, félve
a szűzfehér, szagos kötő-gomolyt.
Reátapintottak rózsás sebére,
s látták, a gyermek arca már mosolyg.

Aztán felugrott, ment tovább az ágyig,
s úgy érezé, már-már repülni vágyik,
és ő az élet és a fény maga.

Kitárta gyenge karját a kicsinyke,
és látta, mint repül feléje intve
a gyógyulásnak halvány angyala?...

1906

Elemzések

A vers első sorai egy kórházi kórteremben játszódnak, ahol egy gyógyuló, halovány, beteg gyermeket visznek át egy nagy fehér üvegszobába. Ez a leírás nem tartalmaz olyan részleteket vagy információkat, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatóak.

Az orvosok megvizsgálják a gyermeket, ráteszik a rózsás kötözőgombolyt a sebére, és észreveszik, hogy a gyermek arca mosolyog. Ez a rész azt mutatja, hogy a gyermek gyógyulása elkezdődött, és a fájdalom helyett öröm és boldogság kezd eluralkodni rajta.

Aztán a gyermek felugrik és tovább megy az ágyig, és úgy érzi, hogy már-már repülni vágyik, és ő maga az élet és a fény. Ez a rész arra utalhat, hogy a gyermeknek visszatért az energiája és az akaratereje, és újra teljes életet él.

A vers végén a gyermek kinyitja a karját, és látja, hogy egy halvány angyal közeledik feléje, jelezve a gyógyulásnak és a javulásnak a jelenlétét. Ez a rész az emberi hit és a spirituális dimenzió felé nyithatja meg az értelmezési lehetőségeket, de nincs közvetlen kapcsolata a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Összességében a versben megjelenő elemek túlnyomórészt az emberi érzelmekre és a gyógyulásra, az életre és a fényre fókuszálnak. Bár ezek az elemek természettudományos tényekkel is összevetve érthetőek és magyarázhatóak, a vers nem közvetít konkrét, kutatási felfedezéseken alapuló információkat vagy összefüggéseket.

Kosztolányi Dezső "Gyógyulás" című versében a teológiai szempontból fontos elemek is jelen vannak. A vers központi témája a gyógyulás és a remény.

A vers elején a kórteremből a gyógyuló kisgyermeket áthelyezik a nagy fehér üvegszobába. Ez a szoba lehet a betegség és szenvedés szimbóluma, ahol a betegség kezelése folyik. A gyermek bús és halvány, de a fénytől reszket. Ezen a ponton jelentős, hogy a fénnyel kapcsolatos erős érzések fogalmazzák meg a gyógyulás és a remény szimbólumát.

Az orvosok leoltják a kötő-gomolyt a sebzett arcáról, és ekkor láthatják, hogy a gyermek arca már mosolyog. Ez utalhat a gyógyulásra és az öröm megtapasztalására. A gyermek úgy érzi, már-már repülni vágyik, és úgy érzi, hogy ő maga az élet és a fény.

Az utolsó két sorban pedig a gyermek kinyitja a karjait és látja, hogy a gyógyulásnak halvány angyala int feléje. Az angyal a bibliai hagyományban az Isten közvetítője, és a gyógyulásnak ezen szimbóluma azt jelzi, hogy a gyermek közeledik a gyógyulás felé, és az Isteni gondviselés jelen van az életében.

A bibliatudomány aspektusából nézve a versben a gyógyulás és a remény szimbólumai hozhatóak összhangba az Ó- és Újszövetségben leírt gyógyítási csodákkal és Isten megváltó jelenlétével. A gyermek arca mosolyog, amit a bibliai hagyományban olykor a betegek gyógyulásának jeleként értelmezhetünk.

A patrisztikus perspektívából a vers a gyógyulás és a remény összefüggését fogalmazza meg. A patrisztika korában jelentős volt a betegek gyógyítása és a csodák hite. Az angyalok halvány intését a gyógyulás szimbólumaként értelmezhetjük, amely az isteni kegyelmen keresztül éri el a beteget.

