Kosztolányi Dezső Finale című versében megtalálhatók teológiai elemek is, amelyeket több nézőpontból is meg lehet vizsgálni. A vers első részében a költő egy csendes, néma őszi tájra tekint, ami a teremtett világ képét festi elénk. Ebben a részben a bibliatudomány szempontjából azt lehet megfigyelni, hogy az ősz és az elmúlás motívuma jelenik meg, ami a bibliai tanításban is helyet kap. Az emberi élet is idővel elmúlik, ahogy az évszakok váltakoznak, és az őszi táj ezt a változást szimbolizálja.
Az utalás a ritkuló fákra és a madarakra a teremtés művére utal, amelyet a Bibliában is megtalálunk. A teremtéstörténetben Isten a világ minden részét megteremti és megszólítja, hogy teljen be élettel. Ezért lehet észrevenni a párhuzamot a versben, amikor a ritkuló fák és a madarak a természet részét képezik, és a költő rájuk emlékeztet. A patrisztika nézőpontjából pedig az is fontos, hogy Kosztolányi a természetet Isten alkotásának érti, és a szépséget és csendet, amit megfigyel, az Isten jelenlétének köszönheti.
A vers második részében a költő a szívén érzett fájdalmat és szenvedést fejezi ki, ami egy ősi, elfeledt rege hangjára emlékezteti. Itt a bibliatudományi nézőpont azt a rege elemét tudná felhozni, amikor a teremtés eseményei és az emberiség bűnbeesése kerülnek bemutatásra. A rege megértése és annak jelentése azonban rejtve marad, ami vallási és teológiai értelemben is jellemző lehet. A patrisztika nézőpontjából pedig megfigyelhetjük, hogy a költő Isten iránti hittel és vágyakozással fordul a felsőbb hatalomhoz, és reméli, hogy az Isten megérti fájdalmát és szenvedését.
Az utolsó részben a költő megemlíti a szép és csendes életet, amit sok ábránd és tündérmese zavar be. A bibliatudományi nézőpont itt azt emeli ki, hogy az emberi életben állandóan jelen vannak a kísértések és a rossz erők, amik megakadályozzák a békét és boldogságot. A skolasztika elvei is megjelenhetnek itt, amikor a költő a valóság és az ábrándok/tündérmesék közötti ellentétet hangsúlyozza. A tündérruhákba öltözött álarcosok az átverést és a hamisságot jelképezik, míg a szép mosoly és a kézszorítás igazi érzelmekre utal, amik azonban csak ideiglenesek és múlandóak. A skolasztika szerint a valóság és az elmélet/álom közötti különbséget nagyon fontos volt szem előtt tartani, és a költő ezt a filozófiai elvet is megjeleníti a versében.
Összességében a vers teológiai szempontból több értelmezési lehetőséget rejt magában. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika perspektívái mellett más teológiai irányzatokat is meg lehet vizsgálni a versben rejlő vallásos jelentéseket és motívumokat illetően.