Mily gyorsan távolodsz a nagy időben
tőlem, fiam.
Már idegesen kelsz föl az ebédtől,
eltűnsz, szaladsz.
Újságot olvasol, amikor beszélek,
kurtán felelsz.
Barátaiddal vagy. Üres a szobád.
Üres a lelkem.
Nem látod arcomon botor szerelmem.
Nem veszel észre.
Csikorgó hangom iszonyú tenéked.
Nehéz a kezem.
Anyád lett megint egyetlen barátnőm.
Véle beszélek.
Halkan említem hancúzó korunkat.
Hogy meg ne halljad.
Így hagytam el egykor én is apámat.
Ő is így ment el.
Nehéz sóhajjal, büszkén, átkozottan,
vissza se nézve.
Ó e magány a régihez hasonló,
mikor még nem éltél.
A reggelek hamut szórnak fejemre,
szürkék a delek.
Este a kertben nézem az eget,
a fákat, a lombot,
s kérdem magamtól, miért nem érti
gyümölcs a törzset?


Elemzések

Kosztolányi Dezső Az apa című versében egy apa szemével láthatjuk és érezhetjük az apa-fiú kapcsolat változását és a fiú növekedésével járó távolságot. A vers teológiai szempontból is értelmezhető, megfigyelhetők benne a Bibliában gyökerező gondolatok, valamint a patrisztika és skolasztika által inspirált nézőpontok.

A vers első sorai arra utalnak, hogy az apa szomorú és talán fájdalmasan tapasztalja meg a fiától való távolságot. Ez a távolság metaforikusan jelképezi az emberi lélek távolságát Istentől is. Az apa aggodalmából és hiányérzetéből adódóan szélsőségesen reagál, néha dühössé válik a fiától való eltávolodás miatt. Ez összefüggésben lehet azzal, hogy az emberi lélek távolodik Istentől, és Istent is félreérti vagy helytelenül értelmezi.

Az apa egyrészt kifejezi szeretetét a fiához, említve "botor szerelmét", ami arra utalhat, hogy az apa szeretetteljes és hiányosan ki tudja fejezni az érzelmeit a fia felé. Ebben a vonatkozásban megfigyelhetjük a patrisztikus gondolatokat, amelyek hangsúlyozzák a szeretet fontosságát és Isten szeretetét az ember iránt.

Az apa a versben említést tesz arról, hogy az anyja lett az egyetlen barátnője. Ez a sor kapcsolatba hozható a bibliatudománnyal, különösen az Ádám és Éva történetével, ahol az asszony (Éva) az embernek ez a segítőtársa és társa, amikor Isten rájön, hogy az embernek nem jó egyedül lennie. Az apa szemével nézve az anya tehát a lelki támasza, akivel megoszthatja a gondolatait és érzéseit.

A vers záró soraiban az apa a magányra és az ürességre utal, mikor a "régi" magányhoz hasonlítja azt, amikor a fiú még nem volt jelen az életében. Ez a gondolat a skolasztikus tradícióhoz kapcsolódhat, ahol az emberi lélek az Isten által üresen és várakozással teremtetett, és csak Istenben találhatja meg a betöltést és értelmet.

Összességében, Kosztolányi Dezső Az apa című verse teológiai szempontból az apa-fiú kapcsolat változását mutatja be, és ebben megfigyelhetők a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira utaló gondolatok. A vers mélyebb értelmezése a szeretet, az emberi lélek kapcsolata Istenhez és a magány témakörére is kiterjeszthető.

A vers címe: "Az apa", így természetesen az apa és a gyermek viszonya központi témája a versnek. Az apa emlékezik vissza arra az időszakra, amikor ő maga még gyermek volt, és viselkedése hasonlít a saját fia cselekedeteihez. A versben az apa fájdalmas elidegenedéséről, azaz arról szól, hogy nem érzi magát kapcsolatban fiával, aki már inkább a barátaival tölti az idejét, és nem fordít rá figyelmet.

Természettudományos szempontból nézve azonban nem igazán találhatók nagyon konkrét részletek vagy utalások az aktuális természettudományi kutatásokra vagy felfedezésekre. Azonban a vers atmoszférája és az apa elidegenedése érzékelhetően szimbolikus módon is vonatkoztatható a természettudományos fejlődésre és az emberi kapcsolatok változására.

