Mikor a nyári dél sárgálva tűz le,
befüggönyözöm az ablakomat,
s belémerengek a bús lámpatűzbe.
Narancsszín est lesz, álom-alkonyat.
Ijedten kotródik a durva élet,
s csend, végtelenség, bús öröm fogad.
Egy éj-szemű leány szemembe réved,
a teste árnyék, s én is árny vagyok,
s szeretjük egymást, száműzött szegények.
Száll az idő. Percek, órák, napok?
Ki tudja? Láz csap által árva főmön.
Csak álmodom magamba rogyva ott.
Én nem tudom, élek vagy képzelődöm?
1905
A Kosztolányi Dezső által írt "Álmok alkonyatja" című verset természettudományos szempontból is értelmezhetjük, bár ehhez nem szükséges a legfrissebb felfedezéseket figyelembe vennünk. Azonban a természettudományos elképzelések megváltoztatták a világnézetet és a világképet az idők folyamán, és ezek a változások hatással voltak a művészetekre, ideértve a költészetet is.
A vers első soraiban a déli napsütés és annak hatása említésre kerül. Ma már tudjuk, hogy a napfényben található UV sugárzás káros lehet az emberi bőrre, és a tartós expozíció sárgás tónust kölcsönözhet a bőrnek. Ez a tudományos ismeret összekapcsolható a versben említett nyári déli sárgulással.
A második és harmadik versszakban a végtelenség és a lámpa gyengéd fénye kerül említésre, amely áthatja a szobát. Ennek természettudományos vonatkozása lehet a csillagok végtelen száma az univerzumban, amelyeket éjszaka láthatunk. Egyes felfedezések szerint az univerzumban található égitestek száma sokkal nagyobb, mint amit eddig gondoltunk, és ez az elképzelés hozzájárulhat a versben átélt végtelen érzéshez.
Az utolsó versszakban a személyes kérdés merül fel, hogy életünk valóság vagy csupán képzeletünk része-e. A modern kvantumfizika és a tudatosság kutatása egyre inkább rámutat arra, hogy a valóság érzékelése szubjektív lehet, és hogy a világot valójában a saját érzékszerveinken keresztül interpretáljuk és értelmezzük. Ez azt sugallhatja, hogy az emberi élet valójában a valóságunk és képzeletünk keveréke.
Összességében a vers természettudományos szempontból értelmezve rávilágít néhány olyan kérdésre, amelyeket a modern természettudomány legfrissebb felfedezései felvetnek, mint például a világegyetem végtelenje és a tudatosság természete.
Kosztolányi Dezső "Álmok alkonyatja" című versének irodalomtudományi elemzése során fel lehet tárni a következő összefüggéseket mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalmi kontextusban:
1. Témaválasztás: A vers az álmok és a valóság közti határvonalat, az emberi identitást és létformát boncolgatja. Ez a témaválasztás tipikus az európai modernista lírában, amelyre Kosztolányi művei is hatást gyakoroltak, például a Prózai homokóra című regényében.
2. Versforma: A vers szabadversként íródott, ami a modern európai líra egyik jellemző formaváltozata. Kosztolányi a rímek és a szabályos ritmus kizárásával lehetőséget teremt az expresszióra és a szabadabb gondolatáramlásra.
3. Szimbolika: A narancsszín est, az árnyak és az álom motívumokat ismétlődnek a versben. Ezek a képek a modernista lírában sokszor előfordulnak, hiszen segítenek kifejezni az érzelmeket, az elvontabb gondolatokat és az emberi lét kérdéseit.
4. Narráció: A vers egy belső monológ formájában íródott, ahol a költő közvetlenül beszél a olvasóhoz. Ez a módszer a modernista irányzatokban (pl. szürrealizmus) gyakran előfordult, mivel lehetőséget ad a személyes érzelmek, gondolatok és tapasztalatok közvetlen kifejezésére.