A skolasztika szempontjából a vers a megváltás témájával kapcsolódik. A gyógyulás és a remény az ember lelkének jövőbeli boldogságát és az üdvösséget jelentheti. A gyermek az élet és a fény maga, ami összhangban lehet az emberi szellem és a hit mélyebb igazságaival.

Más szempontból nézve pedig a vers általános emberi tapasztalatokat és érzelmeket is megjelenít. A gyógyulás és a remény erőteljes témák, melyek minden ember életében jelentős szerepet játszhatnak.

Összességében a Kosztolányi Dezső "Gyógyulás" című verse teológiai, bibliatudományi, patrisztikai és skolasztikai vetületekkel rendelkezik, és a gyógyulás és a remény témáját dolgozza fel. A vers a betegség és szenvedés átélése, a gyógyulás reménye és az isteni gondviselés jelenléte kapcsán értelmezhető.

A vers Kosztolányi Dezső nevéhez köthető, a költő a 20. század elején, a modernizmus korában alkotott.
A vers felépítése egyszerű és rövid, hat versszakból áll.
A vers nyelvezete egyszerű, tömör és képekkel telített. Az alapvetően disztichon formájú struktúra mellett érdemes megemlíteni az alliterációkat (pl. "kórteremből", "nagy fehér üvegszobába", "látták, a gyermek arca", "gyenge karját"), amelyek ritmust és zeneiséget adnak a soroknak.

Az első versszakban bemutatkozik a gyermek és a kórtermi környezet. A költő az üvegszoba által megteremti a gyermek kiszakítottságának érzetét, valamint a gyengeség és a fény közötti ellentétet. Ez a kép a 20. századi modernista költészetben gyakran felbukkanó motívum, amely a belső és külső valóságra való utalásra szolgál.

A második versszakban a gyógyítás kezdődik. A költő arra utal, hogy az orvosok szinte áldozati félelemmel közelednek a beteghez, ezzel is hangsúlyozva a gyermek törékenységét és az orvostudományban rejlő erejét. A gyermek arca mosolyog, ami a gyógyulás jele lehet, valamint utalhat arra, hogy a gyermekben még megmarad az életöröm.

A harmadik versszakban a gyermek már fizikailag is gyógyul. Az ágy mellett állva úgy érzi, hogy "repülni vágyik", ami a gyógyulás utáni újjászületés vagy szabadságérzet szimbóluma lehet. Az utolsó sor pedig azt sugallja, hogy a gyermek az élet és a fény megtestesítője.

A vers utolsó részében pedig egy kérdéses mondat jelenik meg, amely arra utal, hogy talán mindez csak képzelet vagy álom volt a gyógyuló kicsinyke számára.

A verset helyezhetjük a magyar költészet kontextusába is. Kosztolányi Dezső a XX. század első felének jelentős magyar költője volt, akinek műveiben gyakran jelenik meg a szépség és a gyengeség, az élet és a halál, valamint az emberi létezés lényegével való állandó foglalkozás.

Nemzetközi összefüggések tekintetében a versben megjelenő témák és motívumok hasonlóak más modernista költők verseiben is. Például az üvegszoba, mint szimbólum a betegség vagy elszigeteltség ábrázolására gyakran előfordul Joyce vagy Woolf műveiben is. A vers egyszerűsége és a természet szépségének megörökítése emlékeztethet Walt Whitman költészetére is, ahol a hétköznapi dolgokban is megtalálható a mélyebb jelentés.

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy Kosztolányi Dezső "Gyógyulás" című verse az egyén gyógyulásának témáját dolgozza fel, és képekkel, motívumokkal megteremti a gyermek törékenységét és a gyógyítás természetének ellentmondását. A vers egyszerre ábrázolja a magyar költészeti hagyományokat és motivációkat, valamint kapcsolódik a nemzetközi modernista költészethez.