Kosztolányi Dezső "Állatok beszéde" című versének teológiai szempontból történő elemzése során fontos figyelembe venni a Biblia tudományát, a patrisztikus, valamint a skolasztikus nézőpontokat is.
A versben négy különböző állat szólal meg, és mindegyikük sajátosságaiktól függően kifejezi a világról való nézetét.
- A medve az ölelés metaforájával azt sugallja, hogy ő az ölelő, szerető jószág a világban. Ez a kép egyfajta isteni jóság, szeretet, amely az evangéliumokban is megjelenik. A medve tehát Isten szeretetét, gondoskodását szimbolizálhatja.
- A vadkan állandóan harcol és öl, még akár hősökkel is. Ezzel a vadkan az ördögi erők, a bűnös és romlott oldalt képviseli. Az ármánykodással és erőszakkal megöl minden költőt, ami arra utalhat, hogy a zsarnokság és a bűn mindig fenyegeti a Biblia üzenetét és a keresztény életet.
- A víziló testi vágyakat, a túlfogyasztást jelképezi. A szorosan testhezálló jellemzés arra utal, hogy a víziló a földi élvezetekre való késztetést, a bűnös vágyakat jelenti. Az egyiptomi utalás Isten népének kijövetelére, a Szabadításra utalhat, míg a lidércnyomás aláhúzza az elszabadult testi vágyak káros hatását az emberre.
- A nyúl a vadászatban megjelenő gyávaságot és az életben való túlélésért való küzdelmet szimbolizálja. A nyúl lelkét tiszta és alázatosnak tartja, ami ellentétben áll a vadász erőszakkal és gyilkolással való törekvéseivel. Ez a szembenállás a hitvallás és a bűn közötti dilemmát jelenítheti meg.
Az alkotói szándék és a versek értelmezése természetesen szubjektív lehet, ezért nem mindenki értelmezi egyformán a verset. Azonban teológiai szempontból az állatok megtestesítik az emberi tulajdonságokat és tapasztalatokat, amelyek az emberek istenképére utalnak. Az állatoknak ezáltal különféle teológiai és vallási üzeneteket tulajdonítunk.
Biblatudományi szempontból azt tapasztalhatjuk, hogy a vers több helyen is utal a Biblia által megjelenített erőkra és eseményekre. A patrisztika és a skolasztika nézőpontjai segíthetnek a versek mélyebb értelmezésében és kapcsolódásaik megtalálásában. Például a patrisztika a világot Isten szeretete által hozott létre, míg a skolasztika a világ és az emberi természet rendjét helyezi hangsúlyba.
Másik, az elemzésen túlmutató ötlet lehet, hogy a versekben megjelenő állatokat az egyházi tradícióban szereplő allegóriákhoz hasonlítjuk. Az allegória olyan művészeti forma, amelyben valami más, mélyebb értelmezést jelképez. Így tehát a medve a szeretetet jelképezheti, a vadkan a bűnös természetet, a víziló az élvezeteket, míg a nyúl a gyávaságot és a túlélés küzdelmét.