Az apa eszközökkel, mint a "sóhaj", "bűzlik" és "kurtán", fejezi ki a nehézséget és a küszöbön álló változást, amely az emberi kapcsolatokat érinti. Ez a változás viszont analógiaként megjeleníthető a modern technológiák, például az okostelefonok vagy az internet terjedésével és az emberek társas kapcsolatainak megváltozásával is.

A reggeli hamuszóró részlet arra utalhat, hogy a természet melankolikus, sötét hangulatát fejezi ki, ami a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez és a klímaváltozással kapcsolatos kutatásokhoz kapcsolódik. Az este a kertben leírt jelenet pedig a természeti elemek megfigyelésére utal, mint az ég, a fák és a lomb, ami a természettudományi megfigyelések fontosságára utalhat.

A versben a gyümölcs képtelen megérteni, hogy miért nem érte el a törzset. Ez szimbolizálhatja az emberi és a természeti világ közötti kommunikáció hiányát vagy az emberi tudás korlátait a természeti folyamatok megértésében. Mindez kapcsolatba hozható a természettudományos kutatásokkal és felfedezésekkel, amelyek még mindig folyamatban vannak, és amelyeknek még mindig sok megválaszolatlan kérdése van.

Összességében tehát a vers atmoszférája, a természettel való kapcsolatok megváltozása és a természeti elemek megfigyelése mind olyan témák, amelyek valamilyen módon kapcsolatba hozhatók a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel és kutatásaival. A vers önmagában nem tartalmaz pontos, konkrét utalásokat, de a szimbolikus elemek és az egyéni érzelmek által nyújtott értelmezés lehetővé teszi ezeknek a kapcsolódásoknak a feltárását.

Az "Az apa" című vers Kosztolányi Dezső egyik legismertebb és leggyakrabban elemzett alkotása. A vers egy apa és fia közötti kapcsolatról szól, amely idővel megfakul és távolsággá válik.

A vers elején a költő fájdalmat és csalódottságot fejez ki azzal kapcsolatban, hogy fia már nem tartja vele a korábbi kapcsolatot. A fia ideges és türelmetlen, nincs jelen, és nem figyel rá, amikor beszél. Ezt olyan képekkel fejezi ki, mint a "szaladsz", "eltűnsz" és "üres a szobád". Ez a távolság érezhetővé teszi a költő lelkének ürességét és elhagyatottságát.

A vers második részében a költő felidézi saját kapcsolatát az apjával, ami szintén távolság és elválás volt. A költő anyjára támaszkodik, és a kapcsolatot keresi vele, ami szintén magányosságot és elhagyatottságot eredményez. A költő saját tapasztalatain keresztül érti meg és éli meg a fia távolságát és közönyét.

Úgy tűnik, hogy a versben megjelenik az apa-fia kapcsolat általános konfliktusa, amely többek között generációs különbségekből, az élet változásából és a kommunikáció hiányosságaiból adódik. A költő fájdalma egyfajta univerzális érzés, amely mindenki számára érthető lehet.

A vers magyar irodalmi kontextusában Kosztolányi Dezső egyik jellemző témájával foglalkozik, a szorongással és az elválással. Az "Az apa" több más költői alkotásával is hasonlítható, ahol ugyanezek a témák jelennek meg, például Babits Mihály és Ady Endre verseiben. A vers esztétikai értéke a lírai költészet sajátosságainak alkalmazásában rejlik, például a képek, a ritmus és a hangzás használatában.

Nemzetközi szépirodalmi szempontból az "Az apa" összefüggésbe hozható hasonló témájú alkotásokkal, ahol az apa-fiú kapcsolat az elemzés középpontjában áll. Példák lehetnek Javier Marías "A szív szüntelenül bolond szele", Khaled Hosseini "Szilaj", Ernest Hemingway "Az öreg halász és a tenger", Arthur Miller "Az ügynök halála" című művei, amelyek mindegyike különböző módon mutatja be és elemezi ezt a keverék érzéseket: szerelem, csalódottság, távolság és fájdalom.

Összességében, Kosztolányi Dezső "Az apa" című verse irodalomtudományi szempontból érdekes elemzés tárgya, ami magyar irodalmi és nemzetközi szépirodalmi összefüggésekben is kritikát, értelmezést és összehasonlítást kínál.