5. Idő és teremtendő: A vers kérdésfelvetése az időérzékelésről és a valóságosságról egyezik a modernista líra többi alkotásával. Kosztolányi itt a múló időre és az emberi identitás változásaira utal, ami a modernista alkotásokban gyakran megjelenő motívum.
6. Cím: A szöveg címe ("Álmok alkonyatja") önmagában is sokrétű jelentést hordoz. Az álom és az alkony utalhat az elérhetetlen vágyakra, a múló szépségre és az átmenetiség érzésére, amelyek szintén gyakran előfordulnak a modernista költészetben.
Mindezek alapján látható, hogy Kosztolányi Dezső "Álmok alkonyatja" című vers tárgyalja a modernista költészet jellegzetességeit mind a magyar, mind a nemzetközi szinten. Az alkotás az emberi lét és identitás kérdéseire fókuszál, miközben a formai és szimbolikus elemeket felhasználva kifejezi a költő érzelmeit és gondolatait.
A "Álmok alkonyatja" című vers teológiai értelmezése megkívánja a költő vallásos, spirituális, és lelki állapotának vizsgálatát és értelmezését. A vers egyszerre mutatkozik misztikus és kétségekkel teli gondolatokkal átszőttnek, amelyek kapcsolódnak a bibliai és a teológiai értelmezéshez.
Az első sor már az elején felveti a misztikus elemet a "nyári dél" és a "sárgálva tűz le" képeivel. Ez a rész arra utal, hogy a vers tanulságában a költő találkozik a Létezés alapvető és szimbolikus képével, amely sok vallási és teológiai rendszerben is jelen van.
Az "ablakom befüggönyözöm" rész annak a személyes vallásosságnak a megjelenítése lehet, amely a költőtől elválasztja a külvilágot, és lehetőséget ad a belső elmélkedésre és a szellemi kapcsolódásra. Az "álom-alkonyat" pedig az átmenetet jelképezi a valóságos világ és a lelki tevékenység között.
A következő sorokban érezhető a költő kétsége és a spirituális eigenzikus keresése. "Ijedten kotródik a durva élet" - ez a sor felveti a kérdést, hogy a spirituális tapasztalás és a vallásos élmények miként illeszkednek az emberi élet nehézségeibe és szorongásaiba. A "cend, végtelenség, bús öröm fogad" részben az emberi tapasztalás és az isteni dimenzió közötti kapcsolatot, és az ember szükségességét jelzi a lelki térbe való menekülésre.
Az "Egy éj-szemű leány szemembe réved" részben találkozhatunk a patrisztika jellemzőivel, ami az isteni és az emberi kapcsolat bemutatására összpontosít. A költő leírja a leányt, mint a test árnyékát, ami esetleg utalhat a korabeli neoplatonista vagy manicheista gondolatokra. A száműzött szegények szeretete pedig azt mutatja, hogy ez a kapcsolat valóságos, de egyidejűleg száműzött és boldogtalan.
A következő sorok a tér, az idő és a létezés relativitását érintik. "Száll az idő. Percek, órák, napok?" - itt a skolasztika nézőpontja jelenik meg, ami az időt és a térrel való kapcsolatot vizsgálja. A költő itt azt a kérdést veti fel, hogy a misztikus élményekben eltelt idő reális vagy képzelődésbeli. A láz kapcsán pedig a költő talán megkérdőjelezi érzékelésének és tudatának valóságát, ami kapcsolódhat a skolasztika gondolataihoz, miszerint az érzékek csak az anyagi világot érzékelik, és az igazság az elme és a lélek szintjén található.
Végül az idézet a vers végén ("1905") a történelmi kontextusra is utalhat, amikor a költő életében bekövetkezett események hatással lehetnek a lelkiállapotára és a kérdései felmerülésére.
Ezen értelmezésen kívül lehet más megközelítések is, amelyek például a hermetikus filozófiára, a modern pszichológiai nézőpontokra vagy akár a posztmodern kritikára támaszkodhatnak.